Ikarus, 1971 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 1. szám

ÍrTV­­SSztár 1 „Csal azokkal szerződünk...“ Tizenöt partner — jobb minőség­ ű minőségi problémák, pót­idők, stb. vizsgálatának ered­­­ményeként fogalmazódott meg a kérdés: képes-e minden kooperációs partnerünk meg­felelő minőségű alkatrész gyártására ? Technológusaink vállalták, hogy körülnéznek partnereink, hazatáján. Bizony több esetben zsí­r­­ben, fedetlen pajtában fes­tettek, anyagot tároltak, al­katrészt gyártottak. Ilyen körülmények között nem is lehet jó minőséget kíván­ni. A kooperációs osztály szín­én bekapcsolódott a vizsgálat­ra Veszprémi Dénes osztály­­vezető is­­sok vállalatot felke­­■esett. Az anyagtárolás és a corrozio-védelem helyzetét­izsgálta ő is. — Csak azokat a vállalaté­ra­ tartjuk meg — mondta Veszprémi Dénes, melyek vál­­alják a beruházással járó költségeket, termelésükben kö­vetni fogják a gyár tervezett em­el­ési­el futását és elfogad­tató árért dolgoznak. Az ár és minőségi problé­­mák miatt december közepéig 4-gyel csökkent a kooperációs partnerek száma, de még nem ejeződött be a szerződéskötés. Lefordulhat, hogy 3 megma­­adt 26 közül is lemorzsolódik­alamelyik, ha nem sikerül közös nevezőre jutni valami­­vel lény­eges kérdésben. A kooperációs tételek gyártó­­ára új árajánlatokat kért az sztály. Ennek köszönhető, hogy a tatabányai fenékvázak például ezer forinttal lesz­nek olcsóbbak darabon­ként 1971-ben. Ez mintegy 3 és fél millió forint meg­takarítási jelen­ éves szin­ten, de nem ez az egyetlen új áras étel. Az eddig megkötött szer­­ődések alapján 8—10 milliós­öltségm­egtakarítás jelentke­­ett. Sok problémát okozott a sa­­­jtó szűk kapacitása is. E név­­en már sikerült sajtoló murv­ákat kihelyezni, például Ta­­tbányára, Mezőlakra és a Kecskeméthez tartozó vállala­tokhoz. 1971-re még többre szá­mítanak. Ha sikerül biztosítani a 10 napos előreta­rtást, 1971- ben jóval nagyobb volumen­ben vehetjük igénybe a vasúti szállítást. Ez olcsóbb és ké­nyelmesebb a jelenlegi közúti fuvarozásnál. Persze azért a szállítási osztályunk se marad munka nélkül. A kooperációs osztály sze­rette volna megoldani 1971-re, hogy az alapanya­gokat közvetlenül o koo­­■­perációs partnerekhez szállítsák. Sajnos, ez pénz­ügyi nehézségek miatt még nem sikerült, pedig jelen­tős költségeket takarítot­tak volna meg. Most dolgoznak a negyedik ötéves terv végleges kooperá­ciós tervének kidolgozásán, ezért ezt részleteken még nem ismertethetjük.­ Csak annyit, hogy valóban 30 százalékkal kívánják csökkenteni a part­nerek számát. 15 kiemelt vál­lalatra hárul majd a főegysé­gek kooperációs gyártása. Cél az is, hogy egyféle alkatrészt lehetőleg csak egy partner ké­szítsen. -a­twn. *►►►►*►►►►►►►*►*► ► Tízen pályáztak Hírt adtunk arról a pályá­zatról, amelyet a fehérvári gyárban a gyártástervezés hirdetett meg az­ osztályon megüresedett négy munka­kör betöltésére. Az eredményt december 1-én hozták nyilvá­­nosságra. A meghirdetett állásokra 10-en pályáztak, hatan a gyár­ból, négyen külső munka­helyekről. A két technológia­­fejlesztő munkakörbe felvételt nyert Homoki Béla és Hor­­váth Lajos. Gépgazdálkodó lett Keszthelyi Pál. A gyár­tástervezői állást Sverteczky László töltötte be. Az új fel­­vételesek, illetve áthelyezet­tek már dolgoznak az osztá­lyon. ­ Fehérvári nagycsarnok. „Ír­janak már a2 új kazánházról is, az irodisták is nagy kabát­ban ültek négy hétig ...” Hát írjunk azokról, akik a mindennapi meleget adják, a kazánháziakról. Mint az ud­vari munkások, pufajkában tarnak a kazánok között. Négy IP túra teljesítményű gáztüzelésű kazán egy­más mellett. A negyedik rossz. — Sok minden rossz itt — fogad a kazánház vezetője — Rossz, hogy egy 40 millió fo­rintos beruházásból meg nem tellett telefonra, nincs vész­világítás. Az emberek kény­telenek pufajkában dolgozni. Nem készült el az ötszöri le­­vegőcserét biztosító elszívó berendezés. Létráról, g­ödörrel kell feltölteni a lágyító tar­tályt. Rossz a közömbösítő ak­na. A megyei SZMT munka­­védelmise megtiltotta, hogy az embere­ket leküldjem tar­tályt tisztítani. Ha nem kül­dök le senkit, leállhatok, ha leküldök, ki vagyok téve, hogy akármikor rajtakapnak és megbüntetnek... Így van ez, ha kényszerhelyzetben kény­telen dolgozni az ember. Kényszerhelyzet? Egy tel­jesen új berendezés tervezé­séről, megépítéséről volt szó es­ekkel ezelőtt, amikor a KGMTT megbízásából a nyári tervező vállalat megkezdte a munkát. A Lang Gépgyár megépítette a kazán testet és a Csőszerelőipari Vállalat 1967 végén 1968 elején megkezte a szerelést. Mindezek eredménye egy háromoldalas, sűrűn gépelt hiányjegyzék 1970. január 6- ról. Hiány­jegyzék műszaki át­vétel helyett, mert műszaki átadás nem volt. Hogy miért? Mz már a vállalat kényszer­­helyzete. Döntenie kellett, vagy átveszi a berendezéseket úgy, ahogy elkészültek, vagy pedig fél évre, egy évre (amíg a hibákat ki nem javítja) le­áll a termeléssel. A főenergetikus nem szíve­sen nyilatkozik: „Tudj­a ezt mindenki, az egész vezetőség, milyen körülmények között vagyunk kénytelenek dolgoz­ni." Aztán mégis elmond pár apróságot. A negyedik kazán falazata beomlott. Két hónapra leállt a munka. Az égő, értékes osztrák darab, szinte beszerez­­hetetlen az országban. Egyéb­ként a legtöbb gondot az al­les­tres­z-hi­ány jelenti. A rob­­banás-ajtó kétszer leégett, minden alkalommal probléma volt, hogy honnan szerezzenek samott téglát. Most legutóbb a törzsgyárból kaptak. Október végén a nagycsarnoknál a gőz­­nyomócső leszakadt. A robba­nás következtében a mélyponti akna fedele is rongálódott. Ez volt az a bizonyos eset, amire az emberek még ma is emlé­keznek. Két hétig nem lehe­tett fűteni. A megsérült, veze­téket a kivitelező, bár rég le­­­iár­t a garancia-idő, szó­ nélkül kijavította. A sósav-vezet­ékek — tároló, lefejtő — egy év alatt szétmaródtak. Félni kell, hogy a sósav-tároló is rövide­sen tönkre megy. A négy táp­szívp*....• teljes generál-javí­*■' 1 át. Röviden a problémákról. Csoda, hogy ezek után még egyáltalán tudnak üzemelni. És hogy optimisták. Mert azok. ..Tudja ezt mindenki” — mondják és dolgoznak tovább. De van itt meg pár dolog ami­ről nem árt beszélni. A négy kazán minden hiba.ia ellenére a legkorszerűbbek közé tarto­zik. A gáz a jövő fűtőanyaga. A gáztüzelési kazánok fokoza­tosan kiszorítják a hagyomá­nyosat. De a régi szakembere­ket is. Gondoskodni kell az új igényeknek megfelelő ke­zelő személyzetről. A gyár ez­­idáig úgy­­tűnik sokat tett a probléma megoldásáért. Tan­folyamokat­­ szervezett... de valamiről megfeledkezett. A kazánházi dolgozók bérét nem rendezte megnyugtatóan. S most, hogy divatba­n jön a gáz­fűtés, a Fehérvári Könnyűfém építi a maga új gáztüzelésű kazaházat a Videoton gyáré pedig már el is készült: nagy a munkaerő csábítás. Hogy minderről most be­szélünk télen, talán azért is van, hogy amikor szidjuk a ka­zánháziakat jusson időnként eszünkbe az is: nekik is meg­vannak a maguk gondjaik. Néha még több is a kelleté­nél. A kalánházban Kényszer — hibák — bizalom Bárány Jánosné átképzésként jött a vállalathoz 1951 -ben. Ki­váló villanyhegesztő, jelenleg a C02-es védőgázas géppel dol­gozik. 12 évig a különleges üzemben, majd azóta a vázas­­üzemben hegeszt. Férje 1949 óta van a vállalatunknál. ► ► * ► * ► ► ► ► > * ► ► ► ► * ► ► ► ► ► b b b b b b b ► I» * ► Lesz*B változás ? Elkapott az influenza, megyek a gyári orvosi rende­lőbe. Délelőtt 10 óra. A tenyérnyi várószobában vagy harmincan szoronganak, betegek állnak az előcsarnok­ban is. Nincs időm várakozni. . Ebédidőben visszanézek, még mindig többen vannak. Amikor az utolsókkal végre bejutok, már elmúlt 13 óra. A hivatalos rendelési idő 8-től 11 óráig tart. Receptírás közben panaszolom a doktornőnek a nagy sorbaállást, ő viszont a túlzsúfoltságot említi, nagy nyomatékkal, jogos bírálattal. A téma ismert, évek óta nem megoldott. A fehérvári gyári létszám közelebb van már a négyezerhez, viszont változatlanul egy üzemorvos látja el a betegeket és olyan körülmények között folyik a rendelés, mint 10— 15 évvel ezelőtt. Röviden: a gyár fejlődését nem követte az üzemegész­ségügy fejlesztése, korszerűsítése, személyi és tárgyi feltételeinek javulása. Az orvosi rendelő hosszú évek óta kinőtte kereteit, szűk, zsúfolt és az egészségügyiek emberfeletti munkával látják el napról-napra a beteg­ellátást, megnövekedett feladataikat. Lesz-e és mikor változás? — kérdezi joggal és a tü­relmi időn túl az orvosnő. Úgy tudjuk, a negyedik ötéves terv számol előbbre­­lépésre. A helyzet azonban igen súlyos, mielőbbi válto­zást sürget. A legfőbb érték, az ember védelméről van szó, és a nagy rohanásban éppen az emberről nem szabad megfeledkezni. Bizonyos, hogy az illetékes szer­vek ismerik e gondot, keresik a megoldás lehetőségét. Mindannyiunk egészségvédelm­e érdekében kell mielőbb a jelenlegi és már tarthatatlan helyzeten változtatni. — heti — b­b b­b­b» IKARUS Jó indítás —*^szép remények Busz osztály Csepelen Nem Mátyásföldön, kint Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyárban járunk. Ott ol­vasható ez a felirat: BUSZ OSZTÁLY. Fiatal intézmény — miután a negyedik ötéves ten­ feladatai tisztázódtak — alakult meg 1970 szeptembe­rében. Jelenleg 12-en dolgoz­nak az osztályon. Feladatuk a „Csepel Autógyár­i autóbusz­­gyártás’­ teljes előkészítése, szervezése, gyáron belül — és a két vállalat között. A felada­tok koordinálása, a „zsebken­dők” megszüntetése, a mulasz­tások számonkérése, a beruhá­zási program előkészítése, megvalósitásának sürgetése — egy szóval minden, ami a pad­lóvázas, járóképes autóbusz gyártásával összefügg. 3 ezren sz Ikarusnak Az osztály előtt álló felada­tokról Szabó János osztályve­zető nyilatkozik. — 1971-ben az 556-osokkal, ISO-asokkal indulunk. Ez is nagy feladatot jelent. Az HSK- osoknál IMI fős produktív létszámmal számolunk. Jár­műgyári létszám. (A gyár egyik gyáregységéről van szó.) Ha az alkatrészgyártást is számbavesszük, körülbelül 300 munkás munkájára les­­szükség 1971-ben. De ez csak az indulás. Nyers, hozzávető­leges számokat mondok. 197­1- től (beleértve a szerelést, al­katrészgyártást is) vállalatunk összlétszá­má­­na­k egynegyede, 3 ezer ember dolgozik majd az Ikarusnak. Nézzünk ki az ablakait! Szemben az osztállyal piros vas tartóoszlopok. Épül a 27 ezer négyzetméteres szerelő­­csarnok. Már a tető fent is van az épülésén. 1973-tól 34 percenként gördülnek ki eb­ből majd a járóképes alvá­zak a különböző méretű Ika­rus 200-asok. Érdemes belela­pozni a tervtanulmáostba • korszerű festés ... szerelés ... a legkorszerűbb hegesztő be­rendezések . . . modern alkat­részgyártás.­­• Mindez 270 milliós többletberutinzást je­lent a vállalatnak. Ebből 100 millióért új gépeket vásárol­nak. S mert a nagyfokú ter­­melési ellátás új dolgozók munkábaállítását is feltételezi — akad még egy megoldatlan feladat: Hol és kiv­el dolgoz­tasson a gyár? Ahol szabad munkaerőre akad — vidéken. A tervek szerint a 270 millió­ból 30 millióért egy vidéki té­len beindítását tervezik. Itt 1500 dolgozó ,,normáln” alkat­részeket gyártana 1973-tól. Januárban kezdik De ne fussunk ennyire elő­re. A falinaptár még csak 1970-et mutat. —­ Ha volna falinaptár. Reprezentatív ki­vitelű naptárak csak több éve funkcionáló oszlattok falain láthatók. S ez itt teljesen új részleg. Az­ osztályvezetői szoba egyetlen­­. dísze, egy OitU.. rus 200-as típus család nyom­tatvány, egy 556-osokra vo­natkozó hálóterv. S mindezek kiegészítőjéül használt iroda­bútorok, asztalok székek...­­Könnyen félreérthető lenne a kép, ha nem így folytatód­­na: „A feladatok megszervezé­séhez a gyár legjobb erőit mozgósította. Az ICT 1904 (számítóközpont — a gyér büszkesége) dolgozta ki a há­lótervek adatait. A gyár fa­lain belül mindent megtettünk a sikeres együttműködés ér­dekében" 1971 januárjától megkezdődhet az alkatrész- gyártás, a szerelés március 15-től. 1971 második negyed­évétől naponta 9 autóbuszhoz készül el a padlóvázas járó­képes alváz. 700—75­1 új al­katrészt jelent ez a Csept.1 Autógyár életében. Az elő­készítési munka jó ütemben halad. A két vállalat közötti szerződéstervezet elkészült,a megkötés előtt áll. Ez­ az egyik oldal. S a má­sik? így folytatja az osztályve­zető: a kapcsolat jó a két vál­lalat között. Az Ikarus gyári KISZ-szervezet készített egy szerelési tanulmánytervet. Ez az úgynevezett Mihályi Ká­roly tanulmányterv számunk­­ra alap dokumentációnak szá­mít.. Igéretünk van: ha már­cius 15-én beindul az elősze­relés, jönnek a fiatalok és se­gíteni fognak a gyakorlati munkában. Lesz-e etalon ? Van pár téma, ami még megoldatlan. Ez ideig még nem sikerült eldönteni, hogy hogyan és mivel fessük le az alvázakat? Zökkenőt jelent, hogy hiányoznak a próbasze­reléshez nélkülözhetetlen eta­lonok. Egy komplett tatai al­váz, az összes főegység­ekkel. Ha ezt nem kapjuk meg idő­ben, nehez­en vállalkozhatunk a szerelés beindítására. Idegi is befejezés: minden,, „.n két.v.e...csak»»0'i.. mijjtien .a legé’ nagyobb r­endben. Szeretnénk, ha 1971 márciusában is ha­sonlót írhatnánk a két válla­lat együttműködéséről. — sz—e. Lyukkártya a sajtolóban A sajtolóüzem programozása előzetes tájékoztatás szerint 1971. január 1-től gépi adatfel­dolgozás segítségével történik. Ezzel megszűnik a többszáz­ezer tétel kézzel való leírása, s a lyukkártya-rendszer egyiken áttekinhetőbbé is teszi a mun­kát. Egy gyártmány­típusnál 5—6 ezer féle alkatrészt kell gyár­tania az üzemnek. Ez mintegy húszezer műveletet jelent. Je­lenleg 6 gyártmánytípus al­katrészeit sajtolják egyszerre. Ha mindezt csak e számok alapján gondoljuk is végig, bi­zony nem könnyű az áttekinté­se. Többször előfordult már az évek során, hogy egy alkatrészt többször is gyártottak, a mási­kat egyszer sem. Ezért hatá­rozta el a termelési főosztály, egy olyan rendszer kidolgozá­sát mely a jelenlegi felkészültség mellett az üzem­ legcélsze­rűbb termelésirányítását biztosítja. E rendszer részét képezi a gé­pi adatfeldolgozás. A januárban bevezetésre ke­rülő lyukkártya-rendszer se­gítségével megállapítható, hogy a program szerint milyen mélységig lesz­ leterhelve az üzem kapacitása. Előre meg­állapítható hány gépre, hán­y emberre van szükség a munka elvégzéséhez, sőt az így elké­szített programból azt is meg lehet tudni, milyen méretű és mennyiségű anyagra van szük­ség a gyártáshoz, s azt, hány targoncával lehet beszállítani. A termelés áttekinthetőbbé té­telén túl osztályozza a raktári készletet is. Külön csoportosít­ja a gyár területén közvetlen felhasználásra kerülő, a koope­rációs partnereknek szállítan­dó és a raktárkészletet képező alkatrészeket, így tehát bármikor ellen­őrizhető a raktári állo­mány, ami eddig meglehe­tősen bonyolult feladat volt. Októberben és novemberben próbafeldolgozást végezték, mely elméleti betekintést nyúj­­tott az ■üzemi vezetők részére. December 15-r­e készítik el a január havi programot az új rendszernek megfelelően. Er­­dősi Gyula, a gépi adateldol­­gozó vezetője elmondotta, hogy a lyukkártyás rendszer átme­netet képez majd a jelenlegi és az ISZSZI rendszer között, mely előreláthatóan a negy­e­­dik ötéves terv folyamán ke­rül bevezetésre. A tervek sze­rint fél év alatt megoldják az esetlegesen felmerülő problé­mákat és megkezdik az elek­tronikus számítógépek alkal­mazásának előkészítését. Sze­retnék elérni, hogy mire a vál­lalat megvásárolja a több mil­lió forint értékű gépeket, jól képzett szakember gazda áll­jon rendelkezésre. —­ag — Fotó pályázat Pályázatot hirdet a vállalat dolgozói részére az Ikarus fo­tó-szakkör. Szabadon válasz­tott témakörben 18x24 vagy 30x49 cm-es képekkel vehet­nek részt a pályázaton. A képeket 197­. január 31-ig le­het eljuttatni Tomhauser Ist­vánnak a központi rajztárba. A beérkező anyagot zsűrizik, majd a művelődési házban 1971. február 13-án nyíló házi kiállításon mutatják be a kö­zönségnek. A legjobb képek készítőit értékes díjakkal ju­talmazzák.

Next