Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-10-18 / 21. szám

e­m Üzemlátogatás — aktívaértekezlet V­endégünk: Németh Károly ,a Központi Bizottság tagja, a Bud­apesti Pártbizottság első titkára Gyárunk pártszervezete ok­tóber 12-én vendégül látta Németh Károlyt, a Központi Bizottság tagját, a Budapesti Pártbizottság első titkárát. Né­meth Károly elvtárs egy évvel ezelőtt volt utoljára üzemünk­ben. Most ismét eljött, hogy megtekintse az azóta elért fejlődést, közvetlen közelről megismerje gyárunk pártszer­vezetének és párttagjainak je­lenlegi problémáit. A vendéget mindenekelőtt gyárunk gazdasági és társa­dalmi vezetői tájékoztatták vállalatunk problémáiról, majd ezután Németh Károly elvtárs megtekintette a vállalat üzemeit, elbeszélgetett a műhelyek dolgozóival. Vendégünk előbb a szer­szám, majd a sajtolóüzemet nézte meg. Itt elsősorban a gazdaságosan dolgozó, jó mi­nőségű varratokat készítő fó­liahegesztőgép keltette fel az érdeklődését. A régi forgácso­ló üzemből éppen ekkor szál­lították el az utolsó gépet. A csarnokban bontási, és építési munkák folytak. Horváth Já­nos, a sajtolóüzem vezetője tájékoztatta a vendéget arról az átszervezési munkáról, amelyre üzemében sor kerül. Németh Károly elvtárs vé­gignézve az átmenetiséget mu­tató üzemen, mintegy az Ika­­rus-dolgozóknak szorgalmában bízva, azt mondta: — Lesz itt még rend, nem­csak fölfordulás. A vázasüzemben elsősor­ban a termelési problémák iránt érdeklődött. Többek között azt kérdezte Sas Sándor főosztályvezetőtől, hogy érezhető-e ebben a gyár­egységben is különösebb anyaghiány. Az alapozó műhelyben a régi és az új (gépesített) csi­szolási mód megtekintése után a nehéz kézi munkát meg­könnyítő gépek alkalmazását fontosnak és helyesnek tartot­ta. — Ezek a gépek sokat je­lentenek a dolgozóknak — ál­lapította meg. A kárpitosműhely rendezett, áttekinthető volt. — Ellátja-e ez az üzem a gyár szükségletét, és gondol­tak-e a fejlődésre? — kérdez­te Németh Károly elvtárs. Weiler Géza, a székgyártó üzem vezetője elmondta, hogy győzik a munkát és lényege­sen nagyobb darabszámú autó­buszok kárpitozási és szék­gyártási igényét is el tudják látni. Látva azt, hogy az üzem dolgozóinak többsége nő, Né­meth Károly elvtárs az után érdeklődött, hogy vajon nin­­csenek-e létszámgondjaik. Más vállalatoknál járva ugyanis, azt tapasztalta, hogy az asszonyok között most 2- 3­ ezer annyi a terhes, mint az elmúlt években. Hasonló tapasztalatról szá­molhattak be ennek a gazda­sági­ességnek a vezetői is. A szalag mellett szorgoskodó asszonyok közül Jármai Lász­­lónét szólította meg a Buda­pesti Pártbizottság első titká­ra, és családi körülményei iránt érdeklődött. Jármainé elmondta, hogy nyolc éve dolgozik már ebben az üzemben, itt tanulta a szak­mát, és innen ment férjhez is. Már egy fia van, akire dél­előttönként a bölcsődében vi­gyáznak. — Hogy érzi magát ennyi nő között? — fordult Németh Károly ezután a szalag egyik férfidolgozójához, Laczkó Ist­vánhoz? — Jól. Többen vannak itt közöttük olyanok, akiket én tanítottam, és jó látni, hogy fejlődnek. Lackó István azután arról beszélt, hogy gyerekkora óta dolgozik, és két év múlva me­het nyugdíjba. Németi Ká­roly elvtárs megjegyezte: ez bizony nem látszik meg ma­gán! A fényezési vonal megte­kintése után elismerően nyilatkozott az autóbu­szok magas fényéről. — Ez — mondta a vendég —, valóban lényegesen más, mint évekkel ezelőtt volt. Gyárlátogatás közben Né­meth Károly elvtárs az őt kí­sérő gazdasági és társadalmi vezetőkkel sokat beszélt a vál­lalat fejlődéséről és jelenlegi problémáiról, így többek kö­zött azokról az anyag- és al­katrészellátási problémákról, amelyek miatt a szerelővona­lakról félkész kocsikat kell az udvarra szállítani. A budapesti pártbizottság első titkára megtekintette a 3-as számú gyáregységet is. A szépen rendezett, tágas forgácsolóüzem, a hangu­latosan berendezett ebéd­lő, az öltöző, és a gyár­egység területén látható építési munkák a vendég elismerését kivívták. — Nagyon szép munka — ismerte el Németh Károly elvtárs, midőn értesült arról, hogy mindezt kizárólag az Ika­­rus-gyár dolgozói készítik, épí­tik. Délután a művelődési ház klubhelyiségében a végrehajtó bizottság pártaktíva-értekezle­­tet tartott, amelyen Németh Károly elvtárs részt vett és felszólalt. (Az aktívaülésről részletesen a második oldalon számolunk be.) Németh Károly elvtárs Jármai Lászlóné munkáját figyeli. ! Az ember eltörpül a készülő acélvázak között, de hatalmassá nő, mert ő az építője (Riportunk az 5. oldalon) Kihu­l­latások, külföldi utak Schmidt Kázmér több éves szervizszolgálati munka után végleg hazaérkezett az NDK- ból. Bauer István október el­ső hetében Lengyelországban járt, KGST-tárgyaláson, s ok­tóber 15-én Kelemen Pál fő­­konstruktőr társaságában a Szovjetunióba utazott tárgya­lásra, Kovács Ferenc vegyész­­mérnök az NSZK-ban töltött egy hetet és megtekintette a műanyagipari kiállítást, Szent­­irmay Kornél műszaki főmér­nök és Molnár Lajos, a busz II. vezetője pedig az autóipa­ri kiállítást nézték meg, szin­tén az NSZK-ban. Patyi Lász­ló és Horváth László szerelők a Szovjetunióban jártak júli­us 29. és október 30. között. Bartha Zoltán szerelő október 6-án visszautazott a Szovjet­unióba, szervizszolgálatra. Bá­­nóczy Kálmán október 15-én egy kéthetes ausztriai útra in­dult Bagdadig vonaton, onnan Kuvaitig a „saját lábukon” teszik meg az utat autóbu­szaink, amelyeknek szállítását a jövő hónap végén kezdjük. E hónap végétől pedig 180-as autóbuszokat kezdünk szállí­tani a Szovjetunió számára. XI. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1967. OKTÓBER 18. KÉSZÜLÜNK AZ ÜNNEPRE Hogyan teljesítjük ígéretünket? 144 ezer munkaórát hasz­náltunk föl tavaly túlórázta­tás címén, azt vállaltuk, hogy ezt az irdatlan mennyiséget az idén 40 ezer órával csökkent­jük. Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly ilyenkorra hozzá­vetőlegesen mintegy 100 ezer munkaórát használtunk fel túlórázásra, akkor a mostani 58 ezer eléggé vigasztaló ké­pet mutat, és azt a reményt kelti, hogy a felajánlásunkat teljesíteni tudjuk. Az egységes típussor min­takocsijainak az elkészítését is felajánlottuk. Ebből kettő már elkészült: az egyik a gyárud­varon látható, a másikon most végzik a mérési próbákat, a harmadikat a kísérleti üzem­ben szerelik. Vállalást tettünk egy új ve­zetőfülke kialakítására. A hozzátartozó dokumentáció is elkészült, továbbá a mintada­rab, már megrendelték a soro­zatgyártását. Együttműködést ajánlot­tunk a KGM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet mun­katársainak a szerkesztés új dokumentációs rendszerének kialakítását célzó szervezési javaslatok kidolgozására. A munka lényegében elkészült, jelenleg a vállalat illetékesei előtt fekszik értékelés céljá­ból. 10 tonna/óra teljesítményű gőzkazán beépítését vállaltuk december 31-re. A munkála­tok reményt keltően haladnak. Saját erőből vállaltuk a rom­kazánház felépítését, il­letve átalakítását ipari tanuló­műhellyé. A műhelyt határ­időre átadták. 160 ezer forint jutalmat oszt szét a vállalatvezetés a jubileumi versenyben legjob­ban kitűnt dolgozók között. Kiváló dolgozó jelvények és oklevelek várják gazdáikat a november 7-én történő kitün­tetés alkalmával. Nagyüzemi elnökségi ülést tartott az MHS október 11-én. Megtárgyalták az intézkedési tervet az 1967—68-as kikép­zési évre. Második napirendi pontként pedig foglalkoztak az MHSZ-szé való átalakulás menetével. Az MHS-ben most — mint országszerte — ké­szülnek a november 30-án tar­tandó nagyüzemi aktívaérte­kezletre. Kinevezések , megerősítések Dolgozik a 3-c Az új gyáregység neve: III. számú, azaz alkatrészgyártó gyáregység. Az eddigi alkat­részgyártó és kooperációs fő­osztályból, az alkatrészüzem­ből, a forgácsolóüzemből, vala­mint a technológiailag szüksé­ges segéd- és kiegészítő műhe­lyekből jött létre. Részben termelési (vagyis alkatrészgyártási) felada­tokat végez, részben pedig a volt főosztály funkcióit látja el — persze a megváltozott körül­mények jelentősen megnövel­ték tennivalóit. Befejeződött a költözködés első szakasza, lassanként min­denki megtalálja új helyét a Keresztúri úton. A gyáregység szervezeti felépítését az idei 25. igazgatói utasítás ismerteti. A gyáregység vezetője a terme­lési főmérnöknek felelős. He­lyettese a műszaki vezető, s négy osztály tartozik hozzájuk: az alkatrészgazdálkodási, a ko­operációs, a termelési és a programosztály. A szervezeti változást személyi változások kísérték. Október 1-i hatállyal Heim Pált, a 3-as gyáregy­ség vezetőjévé, Tóth Ist­vánt pedig műszaki vezető­vé nevezték ki. Az alkatrészgazdálkodási és a programosztályt Kurucz Imre, illetve Galló István vezeti, a forgácsolóüzem vezetője Be­­linszki János. A termelési in­téző Baranyai Aladár lett, Mittó Mihály raktári csoport­­vezetői megbízást kapott az al­­katrészgazdálkodási osztályon. Az új gyáregységben helyet kaptak még kihelyezett törzs­gyári szervek is, amelyeknek irányító szervei a törzsgyárban maradtak. Ezek: megcsoport, munkaügyi csoport, rendészet, elsősegélynyújtás, tmk, gond­nokság, munkavédelem, bérel­számolás, technológia, GYEK, anyagraktár, szállítás, -as gyáregység SOKAN JELENTKEZTEK Amikor a marxista-leninis­ta esti egyetem megindult, gyá­runkból évente alig néhány fő jelentkezett a politikai tovább­képzésnek erre a legjelentő­sebb, legmagasabb színvonalú iskolájára. Az utóbbi két év­ben azonban megélénkült az érdeklődés az esti egyetem iránt: tavaly mintegy harmincan, az idén pedig már hatvan­öten jelentkeztek. Az üzemi létszámhoz viszo­nyítva ugyan ez a szám még mindig nem túlságosan magas, mégis, ha ezen a szinten ma­rad az évi átlag, azt már szép eredményként könyvelhetjük el. A marxista-leninista egye­temnek kizárólag esti tagozata van. Az általános tagozat há­roméves iskola, amelyre meg­felelő politikai előképzettség,­­ általában érettségi birtokában jelentkeznek a hallgatók. A szakosított tagozat ma­gasabb szintű, ez két évig tart. itt egyetemi végzettségűek po­litikai továbbképzéséről gon­doskodnak. Ez egyúttal az ál­talános tagozat folytatása, a felvételi vizsgán is az általános tagozat anyagát kérdezik. A végzett hallgatók a megfelelő szaktárgyból (politikai gazda­ságtan, filozófia, munkásmoz­galom története) tanári okleve­­let kapnak. Gyárunk dolgozói közül te­hát szép számmal akadnak hallgatói a marxista—leninista egyetemnek. Sajnos, az össz­hatást lerontja, hogy néhány felelős beosztásban lévő dolgozónk több alka­lommal is elkezdte ,­­ s mindannyiszor abba­hagyta tanulmányait­ is Elköltöztünk... Közöljük olvasóinkkal, hogy szerkesztőségünk elköltözött régi helyéről, a törzsgyárból; mostantól már a 3-as számú gyáregységben, a Keresztúri úti telepen található. Telefonszámunk: 833—750, továbbá 833—­754-től 759-ig, és az 1-es, 2-es, 3-as mellék. Hívhatók vagyunk továbbá a 3-as számú gyáregység két mellékállomásán, 431 -en és 432-en, s a központból kap­csolják a szerkesztőséget. Felhívjuk olvasóink figyel­mét, hogy a régi helyünkön, a 116-os mellékállomáson min­den reggel 8-tól 9 óráig ügye­letet tartunk, továbbá valame­lyik munkatársunk (mondhat­­­­ni állandó jelleggel) a törzsi gyár területén tartózkodik. Csak egy pillanatra... Csak egy pillanatra szeret­nénk a kedves olvasó emléke­zetébe idézni, hogy ország­szerte közel másfélmilliós tá­bora van a biztosítási és önse­gélyező csoportoknak. Létük­nek, működésüknek üzemünk­ben már eddig is sokan látták hasznát, hiszen nemcsak a bajban segít, hanem az élet derűs óráiban is tagjai mellé áll rendkívüli segélyek folyó­sításával, társasutazások, színházelőadások és sportese­mények látogatásának szerve­zésével. Az elmúlt évben több ezer forint élet- és balesetbiztosítá­si összeget és 27 550 forint rendkívüli segélyt folyósított a csoport. Szeretnénk folytatni és ki­terjeszteni a kirándulások, kultúrprogramok szervezését is, azonban ennek alapvető feltétele, hogy még több mun­katársunk csatlakozzon önse­gélyző csoportunkhoz, hiszen minél magasabb a taglétszám, annál nagyobb szociális alap fölött rendelkezik intéző bi­zottságunk. Ezért kérjük, hogy a felvilágosítást végző mun­katársainkat fogadják min­denütt megértéssel, hiszen a közérdekért munkálkodnak. Biztosítási és önsegélyző Csoport

Next