Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-09-30 / 20. szám

2 Tájékoztató a Vasasban A nők létszáma nő Szeptember 18-án a nők és az ifjúság helyzetéről tartott tájékoztatót a vasasszakszer­vezet székházában Méhes La­jos, a Vas-, Fém- és Villa­mosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Legnagyobb női taglétszám­mal, 180 310 rendelkező szak­­szervezet a vasas. Az utóbbi 10 év alatt százezerrel nőtt a KGM területén a női munka­­vállalók száma. A vasiparban foglalkoztatottak 35,2 százalé­ka nő. Létszámuk úgyszólván napról napra növekszik, de et­től aránytalanul elmarad a szakmai előmenetelük és a gazdasági funkcióba való be­állításuk fejlődése. A vasipar­ban dolgozó nők 85—90 szá­zaléka képzetlen, mindössze 5,5—5,6 százalék a szakmun­kás. Keresetük a férfiak ke­resetéhez viszonyítva az 1967- es 68,7 százalékról 1970-re 76 százalékra emelkedett. A szak­­szervezet elnöksége nem talál­ja kielégítőnek ezt a fejlődést. Még kevésbé elégedett a nők funkcióba való állításával. A Központi vezetőség szep­tember 10-i ülésén határoza­tot hozott többek között a nők harmadik műszakjának álta­lános megszüntetéséről, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv következetesebb ér­vényesítéséről, a szakképzett­ség megszerzéséről és a szak­mai továbbképzésről. A bér­besorolások mintegy 20 évvel ezelőtt készültek. Feltétlenül meg kell vizsgálni központi és vállalati szinten, hogy igazsá­­gosak-e napjaink termelési vi­szonyai között­? Tovább kell javítani a több gyermekes és családfenntartó anyák helyze­tét. Nagyobb gondot kell for­dítani a műszakbeosztásukra, gyermekeik elhelyezésére, szo­ciális körülményeik javításá­ra és egyéni gondjaik megol­dására. Fejleszteni kell a gyer­mekintézményeket. A dolgozó nők között és érdekében vég­zett munkát a szakszervezeti tevékenység szerves részének kell tekinteni, éppen ezért meg kell erősíteni a szakszer­vezeti bizottságok mellett mű­ködő nőbizottságokat. Az ifjúság helyzetével kap­csolatban Méhes Lajos főtit­kár megállapította, hogy alap­vető érdekeik megegyeznek a társadalom alapvető érdekei­vel. Természetesen, vannak sa­játos problémáik (pályavá­lasztás, munkábaállás, szak­mai előmenetel, lakáshelyzet stb.), melyeknek megoldásá­ban fokozott segítségre van szükség. E témakörben a szakszerve­zet elsődleges feladata az utánpótlás nevelése. Nem elég a KISZ-nek eddig nyújtott se­gítség. Az üzemben dolgozó fiatalok többsége szakszerve­zeti tag is, tehát az oszk-k érezzék sajátjuknak a KISZ- alapszervezeteket. Jobban fi­gyelembe kell venni a fiatalok véleményét, fokozottabban be kell vonni őket a szakszerve­zet munkájába, de ez soha­sem jelentheti azt, hogy pél­dául egy fiatal bizalmi csak a fiatalok gondjával foglalkoz­zon. Az ifjúság ügyében elhatá­rozta az elnökség, hogy Ifjú­sági Bizottságot hoz létre, melynek feladata a speciális ifjúsági kérdések feltárása. Vizsgálatot folytat az elnökség az Ifjúsági Bizottsággal és az apparátus osztályaival közö­sen az ifjúságot érintő kérdé­sekben, mely elősegíti a köz­ponti vezetőség állásfoglalásá­nak kialakítását. Jelentős ha­tározatok születtek a pályavá­lasztással, szakmunkásképzés­sel, valamint az érdekvéde­lemmel kapcsolatban. Megválasztották a Nőbizott­­ság és Ifjúsági Bizottság tag­jait. A Nőbizottság titkára Szabó Piroska, az Ifjúsági Bi­zottságé Kovács József lett. Végül a jelenlevő újságírók kérdéseket tettek fel, melyek­re Méhes Lajos főtitkár és az apparátus illetékes osztályve­zetői válaszoltak. — Ágoston — MI FOGLALKOZUNK A FIATALOKKAL AZ IKARUS ÚJSÁG 18. számában „Jól választottam” cím­mel írás jelent meg az idén szakmunkásvizsgát tett fiatalok­ról. Bődy Mihály, a tanműhely KISZ-titkára felháborodva em­lítette, hogy a „Szerszámgyáregység KISZ-szervezete még csak át sem igazolta a hozzájuk került 25 fiút”. Az említett 25 fiatallal szemben — a 24 fő szakmunkás­­vizsgát tett fiatalból — 18 fő került hozzánk, kellő fogadtatás mellett. A gyáregység gazdasági vezetői igyekeztek megtenni mindent, hogy ezen fiatalok anyagilag megtalálják számításu­kat. Órabérük 7,50—8,20 forint között van, ami a környező vál­lalatokhoz viszonyítva, ahol 7—7,50 forintos szint tapasztalha­tó, nagyon jó csak értékelhető. Az alapszervezet vezetősége felvette a kapcsolatot a fiata­lokkal, hogy bevonja őket a helyi munkába. A szervezeti sza­bályzat szerint csak KISZ-tagsági könyvvel lehet átigazolni. Sajnos, ez nehezen ment, mert augusztus végéig mindössze he­ten hozták be a tagkönyvet, a vezetőség többszöri sürgetése el­lenére.A TAGKÖNYVEK átnézésekor mi felháborodhattunk vol­na, ugyanis ez év februárig visszamenően egyik tagkönyvben sincs bélyeg, sőt van olyan fiatal, akinek 1969 januárjában ki­állított könyvében egy bélyeg sincs. Úgy látszik, a tagdíjfize­tés nem erős oldala a tanműhelyi alapszervezetnek, s a fiata­lokat sem tájékoztatták megfelelően, hogy a tagkönyvvel együtt kell jelentkezniük az üzemi alapszervezeteknél. Mi nemcsak a hozzánk került fiatalokkal foglalkozunk, ha­nem azokkal is, akik még nincsenek nálunk. A megbukott 14 fő sikeres pótvizsgája érdekében felajánlást tettünk. Négy KISZ-tag a szakmunkásvizsga elméleti anyagát veszi át a fiúkkal, továbbá két fiatal kapott megbízást, hogy a gyakor­lati vizsgához minden szükséges eszköz biztosítva legyen. Táv­lati tervünkben szerepel, hogy a most harmadéves fiataloknak januártól kezdve rendszeres korrepetálási lehetőséget biztosí­tunk a nehezebb tanúanyagból, hogy a vizsgákra felkészülteb­ben kerüljenek. Mindezekből látható az, hogy a gyáregység gazdasági ve­zetői és társadalmi szervei sokat tesznek azért, hogy a fiatal szakmunkások mielőbb beilleszkedjenek a gyáregység életébe, célunk és feladatunk az, hogy minél több jól felkészült fiatal szakember kerüljön hozzánk, mert a gyáregység előtt álló fel­adatok ezt megkívánják. CÉLSZERŰBB LETT VOLNA, ha Bódy elvtárs a „felhá­borodás” helyett felvette volna a kapcsolatot az alapszerve­zetek vezetőivel, tájékoztatta volna a hozzájuk került fiatalok eddigi mozgalmi tevékenységéről, rátermettségükről. Talán többet értünk volna el így, s a korrekt, eredményes KISZ- munka is ezt kívánja meg. A szerszámgyáregység KISZ-alapszervezet vezetősége ne­vében: Grebicser István, KISZ-titkár JC. ELSŐK A fényezőüzem Lenin munkabrigádja, amely első lett az üzem munkaversenyében, szorgalmasan dolgozik: eredménye napi 11, ha kell, napi 12 kocsi. Szpahó Pálné, Tatár Lászlóné és Kadók Mihályné a busz belsejét készítik elő fényezés­hez fáradságos csiszoló munkával. Tatárné és Kadókné már 10 illetve 16 éve dolgoznak az Ikarusban. Szpahóné 8 hónapja lépett be, a brigád befogadta maga közé és ő hamar és jól be­illeszkedett a közösségükbe. IKARUS Várják a jelentkezőket. Megkezdték az 1370/71-es oktatási év előkészítését a székesfehérvári szakszerve­zeti bizottságon. A tervek sze­rint két oktatási forma, a Társadalmunk időszerű kérdé­sei és A szocialista demokra­tizmus időszerű kérdései cí­mű előadássorozat indul októ­ber második felében. Előre­láthatóan 15 osztály alakul majd, mintegy 280 halgató­­val. 1970. SZEPTEMBER 30. Az osztrák szakszervezeti munkáról Szeptember 22-én vendé­gül látott osztrák szakszerve­zeti küldöttség aktívaülésen találkozott szakszervezetünk aktivistáival. A delegáció ve­zetője, Anton Benya tájékoz­tatót tartott munkájukról, majd a vezetőség többi tag­jaival együttt válaszoltak az ikaruszosok kérdéseire. An­ton Benya elmondta, hogy mozgalmuk szövetségi moz­galom, amelyikben részt vesz­nek a szociáldemokraták, ke­reszténydemokraták, kommu­nisták és pártonkívüliek. Szö­vetségük 16 szakosított te­rületet foglal magába, a nagy­üzemek szervezettsége 90—95 százalékos. 10 KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS A háború előtt először arra törekedtek, hogy a legszük­ségesebbet biztosítsák a dol­gozóknak — betegsegély, bal­esetbiztosítás stb. —, most ar­ra törekszenek, hogy a nem­zeti jövedelmet igazságosab­ban osszák el, és növeljék a dolgozók reálbérét. A szövetség kollektív szer­ződéseket köt iparágakra (tíz szerződésük van). E szerződé­seket aztán az üzemi taná­csok igazítják vállalatuk helyzetéhez. Az üzemi taná­csokat három évre választ­ják. A szövetség tagjainak több­sége a szociáldemokrata párt­hoz tartozik. A szövetségen meglevő frakciók (csoporto­sulások) kifelé, például a kor­mánnyal szemben egységesen lépnek föl. Ausztriában az utóbbi évek­ben évenként 2,5—3,5 száza­lékos áremelkedés volt, ugyanekkor a reálbér-növe­kedés 2,5—3 százalékos. Eb­ben az évben az áremelés 4,5—8 százalékos. Ez számos feladatot ad a szövetségnek. Az év elején már elérték, hogy 350 ezer állami alkalmazott bérkövetelését kielégítették. Most, ősszel 900 ezer textil- és vegyipari dolgozó bérkö­vetelését nyújtják majd be. Mint Anton Benya mondta, ezt is sikerrel. VÁDAT EMELNEK A GYÁROS ELLEN Az utóbbi években kevés volt a sztrájk, mint mondot­ták azért, mert erős a szak­­szervezet és a vállalatok tud­ják, hogy akaratukat végre is hajtják. Nem térnek ki ugyan a sztrájkok elől, de l’art pourt Tart nem űzik azt. Elmondták, hogy 1956-ban még volt ezer munkanélküli, ma már gyakorlatilag teljes foglalkoztatás van. Problé­májuk most nem is ez, ha­nem a foglalkoztatottak át­irányítása egyik területről a másikra. Erre az egyes ipar­ágak fejlesztése miatt kerül sor, vagy azért, mert maga­­­­sabb szakképzettséget kíván­nak biztosítani. Mint a vendégek a továb­biakban elmondták, a nyug­díjkorhatár náluk férfiaknál 65 év, nőknél 60. Azok, akik 40 biztosított évvel rendel­keznek, azok nyugdíjként fi­zetésük 78 százalékát kapják meg. A kollektív szerződésben foglaltakat törvény védi, amennyiben például alacso­nyabb béreket fizetnek, úgy a vállalkozó ellen vádat emel a szakszervezet. Az üzemi ta­nácsok a vállalat konjuktúrá­­jától függően a kollektív szer­ződésben rögzített bérnél többet is kiharcolhat. SOK A BALESET Az üzemi tanácsoknak ugyan a törvény beleszólási jogot biztosít például a mun­kavédelembe, de a törvény meghatározása nem ad túl erős támaszt. A törvénynél többet ér, ha helyileg egy­­egy vállalatnál erős a szak­­szervezet, ilyen helyen fi­gyelembe veszik kívánságai­kat. A vendégek elmondták, hogy egy éven belül minden tize­dik embert baleset éri. Ez a szám magas. (A súlyos bal­esetek száma ezen belül azon­ban csökken.) A növekedés oka, hogy 90—100 ezer ven­dégmunkás nehezen alkal­mazkodik a fejlett gyártás­hoz, aztán nő a munka üteme is. Különleges probléma az útközben történő baleset. Hosszú szakszervezeti har­cok árán elérték, hogy mun­­kaközbeni baleseteknek szá­mítják a munkába menet és jövet keletkezetteket is. Az üzemek tanácsainak tag­jait törvény védi a tulajdo­nos önkényétől. Ebből a szem­pontból, mint mondták, Auszt­ria a kapitalista országok kö­zött első, mert ilyen nincs más nyugati államokban. Igaz, ismerjék el, hogy ezzel az eredménnyel még nem lehet­nek megelégedve, hiszen a kapitalista mindig megtalálja a törvényen a kiskaput és ha perre kerül a sor, a bíróság rendszerint neki kedvez. Lengyel vendégek Hétnapos látogatásra érke­zett Magyarországra a Varsói Polsky Fiat-gyár szakszerve­zeti nőbizottsága­­A vendége­ket itt-tartóz­kodásaik alatt Kolozsváry Vera, a budapesti Ikarus-gyár szakszervezeti nő­bizottság titkára kalauzolta. Szeptember 11-én délelőtt a lengyel vendégek megtekintet­ték a székesfehérvári Ikarus­­gyárat. Vezetőjüket, Mária Kaczalinszkát kérdeztük: — Milyen benyomást tett önökre a gyár élete? — örülünk, hogy megtekint­hetjük a gyárukat. És nyu­godtan elmondhatjuk, hogy ezek a buszok, amelyek itt készülnek, világszínvonalat képviselnek. Néhányszor már Varsóban is volt alkalmunk megtekinteni őket, az ott meg­rendezett kiállításokon. — És ha megengedi, még egy kérdést: Hogyan érzik magukat nálunk? — Jólesett az a kedves, szí­vélyes fogadtatás, amelyben a gyár dolgozói és vezetői ré­szesítettek bennünket. — csali — AZ ALAPSZERVE­ZET­EK ÚJ VEZETŐSÉGEI Befejeződtek az alapszerve­zetek vezetőségválasztó tag­gyűlései. A vállalat 22 alap­szervezetében megválasztották a titkárokat és a vezetőségek tagjait. Ugyanakkor megvá­lasztották a 3-as számú gyár­egység csúcsvezetőségét is. A névsort alapszervezetenként első helyen a titkár nevével közöljük. 1. Jelinek Sándor, Szaró Já­nos, Zöldi Gyula, Dernovics Istvánné, Weisz Pál. 2. Fehérvári Józsefné, Vi­díts Béla, Wittek József, Lan­tos Éva, Gellért Endre. 3. Dávid Imre, Szűcs Gyula, Benik István, Paluch Károly, Szabolcs József. 4. Dr. Drégely Tibor, Bod­rogi Miklós, Herczeg Ferenc, Lugosi Miklós, Kalla Béláné. 5. Kolompár Ferenc, Viola Ferenc, Fekete Vilmos, Pethe Béla, Szőnyi József. 6. Somos Iván, Kromberger Béla, Oldal Menyhért, Buda István, Csorba László. 7. Hegedűs Gábor, Smáj Ti­bor, Pete László, Fekete Ist­ván, Horváth József. 8. Horváth Zsigmond, Sze­merédi Ferenc, Vargha Alfréd­­né, Bacsa Mihály, Landh­iff­er József. 9. Oláh László, Tóth Gyula, Lakos Miklós, Markó Károly, Nagy Imre. 10. Nagy Józsefné, Buzgán János, Tele Károlyné, Ruzics­­ka István, Molnár Lajos. 11. Horváth István, Borbély Károly, János Antal, Tarjá­ni László, Márta Endre. 12. Berzsenyi Istvánná, Hor­váth József, Bozóki Illés, Szei­­bert Tibor, Kemény János. 13. Farkas­i Imre, Kiss Jó­zsef, Lendvai László, Valent Pál, Sápi József. 14. Tóth Miklós, Koponyás József, Kisbéri János, Torma Lajos, Szabó Béla. 15. Horváth Ferenc, Berkes János, Smáj Tiborné, Nagy László, Sipos Gáspár. 16. Kiss Ernő, Brodorics Jó­zsef, Adamkó Rezső, Kiss Joachim, Andrik Benő. 17. Bárdy István, Bakos Fe­renc, Mező Tamás, Benyik Jó­zsef, Csamangó István. 18. Árvai Jánosné, Simon Já­nos, Szabados László, Kor­­bélyi Gyuláné, Várhegyi Lász­ló. 19. Halkó Sándor, Csapó Andrásné, Jóvér József, Nagy Károly, Jóczik István. 20. Pukler Lajos, Fejes Fe­renc, Földvár Károly, Kovács János, ifj. Császár Rudolf. 21. Ormos János, Horváth József, Korbélyi Gyula, Sze­gedi Lászlóné, Németh Ernő. 22. Obreczán János, Tóth János, Noszál József, Pozsár Antal, Mandur Ferenc. A 3-as számú gyáregy­ség csúcsvezetősége: Kovács György, Szatmári Rudolf, Si­mon Pál, Dávid Imre, Farkas­­di Imre, Oláh László, Árvai Jánosné. Fehérvári alapszervezetek vezetőségei: 1/1. Kaiser Tibor, Ober László, Károlyi Sándor. 1/2. Verebélyi László, Erős Béla, Tihanyi György. 2/1. Pályi Sándor, Kovács József, Kepli Pál, Kaiser Ti­borné, Cziráki József. 2/2. Jánoki Ferenc, Tóth Erika, Molnár Géza. 3. Budai Ferenc, Pintér Im­re, Mihályi István, Latorczai Jánosné, ifj. Bujtás István. 4. Szili Sándor, Dvorszky Ferenc, Szabó József, Lázár Jánosné, Ambrus Kálmán. 5. Szabady László, Tánosi János, Nemes István, Ébner László, Varga Ferencné. 6. Dr. Kövics Tibor, Bányai János, Tóth Károlyné, Ötvös Gézáné, Vörös László. MÁSKÉNT KELL ÉRTÉKELNI A beszélgetés tanulságos volt mindkét fél részére, és egyet is kell érteni Anton Benya megállapításával: „Természetesen szerveze­teink között vannak különb­ségek. Nemcsak két külön­böző országban, de két kü­lönböző társadalmi rendszer­ben dolgozunk. Amit itt elér­nek, azt másként kell érté­kelni, mint amit mi elér­tünk a kapitalista országban, miközben küzdünk azért, hogy a nemzeti jövedelme viszony­lagosan, igazságosan osszák el. Az ilyen beszélgetés elő­segíti, hogy jobban megis­merjük és megértsük egy­mást.” (g. f.) Három éves a magányosok klubja Fennállásának harmadik év­fordulóját ünnepelte szeptem­ber 19-én a csepeli Radnóti Művelődési Ház magányosok klubja. Budapest szinte min­den kerületéből és Pest kör­nyékéről is sok egyedül élő embert vonz családias légkö­rével, jól szervezett vidám programjaival. Tagjai között 18-tól a 70 évesig szinte min­den korosztály megtalálható. Rendezvényeiken számos ven­dég is részt vesz. A három év alatt több mint 60 házasság született a klubban kötött is­meretségekből.

Next