Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 1. szám
4 Felkerül a gyár neve az autóbusz oldalára, hogy országhatáron belül és azon kívül is hirdesse: ez a jármű az Ikarus-gyár dolgozóinak a munkája. A feliratot Huszti Hana, az alvázszerelő üzem dolgozója szereli, aki nemcsak a termelőmunkában lelkiismeretes. Dicsérik őt a művelődési ház színjátszói is, mert neki is része van abban, hogy sikert arattak és aratnak a Scapin furfanzjainak előadásával Tanulmányút az NDK-ban A személyzeti és oktatási munka tapasztalatai A közelmúltban négytagú küldöttség járt a Német Demokratikus Köztársaságban: az Autó- és Traktoripari Tröszt kezdeményezésére, illetve a Karl—Marx—Stadt-i Automobil Központ (VVB) meghívására a küldöttség tagjai több üzemben — a zwickaui Trabant-gyárban, a ludwigsfeldei tehergépkocsi gyárban, a drezdai karosszériagyárban és a stadtilmi kardántengelygyárban — tanulmányozták a személyzeti-oktatási munkát. A küldöttséget Bagyinka János, az ATT személyzeti főosztályvezetője vezette, a delegáció tagjai voltak: Szkárosi Lajos gépészmérnök, a KGM személyzeti és oktatási főosztályának csoportvezetője, Glázer Ferencné, a Járműfejlesztési Intézet személyzeti osztályvezetője és Sebesi József, gyárunk személyzeti főosztályának vezetője. A tapasztalatcsere igen hasznosnak bizonyult, alkalmat adott a feleket érdeklő kérdések tisztázására. Érdekes például, hogy az említett vállalatok felettes szervénél (mint nálunk a tröszt) a vezérigazgatónak közvetlenül alárendelve személyzetioktatási igazgató irányítja a személyzeti és az oktatási főosztályt. Ez is kifejezi, hogy az NDK-ban milyen nagy jelentőségűnek tartják az emberekkel való foglalkozást, a káderek oktatását, kiválasztását. A küldöttség tapasztalta azt is, hogy a személyzeti apparátus szoros kapcsolatban áll a vállalatok munkaügyi osztályával. A dolgozók felvételét, esetleges elbocsátását a személyzeti osztályok végzik, viszont az üzemen belüli áthelyezéseket a munkaügyi osztályok intézik, de a személyzeti apparátussal egyetértésben. Nagy gondot fordítanak a vállalatok a vezetők továbbképzésére. Minden vezetőnek — osztályvezetőtől kezdve — szakiskolai vagy egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie. A vállalatok minden újonnan belépő dolgozóval kollektív szerződést kötnek, és abban előírják többek között azt is, hogy a dolgozónak milyen szakmai továbbképzésen kell részt vennie. A tapasztalat azt mutatja, hogy az NDK-ban sokkal nagyobb gondot fordítanak a szakmai képzésre, illetve továbbképzésre, mint nálunk. Ugyancsak következetesebbek a női egyenjogúság érvényesítésében. Ezzel függ össze, hogy az autóipari vállalatoknál viszonylag sok nő van üzemvezetői, művezetői beosztásban. A nyugdíjkorhatár egyébként férfiaknál 65, nőknél 60 év. Az NDK-ban sem előírás különben és nincs is meg a gyakorlatban, hogy akik elvégzik az egyetemet, azokat okvetlenül vezetői posztra kell állítani. Az egyetemről kikerülőket két évig a gyár különböző munkaterületein foglalkoztatják, egy-egy munkahelyen viszonylag rövid ideig tartózkodnak. A vállalatoknál nagyon sok a speciális továbbképző tanfolyam, így ismertetik meg a dolgozókkal az új termelési eljárásokat, az automatizálással kapcsolatos tudnivalókat, stb. Az ipari tanulókat a vállalatok szerződtetik és képezik ki, jól felszerelt tanműhelyeket és tantermeket, nagytudású tanárokat és mestereket biztosítanak részükre. A tanulók havonta ösztöndíjat kapnak és teljesítményük alapján prémiumban is részesülnek. A tanulókat nem kötik a vállalathoz, de az oktatás időtartama alatt sokat tesznek azért, hogy megszeressék az üzemet és szakmájuk megszerzése után is ott maradjanak. A tanulmányairól részletes beszámoló készült, s személyzeti főosztályunk azt szívesen bocsátja az illetékes szervek és az érdekelt vezetők rendelkezésére. Májusra pedig szívélyesen várjuk az NDK-ból hozzánk látogató, az autóipari vállalatok személyzeti apparátusban dolgozó munkatársakat, hogy tanulmányozzák a mi autóipari üzemeinket és hasonlóan hasznos tapasztalatokat szerezzenek. Az már az első 705-ös váz Kitt és festékpecsétes annak az asszonynak a ruhája, aki most lép be Balogh Lajos üzemvezető irodájába. Az áthelyezési papírját hozza. — Mit szeretne csinálni? — kérdezi az üzemvezető. — Hegeszteni. — Ért hozzá? — Tanult szakmám. Papírom is van róla. Csak nem gyakoroltam. — Rendben, mikor jön? — Azt mondták, hogy hétfőn. — Jó, de én azt sem bánom, ha már ma. — Én sem bánom — mondja az asszony és elmegy megkérdezni a festőüzem vezetőjét, hogy nem kezdhetne-e már most a fülkeműhelyben. A fülkeműhely (az átadó meg volt helyiségében) még kissé üresnek hat. Az első 705-ös váz azonban már áll. Lakatosok illesztik, próbálják a borító lemezeket. Bartal Károly, a pesti fülkeüzem művezetője ott van velük, segít, magyaráz. A vázalkatrészt készítő részleg már a következő fülkéken dolgozik. Az ő területük tömöttebb, jobban kihasznált. — Január 2-án kaptam különböző műhelyekből 20 embert — mondja Balogh Lajos, az egyedi gyártó- és a fülkeüzem vezetője. — Most már — papírforma szerint — elegendő a létszámunk napi másfél kocsi készítéséhez. Csak a begyakorlottság hiányzik. Az üzem legfőbb gondja most az, hogy a különböző munkaterületekről áthelyezett embereket mielőbb megismertessék a munkával és begyakoroltassák velük a gyártást. Nehezíti a feladatot, hogy a Pestről kapott dokumentációk nem teljesek és így nagy szükség van a pestiek gyártási tapasztalatára. A műhely létszámát fokozatosan tovább növelik, mert a hónap végétől kezdve, már napi két fülkét kell gyártaniuk. Bartal Károly, a budapesti fülkeüzem művezetője és Rideg László, a fehérvári fülkeműhely lakatosa megbeszélik a tennivalókat REHÁK FERENC—VÁRKONYI MARGIT: Játék a veszéllyel A Tankönyvkiadó Vállalat az Állami Biztosító javaslatára a napokban jelentette meg Rehák Ferenc és Várkonyi Margit érdekes, tanulságos könyvét, amelynek találó címe: Játék a veszéllyel. A gyerekek érdeklődésére minden bizonnyal számot tartó írások rövid, színes történetekben nemcsak azt mondják el, hogy csemetéik naponta hogyan alszanak a veszélylyel, hanem azt is, miképpen kerülhetik el azokat. Minden szülőnek figyelmébe ajánljuk ezt a könyvet, annál is inkább, hiszen 1962. óta ötven százalékkal növekedett a gyermekbalesetek száma és ma már húszpercenként csörren a mentőknél a telefon, hogy szerencsétlenül járt gyermekek számára kérjenek segítséget. A 25 693 gyermekbaleset és e hasznos olvasmány arra figyelmeztet, hogyan nem szabad játszani a veszéllyel, s valahányszor gyermekeink közlekednek, sportolnak, játszanak, fürdenek, kirándulnak, legyenek mindig óvatosak! IKARUS Könyvek az öltözőben Az asztalon, a falhoz állított polcon, a padon könyvek, könyvek. Útleírások, Radnóti versei, Jókai regényei, Széchenyi Zsigmond vadászka-landjai... és még sorolhatnánk: klasszikusok, modernek, szórakoztatók és tudományosak ... Mind szem előtt, feltűnően, hogy észrevegyék, hogy megtetszem Mert az eladásnál ez is fontos ... Fontos az is, hogy az eladó beszélgessen a vevővel, ismerkedjék ízlésével, műveltségi fokával, hogy tudja, mit ajánlhat. Van, aki meghatározott könyvet kér, mint Annus Imre, akit elsősorban a filatélia érdekel. De van olyan, aki csak szeretne venni, ám még nem igazodik el a jó könyvek birodalmában. Olyan is akad, akinek csak az számít, hogy szép formája legyen, ajándéknak való. Szabó Ernő készséges kalauz, tudja, mit rejtenek a könyvek, és jól ismeri a dolgozókat. Tizenöt éve van már a gyárban, és tíz éve öltözőőr a stúdió mellett. S ahogyan ő mondja (fiatalokat megszégyenítő szenvedélyességgel): nagyon szeretem a könyveket. Októberben szólt a vállalat könyvterjesztőjének, Vörös Ferencnek, hogy szívesen segít a munkájában, azóta már 20 ezer forint értékű könyvet adott el. — Nézze, ez magának való . /■//////////////,rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSStSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSfSSSSSfSSSSS/SSSSSSSSSSSffSS T Egy ember áll Ej hús-KOZERT-ben és előttem a ismerősnek tűnik. Igen, most már tudom, ő az. ★ Kétezer éve lehet, amikor először találkoztunk. Gladiátorok voltunk mindketten és a rómaiak több századmagunkkal egy tömlőcben gyűjtöttek össze bennünket, amíg rá kerül a sor, hogy gyilkoljuk egymást. Föld alatti alagutat vájtunk és szökni akartunk. Utolsó percben megszólalt: — Értesítettem az őrséget. Nincs igazatok. Lássátok be, hogy szegény patríciusoknak is kell valami szórakozás. Visszabújtunk odúinkba. ★ Másodszor Párizsban találkoztunk. Mindketten közkatonaként szolgáltunk. Csapatunk éhezett, s a forradalom kitörése hírére mozgolódni kezdett. Arisztokrata tisztünk kihirdette, hogy megtizedelnek bennünket. Át kellett volna adnunk a fegyvereinket, de nem tettük. Ekkor azonban ő kilépett a sorból és így szólt hozzánk: — Igaza van a kapitány úr páz nak... Adjátok oda a fegyvert. Különben is kilenc az egyhez, hogy életben maradunk... Átadtuk fegyvereinket. ★ Vagy százhúsz évvel később egy gyárba kerültünk mindketten, mint munkások. Egy nap kihirdették, hogy tíz százalékkal csökkentik a béreket. Valaki elkiáltotta: akkor legyen sztrájk. Ő azonban felugrott egy gépre és így szónokolt: — Térjetek észre. A tőkésnek is szüksége van a betevő extraprofitra! Lehorgasztott fővel oldásootunk el. ★ Most tehát itt áll előttem a KOZERT-ben. Igen, Ő az. Civil ruhában van, mint én, húst vásárol, mint én. Sorban áll, mint én. Egy asszony előttünk rövid karajt kér. A hentes egy matek mócsingot dob a húsra. Az asszony tiltakozik, a tömeg melléje áll. A hentes már-már vesztesként marad a csatamezőn, de ekkor megszólal: — Igaza van a hentes kartársnak, utóvégre a mócsingot is el kell adni... Igen ez. És most már emlékszem, a múltkor is találkoztam vele, amikor a villamoson valakit legorombított a kalauz. A tömeg vésztjóslóan hallgatott, de Ö megszólalt: az ilyen ember utazzék taxin, ugye, kalauz úr? Amikor egy üzletben valaki hosszasabban nézegette az árut és rászóltak, ő duruzsolta oda az eladónak: bámulom magát kedvesem, hogy ilyen angyali türelme van a szekánt vevőkhöz. Az üdülőben valaki kevesellette az adagot, ő hangosan odaszólt a gondnoknak: az ilyen alakok otthon krumplipaprikást sem esznek. A gazdasági főnök valakinek nem akart ceruzát adni, s ő volt az, aki helyeselt: akinek ceruza kell, vegyen magának... ★ És természetesen ő az, aki a hentestől színhúst, a gazdasági főnöktől egy tucat ceruzát, a villamoson helyet és az üdülőben dupla adagot kap. Igen, ismerem őt, évszázadok óta. N. S. 1967. JANUÁR 11. Hasonló lopás máskor is előfordult, sőt, az is megtörtént többször, hogy egy egész fúrógépet elvitt valaki. A tolvajnak nincs nehéz dolga. A munkaidő befejezése után ott lógnak a csinos kisgépek sorban a szerelővonal mentén, a busz 11-ben... s szinte kínáltatják magukat. Lehetnepersze másképpen is! A gépek megőrzésére szolgáló ládákból 36 darab már hónapok óta ott díszeleg az önhordó és az alvázas vonalon — egy fizikai dolgozó újítása nyomán —, csak éppen senki nem zárja el a gépeket, amikor befejeződik a napi munka. A megőrző ládákból 36 darabot újítási munkaszámra (csak úgy mellesleg: mindnyájunk költségére) vállalatunknál elkészítettek. Az újítást egyébként még a múlt év májusában elfogadta a busz 11. főosztály vezetője — mint egyszemélyi elbíráló — éspedig a technológia, és több más illetékes szerv véleménye alapján. A jegyzőkönyvet, amely szerint az újítás tárgyát képező géptároló ládákat minden illetékes „megtekintette, kipróbálta és mind műszaki, majd munkavédelmi szempontból kifogástalannak tartotta” — a felhasználó üzemek részéről is régen aláírták Igaz, hogy a ládákból egyelőre kevés van, mivel azokban egyenként 8—10 gépet lehet biztonságosan elzárni. A hiányt azonban nem nehéz pótolni, de ahhoz az kellene, hogy a már meglevőket is sürgősen használják fel, rendeltetésüknek megfelelően. Sok — Télen, disznóölés idején Otthon is tartsuk meg a megelőző tűzrendészeti szabályokat kéményeket javíttassuk meg. A jól megépített kémény nemcsak a tűzveszélyt csökkenti, hanem gazdaságosabbá is teszi a fűtést. A kémény tisztító nyílásokra szintén ügyeljünk, mert a tisztítónyílás, illetve koromzsákajtók hibája miatt is sokszor keletkezett már tűz. Ajánlatos körülnézni a padláson ,nincs-e a kéménybe beépített gerenda. A padlástérben, a kémények közelében nem szabad elhelyezni gyúlékony anyagot. Mezőgazdasági terményeket, szénát, szalmát stb. a padláson tartani tilos. A kémény tisztítását és kiégetését csak kéményseprő végezheti. Sok esetben az okozott tüzet, hogy a lakók saját maguk akarták a kéményt kiégetni. Lakásokban a használaton kívüli füstcsőnyílásokat fémből készült dugóval kell elzárni. A füstelvezető csövek kéménybe torkolásánál csőrózsát kell alkalmazni. A tüzelőberendezések füstelvezető csöveit hézagmentesen illesszük össze. A hosszú csöveket 1,5 méterenként fentbilincsekkel rögzítjük a falhoz. Éghető anyagból készült padozat esetén a kályha alá helyezzünk fémlemezt, hogy a kipattanó szikra vagy parázs ne hulljon a padozatra. A kályha közelében legalább egy méter távolságon belül gyúlékony anyagot, bútort, ruhaneműt ne helyezzünk el Ez vonatkozik a tüzelőanyagra is Begyújtásnál tilos tűzveszélyes anyagot (benzint, petróleumot stb.) használni. Tűzhely tisztításakor a parázs és a salak eltávolításéval ügyelni kell arra, salakot csak olyan helyen szabad tárolni, ahol az a környezetet nem veszélyezteti. Parazsat, hamut, salakot kályhából történő eltávolító, után azonnal le kell hűteni Égő kályhát vagy egyéb tüzelőberendezést nem szabad felügyelet nélkül hagyni. Különösen vigyázni kell arra, hogy a gyermekek felügyeletére tüzelőberendezést nem szabad bízni. A gyermekek elől a különböző gyújtóeszközöket (gyufát, öngyújtót stb) jól el kell zárni, hogy ahhoz ne férhessenek hozzá. Befejezésül — mert itt van már a disznóölések ideje — ejtsünk néhány szót a húsfüstölők szabálytalan használatáról is. Fából készült húsfüstölőt nem szabad használni. Különösen veszélyesek az éghető anyagból készült, fáskamrában elhelyezett húsfüstölők. A megelőző tűzrendészeti szabályok értékeinket védik. Megtartásukkal óvhatjuk meg lakóházainkat és családi otthonainkat a tűz pusztításától. Mária, László tűzoltó főtörzsőrmester A fűtési idény már rég megkezdődött, de néhány jótanács ezzel kapcsolatban még most sem késő. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy lakóházakban a tüzelés nagyon sokszor okozott már tüzet. A fűtés ugyanis csak akkor lehet biztonságos, ha feltétlenül megtartjuk a megelőző tűzrendészeti szabályokat. Mindenekelőtt fontos kérdés, hogy az ősszel — vagy azóta — felülvizsgáltattuk-e otthonunkban a tüzelőberendezéseket és a kéményeket, s alkalmasak-e azok a további használatra. . A hibás, repedezett, hézagos