Ikarus, 1968 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-10 / 1. szám
1968. JANUÁR 10. Nő az ember rovására! Nőtt a balesetek száma Szomorú statisztikával zárta az 1967-es évet Körösi Pál, a székesfehérvári gyáregység biztonsági megbízottja. Átadjuk neki a szót: 1967-ben a fehérvári gyáregységben 124 üzemi baleset történt, emiatt összesen 2037 munkanap esett ki a termelésből. A legsúlyosabb hónap október volt, amikor 19 baleset fordult elő, s a kiesett munkanapok száma meghaladta a 300-at. A legtöbb baleset színhelye: a karosszéria- és préslakatosüzem. Haláleset nem volt. Fekete zárszámadás, igen elgondolkoztató, figyelmeztető jelentés ez. Annál is inkább, mert a balesetek száma feltűnően nőtt, 1966-ban 86 baleset volt. — Melyik volt az év legsúlyosabb balesete? — November 13-án Lelkes Béla 20 éves szállítómunkás anyagmozgatás közben olyan súlyosan megsérült, hogy az egyik lábát amputálni kellett. A fiatal munkást jelenleg is kórházban ápolják. Súlyos Süli Péterné utókai kurátornő balesete, még márciusban úgy esett le a létráról, hogy nyílt lábtörést szenvedett. Azóta betegállományban van. Kádár András betanított gépmunkás élhajlító géppel csonkította meg az ujját. A példákat sorolhatnánk még. Különösen sok fiatalkorút említhetnénk. Vannak, akik egy életen át viselik a baleset következményeit. — Mi az oka ennek a sok balesetnek? Legtöbbször maguk a dolgozók a hibásak. Hiába a gondoskodás, a gépek, a védőfelszerelések, az eszközök, az óvórendszabályok, az oktatás, a plakátok, a sok-sok intő szó. Fegyelmezetlenség, könnyelműség, figyelmetlenség, játék és tapasztalatlanság a bajok leggyakoribb okozói. Sokan megsérülnek szabálytalan közlekedés miatt, mások anyagmozgatás és kéziszerszámok kezelése közben. Meg kell mondanunk azt is, hogy a „hajrá’’ is szaporítja, elősegíti a baleseteket. (Augusztusban 15, szeptemberben 10, októberben pedig 19 baleset történt, ez arányos az üzemek „hajtásával”.) A tervet teljesítenünk kell, azonban nem minden áron, különösen nem a legfőbb érték, az ember rovására. Az emberekért is felelősséget kellene érezniük egyes gazdasági vezetőknek. És az 1967-es év tapasztalataiból mindannyiunknak okulnunk kell. — Heresznyei — Vevőszolgálat mankója — igazgatói utasítás Gyártmányunk jó híréért A vevőszolgálatnak fontos szerepe van vállalatunk életében. Ez az osztály közvetlen kapcsolatban áll a belföldi üzemeltető vállalatokkal, s a MOGÜRT-ön keresztül a külföldiekkel. Ide futnak össze a különböző helyekről induló szálak, amelyek jelzéseket hoznak gyártmányaink minőségéről. És bárhol a világon, ahol Iarus-gyártrmányú autóbuszt üzemeltetnek a garanciális időn belül, a vevőszolgálat köteles gondoskodni arról, hogy az esetleges hibákat kijavítsák, és a szükséges alkatrészeket az üzemeltető vállalat rendelkezésére bocsássák. Garancia Ezek után érthető, hogy a vevőszolgálat fontos feladatot lát el, s gyártmányaink minőségére vonatkozó megállapításait komolyan kell venni. Sokan azt hiszik, hogyha az általuk gyártott autóbuszait elhagyták a gyárat, a mi munkánk befejeződött. A vállalatnak azonban a saját termékeiért felelősséget is kell vállalnia. A garancia fél esztendő, vagy 15 ezer kilométer. Meg van határozva, hogy ez idő alatt milyen meghibásodásokat vagyunk kötelesek kijavítani. Ezenkívül vannak úgynevezett szavatossági kötelezettségeink, amelyek a rejtett hibákra vonatkoznak. Minden eladott autóbusznál törzslapot készítenek, ez a törzslap a vevőszolgálat birtokában van. Ezen a törzslapon minden megtalálható, amit az adott buszról tudni kell. A meghibásodásról fölvett jegyzőkönyvből megállapítják, hogy mely munkáért vagyunk mi a felelőseit, melyekért a kooperáló vállalatok, majd a javítást, esetleg alkatrészcserét elvégzik. Nagyobb szerep A vevőszolgálat: a hozzá beérkezett jelentésekből bizonyos törvényszerűségeket meg tud állapítani. Olyasmit például, hogy bizonyos szériáknál milyen meghibásodások ismétlődnek, melyek azok, amelyek a gyártásból kifolyólag adódtak, melyek tudhatók be magának az anyagnak, vagy éppen a technológiának, a szerkesztésnek. A vevőszolgálati munkának az új gazdasági mechanizmusban éppen ezért nagy szerep jut. Ha ugyanis kellő időben felhívja a figyelmet bizonyos törvényszerűségekre, ismétlődő meghibásodásokra, akkor ezek elkerülhetők lesznek, lassan ki lehet szűrni valamennyit. Mi következik ebből? A piaci törvények nagyon kegyetlenek, és nem kétséges, hogy melyik áru lesz a kelendőbb. Nekünk mindenképpen arra kell törekednünk, hogy amelyik piacon megjelenünk az Ikarus-buszokkal, ott felfigyeljenek ránk, s a vevők versengjenek gyártmányainkért. Csak úgy tudunk versenyképesek lenni, ha verhetetlenek leszünk az általunk kínált áruminőségben. S meg kell tanulnunk pénzben gondolkodnunk. Meg kell értenünk, hogy vállalatunk tevékenysége egy bizonyos ponton túl financiális jellegű, hideg fejjel és a számok birtokában kell végeznünk a dolgainkat. Aligha vitatható, hogy a vevőszolgálatnak ebből a feladatiból derekasan ki kell vennie a részét. Az ellenőrzési osztály nemrég felülvizsgálta a vevőszolgálat eddigi munkáját, és javaslatokat tett tevékenysége hatékonyságának további fokozására. E javaslatoknak az eredménye az a november 11-én kelt 49/1967-es számú igazgatói utasítás, amely világosan és egyértelműen meghatározza a műszaki és egyéb illetékes szervek feladatát a vevőszolgálat által föltárt hiányosságok megszüntetése érdekében, azért, hogy a hibák ne ismétlődjenek. Az utasítással egy időben megjelent egy intézkedési utasítás is, amelyen pontosan fel lehet tüntetni, hogy a hibák kijavításáért mely szerv a fedeles, illetve mely szerv köteles a szükséges intézkedéseket megtenni. Ennek ellenőrzése a MEF hatáskörébe tartozik. Mindenki által tudott dolog hogy ez az utasítás gyártmányaink minőségvédelmét szolgálja, s persze minden utasítás csek akkor ér valamit, ha annak érvényt is szerzünk, hogy az a gyáron belül szigorúan betartandó törvény legyen. Mindenki számára Füzesi Istvánná 1955 óta dolgozik a hűtésüzemben. Úgyszólván mindegyik gépet már egyformán jól ismeri és kezelni tudja. Jelenleg éppen termál csőfalat perforál. Beköszöntött az igazi tél. Akad bőven munkájuk a szénrakodóknak. FEHÉRVÁRI TELEX 70 ezer forintot fordítottak a műszaki könyvtár fejlesztésére 1967-ben. Ebből 30 ezer forint értékben új könyveket vásároltak, míg 40 ezer forintot egyéb műszaki dokumentációk beszerzésére költöttek. ★ Több mint 200 újítást nyújtottak be a gyáregységben a múlt évben. Az elfogadott újítások gazdasági eredménye éves szinten, előzetes számítás szerint, meghaladja az egymillió forintot IKARUS ELEMZŐ MUNKÁT! Hol takaríthatunk meg legtöbbet? TÖBB KOCSIT, de nem mindegy, milyen áron — ez a közgazdasági főosztály programja. Az új mechanizmus reformjai között igen jelentős az, hogy a vállalatok, meghatározottközgazdasági korlátok között ugyan, a népgazdasági tervekhez és államközi szerződésekhez alkalmazkodva, de mégis sokkal szabadabban tervezgetnek, miint eddig, amikor a felsőbb szervek pontosan megszabták az éves tervszámokat. Nem biztos tehát, hogy egy-egy év végi hajrá mindenképpen kifizetődik, sőt az is elképzelhető, hogy néha gazdaságosabb inkább kifizetni a kötbért egy késedelmes szállításért, mint kapkodni, és nyakra-főre túlórázni. Márpedig a gyártási határidők megtartására ezentúl csakis a szerződések, a szállítások időpontja kötelez. ÚJ SZEMLÉLETRE VAN TEHÁT SZÜKSÉG: nem a kocsik számával, hanem a nyereség mértékével mérik a vállalat eredményességét. A nyereségnek persze egyik tényezője az, hogy minél több kocsit bocsássunk ki. (Erről sem feledkezünk meg, hiszen ennek érdekében vállalatunk 1970-re 7 ezer kocsi gyártását.) Nem elhanyagolandó azonban a másik tényező sem: a költségeknek is csökkenniük kell, s ezen a területen már kevésbé rutinosan mozgunk. Minthogy itt nagyon is lemaradtunk, a közgazdasági főosztály az idén arra összpontosítja erőit, hogy meghatározza a költségtervezés és gazdálkodás új normáit, s kidollgozza a költséggazdálkodás új rendjét. AZT MÁR MOST is világosan látják, hogy hol takaríthatunk meg legtöbbet: a gyártáskihelyezés és eszközgazdálkodás területén. Emellett ezentúl azt is jobban meg kell vizsgálni, hogy egy-egy gyártmányt érdemes-e felszerszámozni. 84-gyel több jármű Két autóbusztípus MIT GYÁRTANAK SZÉKESFEHÉRVÁROTT? Új gazdasági évbe léptünk. Vajon mit tartalmaz az idei év temelési terve, mit gyárt KOB-ban a székesfehérvári gyáregység? — A fehérvári gyáregység 1968. évi termelési terve decemberben elkészült — mondotta elöljáróban Jónás József tervosztályvezető. — Stabilizálódtak a megrendelések, szerződésekkel fedezettek az idei tervfeladataink. Summázva tervünket: az idén 964 járművet, 583 vezetőfülkét, 29 utánfutót gyártunk. A tervben 400 ezer normaórával, még egyéb termékek előálítása is szerepel. A tervezett 964 jármű 84- gyed több, mint a múlt évben gyártott mennyiség. Az idei terv 42 százalékkal nagyobb munkamennyiséget jelent a tavalyi tervvel szemben. Ennek megfelelően, a terv létszámnövekedést is tartalmaz, éspedig 290 munkás és 35 alkalmazott felvételét engedélyezi. Emellett szükségessé válik mintegy 422 ezer normaórát kitevő munkák kihelyezése is. Az 1968. évi tervfeladat végrehajtása tehát nehéz munka elé állotja a gyáregység kollektíváját. — Két új speciális kocsiból indul sorozatgyártás. Ezeket az új termékeket kivéve lényegében a hagyományos gyártmányokat készítjük — folytatta Jónás József. — Nagyságrendben első helyen szerepel az autóbuszgyártás: az említett 964 járműből 360 autóbusz lesz. A 311-es típusból az idén 340-et készítünk, fele-fele arányban belföldre, illetve exportra. (NDK megrendelésére és Bulgáriának.) Idén gyártunk először 620-as autóbuszt (mégpedig 20-at). Műhelykocsiból 80-at készítünk, ennek fele külföldi igényeket elégít ki. A megrendelők: Vietnam és Bulgária. Gyártunk 60 nagy tejszállítót, lengyel és román exportra. A bútorszállító kocsikat változatlanul az NDK részére készítjük. A gyáregység idei termelési tervében szerepel hét komplex karotázskocsi is, jelentékeny értéket képviselnek. E gyártmány az 1966. évi bemutatón nagy sikert aratott a szakemberek körében. Az érdeklődés iránta egyre nő, így például várható szovjet megrendelés is. OTP — 1968-ban is AZ. elmúlt, 1967.-es év, az új gazdasági irányítási módszerre való felkészülés időszaka volt. Mivel az emberekszéltében-hosszában tudományosan és viccek özönében nagyon sokat hallottak és beszéltek az új mechanizmusról — ez bizonyos fokig egyéni gazdálkodásukon is nyomokat hagyott, s ezt befolyásolta az. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy az elmúlt év a rendes és rendkívüli szükségletek fokozott kielégítésének éve volt Mindjárt februárban megindultak a gépkocsi előjegyzési számlákra való befizetések. Majd jöttek a kocsiátadások is, melyekre a lakosság az eddigieknél jóval több pénzt használt fel. Közben kerületünkben két nagy társasháztervezés indult meg az Ikarus és az ÉMG részéről , közel 200 lakásra. Értékesítésre kerültek a Lándzsa utcai társasházak is, és az egyéni kezdeményezéssel épült családi házak száma is 40 százalékkal meghaladta az előző évet. (290 lakás.) Mindehhez természetesen elég sok pénz kellett , melynek előteremtése nem volt könnyű feladat, és csak a rendszeresen és komolyan takarékoskodók tudtak ilyen nagyobb összeget szükségletük kielégítésére az adott körülmények időpontjában előteremteni. Az év utolsó hónapjaiban az eddiginél többen vettek bútort, és építőanyagot. Voltak, természetesen, olyanok is, akik elszámították magukat, és néha bizony kapkodó jellegű vásárlásoknál olyant is vettek, amely az új évben olcsóbb lett. Az óév utolsó heteiben, majd napjaiban, újra és immár szokásossá váló betétbeáramlásnak lehetünk tanúi, melyek fokozódása februártól még jobban várható. Kerületünk betétállománya már közel 110 millió forint. Évenként körülbelül 10 millióval emelkedik. Nem lehet vitás, hogy a boldogulás útja csak a céltudatos, és rendszeres takarékoskodáson keresztül vezethet. Ez pedig nem lehet más, mint a takarékbetétbe történő tartalékolás, amely kamatot is biztosít, vagy nyereményt hozhat és sokkal biztosabban vezet el az egyéni célok megvalósításához. Egyébként a Takarékpénztár hitelezési vonalon 1998-ban is épp úgy áll ügyfelei rendelkezésére, mint eddig. Építési kölcsönnél változás van a kamatlábban, és abban is, hogy ez differenciált, tehát egyénenként vizsgált, így a különböző okok, körülmények alapján elbírált hitelezés a munkánk alapja. Almási Sándor, a XVI. ker. OTP-fiók vezetője Darukezelői oktatást első ízben szerveztek a fehérvári gyáregységben. A többhetes szakoktatást követő vizsgán 10-en kapták meg a darukezelésre jogosító igazolást. Viharos alkonyat Leonyid Rahmanov Viharos alkonyat című színművét a Nemzeti Színház minden év novemberében felújítja. A darab nagy látványosságra nem ad lehetőséget: a színhely végig ugyanaz, s technikai eszközökkel sem lehet elkápráztatni a közönséget, marad tehát a puszta szó, és a színész eleven hite, amellyel megtölti a színpadot. Merész vállalkozás volt az Ikarus Művelődési Ház színjátszóitól, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megemlékezésére ezt a darabot választották. Dicséretükre szóljon, becsülettel helytálltak. A nagy tudású Polezsájev professzor alakját Szabó Sándor keltette életre. A kezdeti szorongását leküzdve, teljes biztonsággal építette föl szerepét. Kiemelkedő volt abban a jelenetben, ahol fáradtan, betegen lelkesítő beszédet intéz az ablak előtt álló katonákhoz. Leninnel való telefonbeszélgetése pedig szuggesztív és meghatóan őszinte volt. A feleség, Maria Lvovna szerepében a fiatal és tehetséges Barcza Évát láttuk. Egyszerűen, szépen, finom árnyalatokkal, mértéktartással játszott. Tudott elszemélytelenedni, ha kellett, anélkül, hogy kiment volna a színről. Ez a szereppel való elmélyült foglalkozást igazolja. A professzor két munkatársát, a szimpatikus egyetemi hallgatót, Ocsarovot Teszák Sándor, az ellenszenves Varabjov egyetemi magántanárt László Sándor alakította. László Sándor a professzor szeretetére féltékeny, a mindenáron előbbre jutni akaró és törtető alak gyengeségeit, emberi esendőségét, határozatlanságát, a politikai helyzetnek fel nem ismerését, és az ezzel járó bukást hitelesen ábrázolta. Kár, hogy vele szemben a Pocsarovot kedvesen, szerényen megjelenítő Teszák Sándor nem forrósította át úgy forradalmi hittel, ahogy ezt a szerep megkívánta volna. Szamosi József, az erőszakos, tanulatlan, faragatlan, de már itt-ott eszmélő bumfordi matrózát sok színnel oldotta meg. A többi szereplők: Juhász István, Posch Éva, Kitti Henrietta és Haiser Sándor rövid szerepükben megfelelően illeszkedtek bele a darabba. A rendező, Stark Jenő érdeme a darab egyenletes felépítése, megfelelő ritmusa. A szereplők szépen beszélnek. Felesleges járkálás, ún. műkedvelőkre jellemző ténfergés, és szinte egyetlen értelmetlen mozdulat sem zavarta az előadást. Kovácsné Gyenes Ilona