Ikarus, 1969 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-08 / 1. szám

1­9. JANUAR. S. Nyolcmillió szerszámokra 75 új kisgép - raktárrendezés A termelés feltételei közül leggyakrabban az anyagellá­tásról és a munkaerőről esik szó, pedig fontos tényező a gyártóeszközök biztosítása is. A székesfehérvári gyárban a szerszámok mennyisége meghaladja a 10 ezret, és a GYEGO dolgozói tervszerűen gondoskodnak a sokféle kézi és gépi munkaeszközökről. Az üzemekben 18 szerszámrak­tár működik és több munka­helyen végzik a karbantar­tást, a javítási feladatokat. — 1968-ban tovább javult szerszámellátottságunk és kü­lönösen fejlődött a kisgépe­­sítés — mondotta Hortobá­gyi Sándor osztályvezető. — Tavaly másfél millió forintot fordítottunk a kisgépesítés fejlesztésére, és ebből 75 új és korsze­rű kisgépet vásároltunk. Több újdonságot sikerült be­szerezni, mint például a csehszlovák gyártmányú sa­­rokcsavar-meghúzógépet, a szovjet típusú csavaranya-hú­zógépet, a kézi légüzemi re­szelőgépet. A forgácsolóüzem részére kilenc darab hid­raulikus tokmányszorítót vet­tünk. A kisgépesítés fejlesztése mellett gondoskodtak a spe­ciális szerszám­gyártásról és a kereskedelmi szerszámok beszerzéséről is. — Tavaly mintegy 1000 darab típus- és általános szerszám készült el a gyárban, több millió forint értékben — mondotta erről Király Jó­zsef szerszámgazdálkodó. — Az igények kielégítésénél szem előtt tartottuk a gaz­daságosságot Például szük­ség volt 10 darab komplett argon-hegeszt­ő pisztolyra, en­nek kereskedelmi ára dara­bonként 16 000 forint. A sa­ját szerszám­javító csopor­tunk házilag készítette el őket hulladékanyagból, egy­ségenként hatezer forint ön­költséggel. Megszerveztük a fúrók és egyéb forgácsot­ort szerszámok központi élezését ami csak az autóbuszgyár­tásnál, és csak a 3,6-es fú­rók felhasználásában éri 32 ezer forint megtakarítást eredményezett. Elmondták a továbbiakban, hogy a központi szerszámrak­­tárban és a forgácsolóüzemi kiadóban variarentiszerű áll­ványokat építettek, ezzel a szűk területet maximálisan kihasználják. A raktározás korszerűsítését másutt is el-­­kezdték, és a munkát ebben az évben befejezik. — Az új esztendőben a további szerszámozásra 8 millió forintot fordítunk — ismertette az idei gyártó­eszköz-gazdálkodási tervet az osztályvezető. — Új kisgé­pek vásárlására ugyancsak másfél millió forintot ter­veztünk. Ebben az évben megvalósítjuk a központi kisgépraktárt é­s egy munka­helyre kívánjuk telepíteni a szerszám- és kisgépjavító­kat. Keressük a végleges meg­oldást a típus- és általános szerszámok tárolására, úgy, hogy az új központi raktár közel essen a nagycsarnok­hoz. Ez régóta fő gondunk és a beruházás megvalósításával a feladatot meg kell oldani. — H — Együttes erővel feladatainkért Beszélgetés a vezérigazgatóval (Folytatás az első oldalról.) re és az elkövetkezendő évek­re is reálisan kell terveznünk és igen nagy szerepet kell szánnunk a meggyorsított ha­tékony munkaszervezésnek és műszaki fejlesztésének. Ez azt jelenti, hogy 1969-re éves át­lagban Budapesten 400 főben határoztuk meg a létszámnö­velés lehetőségét. E létszám­­növelés realitását támaszt­ja alá az a tény, hogy vállalatunk budapesti telephelyén 1963- Kooperáció A gyártáskihelyezés is köz­ponti termelésirányítási fel­adat Tudatos és szervezett munka kihelyezési tevékeny­séggel kell elérnünk azt, hogy a koncentráltság és tömegsze­rűség növelésével, a begyakor­lottság fokozódásával a koope­ráló vállalatoknál a termelési feltételek javításával a gyártás gazdaságosságát javítsák. A kapcsolódó feladatok folyama­tos megoldása, mind a kihe- önköltség Számítunk arra, hogy a pia­cok megszervezéséért folyó verseny a jövőben még tovább éleződik. Ennek természetesen hatása lesz az árak alakulá­sára is. A magunk részéről, mind a műszaki, mind kezes­ben 2350 fő munkást vettünk fel. (A tényleges lészámnöve­­kedés pedig 271 volt.) Ahhoz azonban, hogy az elkövetke­zendő években a hasonló nagyságrendű létszámfelvétel a tényleges létszámnövekedés­ben is jobban kifejezésre jus­son, azaz minél több belépőt kössünk a vállalathoz, lénye­ges feladatokat kell megoldani az összes vállalati szervnek a munkakörülmények, a műsza­ki fejlesztés általános javítása érdekében. A kooperáció szükséges romá­nak tekintendő-e ? Számolunk-e azzal, hogy a kooperáció és annak növelése gazdaságtalan? Milyen intézkedéseket kíván­nak tenni ennek ellensúlyozá­sára é­lyetéseket végrehajtó szervek­től, mind a műszaki, közgaz­dasági szervektől nagy erőfe­szítéseket követelnek, mert az autóbuszgyártás tervezett fel­futása a kooperáció fokozását jelenleg még megköveteli. A belföldi és nemzetközi koope­rációban jelentkező verseny­ből fakadó gazdasági lehetősé­geket, a közelmúltban létreho­zott ajánlati osztálynak kell kiaknáznia. l.éhet-e rendet teremteni a vállalat ügyviteli rendszerében, meg lehet-e szilárdítani a bi­zonylati fegyelmet, rendezni lehet-e a raktározást, anyag­kivitelt, selejtezést stb.- megszilárdítására vonatkoz­nak. Elengedhetetlenül szükség van arra, hogy 1969-ben a munkamorált, a munkafegyel­met és az ezzel összefüggő ügyviteli rendszert, színvona­lában emeljük és minden te­rületen biztosítsuk a folyama­tos munka ellátásához szüksé­ges feltételeket. György Gyula miniszter­helyettes vállalatunk vezetői előtt néhány hónappal ezelőtt kijelentette, hogy az Ikarus autóbuszok a jelenlegi árakkal 1970 után nem versenyképesek. Milyen intézkedéseket tesznek ellensúlyozására? Vedelmi téren megtesszük az intézkedéseket, a kedvezőbb árak elérése érdekében. Ennek során egyrészt a hagyományos autóbusztípusaink műszaki színvonalát emeljük, az adott gyártmányok konstrukciójá­nak lehetőségein belül, s mi­nőségét javítjuk, másrészt, új, korszerű gyártmányokkal je­lenünk meg a piacon. A mű­szaki fejlődés megadja az ala­pot arra, hogy a nemzetközi és a belföldi piacokon, olyan árakat érjünk el, amelyek a további, gyorsütemű fejlődést biztosítják. Az új 200-as család kialakí­tásával éppen azt kívánjuk el­érni, hogy az azonos szerke­zeti­ elemek darabszámának növelésével a gyártmány ön­költségét csökkentsük, így pia­ci versenyképességét fokoz­hassuk. Ezért is tervezzük azt, hogy a 200-as család egyes tagjai — turistakiviteltől a superluxus kivitelig — lehető­leg minden vevői igényt kielé­gítsenek. Ilyen nehézségek azonban egyáltalán nem, vagy csak igen kis számban fognak felmerül­ni. Nem célom tehát minden körülmények között „vérátöm­lesztéssel’’ az ilyen kérdéseket megoldani, szükség szerint azonban lehet, hogy élnem kell ezzel a módszerrel, az el­következendő esztendőben. A vállalat előtt álló felada­tok szükségessé teszik, hogy a vezetők egy irányban húzza­nak ... Nem azt akarom ez alatt­ érteni, hogy egy elhatá­rozás­­ kialakulásáig ne kerül­jenek felszínre az összes vé­lemények és ellenvélemények, de a döntés meghozatala után minden vezetőnek, azok vég­rehajtására kell munkáját összpontosítani. E kérdés megválaszolása so­rán nyíltan megmondom, hogy a vezetés egyik alapvető kér­dése a teljes őszinteség. A problémák eltitkolása nem se­gítheti elő a vállalat előtt álló feladatok megoldását, sőt el­lenkezőleg még nehezebb hely­zetet teremt. Irányítás Sok panasz hangzott el az elmúlt években azzal kapcso­latban, hogy a gyárunkban nincs egységes következetes irányítás, nincs átfogó koncep­ció. Véleménye szerint 1969-ben érvényesül-e következetes irá­nyítás a vállalat életében? Ismereteim szerint a válla­latnál kialakult nem egységes Irányítás onnan ered, hogy a harmadik ötéves beruházási programban tervezett létszám­felfutást nem lehet Budapes­ten biztosítani. Ez a tény kon­cepcióváltozást vont maga után. Ez a koncepció nem ala­kult ki a vállalatnál egysége­sen és főképp nem került egy­ségesen végrehajtásra. Ezért feladatomnak tekintem, hogy az 1975. évi mintegy 12 000 da­rabos autóbusztermelés eléré­sét tűzzük ki célul, ennek meg­valósítását­­ műszakilag is, gazdaságilag is megtervezzük és minden intézkedésünk úgy kerüljön meghatározásra, hogy ennek az 1975. évre kitűzött célnak a megvalósítását is szolgálja. Ezen koncepció ki­dolgozása jelenleg folyik, alap­vető elképzeléseinkről, egy ké­sőbbi időpontban, ezen újság hasábjain kívánom a válla­latunk minden dolgozóját tájé­koztatni. Most pedig az 1969-es év küszöbén kérek mindenkit, hogy a nagy és nehéz felada­taink megoldásához képessé­geik szerint nyújtsanak segít­séget annál inkább, mert kö­telezettségeinket csak közösen, együttes erővel teljesíthetjük. Egyben megragadom az alkal­mat és minden dolgozónknak jó egészséget és sikeres új esz­tendőt kívánok. Ügyvitel Az ügyviteli rend, a bizony­lati fegyelem kérdését nem le­het elszakítani, a vállalat gaz­dasági folyamatától. Ebből kö­vetkezik, hogy elsődlegesen a gazdasági folyamatokat kell megszervezni, illetőleg szabá­lyozni. A szabályozásnak ter­mészetesen tartalmaznia kell azokat az előírásokat is, ame­lyek a bizonylati fegyelem IKARUS összeírták az Ikarus-gyár KISZ-tagjait. A decemberi összeírás szerint az Ikarus 19 üzemi és 21 ipari tanulói alap­szervezetében összesen 892 KISZ-tag volt. Január végére ez a szám az új felvételek és az összeíráskor betegállo­mányban levők miatt előrelát­hatólag 950-re fog emelkedni. Legyünk versenyképesek Bérezés 1968-ban a munkaerő-hul­lámzás alakulását részletesen, okonként is clmeztük. A ko­rábbi évekhez képest a fluk­tuáció igen magas fokot ért el. Le kell szögezni azonban azt, hogy a fluktuációt csak anyagi eszközök hiányával, fizetési elégtelenséggel magyarázni nem elegendő. Ezt igazolja az a tény, hogy különböző, de azonos bérszínvonalú munka­területeken (pl. alapozó, fény­erő) teljesen eltérő a munka­erő-hullámzás mértéke, vala­mint ez évben igen sok, a vál­lalati átlagos bérszínvonal fe­letti bérekkel rendelkező dol­gozó változtatott munkahelyet. (Különösen a lemezes és a fényezőüzemből.) Sok esetben a bér a dolgozó számára a legegyszerűbb hi­vatkozási alap. Az 1969. évi anyagi ösztönzé­si rendszer kialakítása alkal­mával konkretizáltuk, hogy az önálló bérgazdálkodást olyan A*­­HS-as évben nagy volt a fluktuáció. Ennek csökkentése érdekében milyen bérügyi in­tézkedéseket terveznek? Meg­­valósítják-e az üzemek önálló bérgazdálkodását? Ösztönzik-e az egyéni teljesítményt, talál­nak-e módszert a minőségi munka bérezésére? mélységig lehet megvalósítani, amilyen mértékben a külön­böző feltételek és a tevékeny­ség mérésének lehetősége biz­tosítva van. Hasonlóképpen az anyagi ösztönzési rendszer kialakítására vonatkozó elkép­zelésekben nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy törekedni kell a teljesítmények­ egyénen­­kénti mérésére, ezzel összefüg­gésben arra, hogy azon dolgo­zóknak, akiknek teljesítménye nem éri el a kívánt színvona­lat, bére a nem teljesítés ará­nyában levonásra kerüljön és így ne érintse hátrányosan többi dolgozótársuk keresetét. A minőségi munka ösztönését is feladatnak tekintjük, ez meg fog mutatkozni az egyes üze­mek, illetve dolgozók pré­miumösszegének meghatáro­zásakor. A jövőben ugyanis az üzemeknek adható mozgóbér összegét a meg-hibajelentések­­től tesszük függővé. Teljes őszinteséget Szervezés Vállalatunkat a KGM 1968. IV. 1-i hatállyal kiemelt válla­lattá minősítette. A vállalat szervezeti szabályzata átdolgo­zás alatt áll és ennek keretén Emberek Véleményem szerint minden gazdasági egységnek és min­den vállalatnak gerincét azok a dolgozók képezik, akik hosz­­szú évek óta jóban-rosszban kitartanak vállalatuknál, vagyis a törzsgárda tagjai. Ez az a gerinc és ez az a közös­ség véleményem szerint, amely hivatott az Ikarus-gyárat is kielégítőnek tartja-e a válla­lat szervezeti formáit, vagy szükségesnek véli egy célsze­rűbb szervezeti tomna kialakí­tását? belül újólag szabályozásra ke­rülnek az egyes főosztályok és gyáregységek jogai , felada­tai és hatáskörük. Építeni lehet-e a gyár jelen­legi közösségére, vezetőire, vagy szükségesnek vél-e bizo­nyos fokú „vérátömlesztést”? Meg van-e elégedve az osztá­lyok, szervek szellemével, mit tart fontosnak a jobb közösségi szellem kialakításához? átsegíteni a jelenlegi, nagy fej­lődéssel együttjáró problémá­kon. Ilyen nagyarányú fejlő­dés természetszerűleg maga­­után vonhatja, hogy egyes ve­zetők a munka stílusának meg­változása során, nem tudják beölteni a reájuk háruló na­gyobb, illetve más jellegű fel­adatokat. Bízom abban, hogy ­ fedett tárolókat Válasz a Mennyi érték című írásunkra A Mennyi érték című cikkükre az alábbiakat tudjuk az újságszerkesztésnek válaszolni: Egyetértünk azzal, hogy az ismertetett problémákat meg kell oldani. Fonák dolog, de örülünk, hogy — ha csak egy rövid megjegyzés erejéig is — a közvélemény elé tárták a raktározási problémáinkat. Az utóbbi időben az alapanyagok, szerelvények és egyéb termékek tárolásáról rengeteget hallhattunk, a gyár­tóeszközök sorsáról viszont annál kevesebbet. A gyártóeszközök tárolására körülbelül öt évvel ez­előtt jelölték ki a jelenlegi területet. A gyár termelése, gyártmányaink szerszámozottsága örvendetesen emelke­dett, raktározási lehetőségeink romlottak, rendelkezésünkre álló terület — építkezések miatt — viszont csökk­ent. Az úgynevezett készülékeket például a sportpályán tároljuk je­lenleg is. A gyártóeszközök (itt főként sajtolószerszámokra, ön­tőmintákra, kokillákra, gumisütő szerszámokra stb. gondo­lunk), fedett, és a gazdaságos elhelyezés miatt lehetőleg daruzható területet igényelnének. Ennek a megvalósítása anyagi és beruházási kérdés. Jelenlegi viszonyaink között a szerszámok fényezése, zsírozása és korrózióvédő bevonattal való ellátása a megoldás. Ideiglenes tetőzet készítése a szer­számok fölé, balesetveszélyes, általunk járhatatlannak vélt út. (Nem kívánjuk itt részletesen kifejteni, hogy a szerszá­mok különféle alakja, formája, terjedelme miatt mennyi­fé­le tető válna szükségessé, s nem írhatjuk elő a hónak, eső­nek, hogy csak függőlegesen essen, különben a tető semmit sem ér.) Fent említett korrózióvédő bevonatok alkalmazása fé­nyező szakmunkást igényel. Létszámunkban van is ténye­ző, azonban jelenleg is beteg, őt megelőzően körülbelül egy évig nem foglalkozott senki a gyártóeszközök állagmegóvá­sával. Osztályon belül munkaerő-átcsoportosítással megkísé­reljük ezen probléma megoldását, azonban a gyors javulás (nem lévén e célra zárt, fűtött helyünk) csak tavasszal vár­ható.Végezetül szeretnénk közölni, hogy­­ tudomásunk sze­rint a MÜFE jelenleg dolgozik a GYGO tárolási nehézségei megoldásán, s némi javulással már a jövő évben, végleges megoldással előreláthatólag 1970-ben számolhatunk. Pálfi János oszt. vez. Arcképek a szerszámü­zemből Vesztróczi György fiatal szak­munkás, itt szabadult föl és az üzem vezetői nagyon bíz­nak benne, hogy belőle is ta­pasztalt, nagy szaktudású törzsgárdista lesz. Az alap­­szervi KISZ-vezetőség tagja, Zsolnay Gábor, a vállalat törzsgárdistája, 1951 óta dol­gozik az Ikarusb­an, az oszk tagja, biztos kezű, szerszám­­lakatos. Zöld László 58 éves, keze alól pontos munkák kerülnek ki, nagy tapasztalattal rendelke­zik, az Ikarusban már 18 éve dolgozik, Kiss Károly, pontos, megbíz­ható munkát végez, 17 éve dolgozik már a szerszámüzem­ben. A pártvezetőség tagja, nagy szeretettel foglalkozik a fiatalokkal.

Next