Ikarus, 1972 (20. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-06 / 1. szám
1572. Januar R11L A. Az évszázadokig tartó török uralom alatt a gyönyörű hegyek között lévő Rila kolostor Bulgária nemzeti érzésének, szellemi életének központja volt. A rendkívül jó ízessel megépített kolostor úgyszólván minden szeglete fotójr ma. (Lapunk szerkesztője egy üzemi újságíró delegációval ■r irt ott.) Fehérvárott: — ötnapos készlet* — üzemfelelősök— fázisbérezés Fontos intézkedéseket hott a fehérvári gyárvezetési, egyenletes termékkibocsá- i ,és érdekében. A gyors véghajtásra elrendelt feladatát,felelősök megjelölését• 1, a 37/1971. számú igazgatói utasítás tartalmazza. Elsőként írja elő az utas az anyag- és alkatrész""ótás nyilvántartási rendőrének felülvizsgálatát, a abban javasolt új módi bevetését. Az üzemi, ilve a szereldeiüzemraktában minimálisan ötnapos üzletet kell biztosítani. Megszervezni a szerelde ellásának mérését és szigorúan b gtartani ennek rendszerét. m belüli feladat a napon,inti információ rendszeresi:j 'se. Az üzemek létszámát és ■-zetételét stabilizálni kell. Einek érdekében fel kell újít ni az ütemfelelősi és helyezési rendszert. Feladat annakdolgozása, hogy a szerelésen a nagyobb arányú tézámkiesés esetén is biztosítjató legyen a napi ütemezett bocsátás. Az anyagi és munkaügyi fetételek rendezését követően meg kell valósítani a szeüdében a fázisbérezést. " Ugyanezen rendszert ki kell fakítani a karosszéria és a fényezőüzem területén is. Az új bérezés bevezetését 1972. január 1-től írja elő az utasítás. A minőségjavításban érdemetté kell tenni a nagycsarnok egész területén dolgozó munkásokat. Az utasítás kötelezi az üzemgazdasági főosztály vezetőjét olyan többletbérezési rendszer kidolgozására, amelyben ..a szerelde ráérni lehúzást követő 4. munkanapon eladott kocsikian a szerelde, festő, illetve a karosszériaüzem meghatározott összegű többletbért kap”. A bevezetés határideje 1972. január 1. Az utasítás felkéri a párt- és társadalmi szerveket, hogy segítsék elő a feladatok végrehajtását. Egyidejűleg az üzemvezetők kötelesek termelési tanácskozáson ismertetni a tennivalókat. H. T. Elhunyt Mészáros Imre Mészáros Imre, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, életének 63. évében, hosszas betegség után elhunyt. Cecén született agrárproletár családból. Küzdelmes élet jutott neki osztályrészül. Nehéz időben, még a háborús években vállalta a harcot, párttagként küzdött a demokratikus változásért. A felszabadulás után részt vett a földosztásban, később a székesfehérvári gyár dolgozója lett. A szerszámüzem művezetője volt, tevékeny pártmunkásként ismerték. 1956-ban, az ellenforradalom idején, feleségével együtt fegyvert kért a munkáshatalom megvédésére. A gyárból ment nyugdíjba, de nem pihent. A munkásőrségben tevékenykedett, melynek alapításától tagja volt. Mészáros Imre elvtársat, az MSZMP Székesfehérvári Városi Bizottsága halottját, december 24-én nagy részvéttel temették el a fehérvári Csutora temetőben. Nem látszik meg a hatmillió? „6 millió forintot fordítottunk 1971-ben kisgépesítésre vállalatunknál. Hát meglátszik?” „Nem!” . A kissé szónoki kérdést, s mindjárt a választ is ugyanattól, a GYGO vezetőjétől, Pálfi Jánostól jegyeztem ide. Mi lehet az oka? Kiderült: sok minden. Akik használják, hol a GYGO-t szidják (nem szerzi be), hol a kisgépjavító-műhelyt (lassan dolgozik). A kisgépjavítók példákat sorolnak a munkavállalók felelőtlenségéről. Három hónapig építették a fúrógépekhez az új hálózatot. 500 kapcsolóházat szereltek fel. A hálózatot letépdesik, a kapcsolókat leszaggatják. Naponta tíz kapcsolóházat kell újra szerelni. A Festő szárazcsiszolónál nem tartják meg a technológiai előírásokat, szakad a műanyag szíj, tönkremennek a kommutátorok, stb ... És a GYGO részére is van egy-két észrevételük: Nincs Rendszer a beszerzésben. A már bevált Bosch menetfúrókait a kisebb strapabírású olasz Rava fúrókra cserélték föl. Pótalkatrész nincs egyikhez sem. Sőt a Festőkhöz sincs. A 12 ezer forintos szárazesisadlót időnként két forintot érő alkatrész hiánya miatt kell kivonni a forgalomból. S mit mond erre a GYGO? Neki gazdálkodni kell: az ország, a vállalat pénzével egyaránt. Amilyen devizája van az országnak, olyan gyártmányú kisgépeket tud csak beszerezni. A pótalkatrész-ellátásról pedig rövidesen egy nagyobb szállítmány érkezik, de őszintén megvallva évek óta kicsi az erre fordítható keret. Ha gazdálkodni akarnak, meg kell gondolni mire költsék a pénzt. Ha olyan alkatrészekről van szó, amit itthon házilag nem lehet előállítani, csak akkor rendelnek. Hogy a házilag előállítható alkatrészgyártást, hogy oldják meg, az üzemfenntartógyáregység feladata. Hiszen ők a lúsgépjavító műhely gazdái. Mire a „gazda”. Hiszen csináljuk, csináljuk, csakhogy nem olyan egyszerű dolog ez. Ezeket a speciális kis alkatrészeket nem egyszer nehezebb megtervezni, gyártani, mint akár egy 20 tonnás daru fogaskerekét. Nem beszélve a speciális gépparkéról, a kapacitásról. Mindkettő díjával vagyunk. És így tovább. A kisgépeknek a felhasználókon kívül tehát még két gazdája van. A régi magyar közmondás, aminek két gazdája van — minden jószándék ellenére — nincs annak egy sem. Itt is erről lehet szó. Ezért nem látszik meg a hat millió sem. De. 187 ezer a CSÉB-től 1371-ben mintegy 700 Ikarus gyári dolgozó részesült a CSÉB valamilyen juttatásában. Milyen juttatások voltak ezek? 446-an kaptak házassági, szülési, betegségi segélyt. 200-an színházlátogatáson, 83 mn kétnapos kiránduláson vettek részt. Mindez pénzbe átszámítva 187 ezer forint. A törzsgyárban jelenleg 3900 dolgozó rendelkezik 20 vagy 40 forintos biztosítással. Mindezeket az adatokat az Ikarus gyári biztosítási és önsegélyező csoport intéző bizottságának év végi ülésén dr. Farkas Pál, a XVI. kerületi Állami Biztosító igazgatója ismertette az intéző bizottság tagjaival, a CSÉB aktivistáival, akik ezen a napon (14-én délután 14.30-kor) a jól végzett munkát ünnepeltél. Sziszifuszi munka folyik... VAGY ELFOLYIK? 1971. a műszaki fejlesztés sikeres éve. Ezt számok igazolják. Esetenként vitatható számok. Ilyenek például: Székesfehérváron a tervezett 145 ezer normaóra helyett 277 ezer órát (ebből műszaki intézkedésből 94 ezret),a törzsgyárban a tervezett 220 ezer normaóra-megtakarítás helyett (csak műszaki intézkedésből) 516 ezer órát teljesítettek. (A számok az első három negyedévre vonatkoznak.) A törzsgyári adatnál feltétlenül meg kell említeni: az egységes szerszámházak kialakítása, a hostúféle szerszámok sorozatgyártása, a nagy, busz I-es technológiai rekonstrukció nagyban hozzájárultak ehhez a szép, 185 százalékos túlteljesítéshez. De éppen ez a „túl szép” válik gyanússá. Holvan ez a ,,hozott” 610 ezer normaóra? (2900 ember egy havi munkája?) Papíron? Az állandó udvari készlet fölszámolások — anyaghiány miatti ácsorgások korában mi marad mindebből? Sok? Semmi? Ha marad is valami „nem az igazi”. Egy példa: az a fehérvári gyár, amelyik újításokkal, korszerű berendezések üzembeállításával 94 ezer órát takarított meg (kilenc hónap alatt), 69 ezer órát dobott ki az ablakon pótmunka címén. Gyanítom, ha a Sziszifuszról szóló legenda ma keletkezne, hőséül egy kiváló újító, egy gyártásfejlesztő, esetleg egy főtechnológust választana a dús fantáziájú népi képzelet. Az 1971-es év ennek ellenére (vagy ezzel együtt?) mégis sikeres éve a műszaki fejlesztésnek. Törzsgyárban, Fehérváron 124 téma vártmegoldásra, s elmondhatjuk, mind a 124 téma „kézben volt”. Nem egyről pedig már a féléves értékelések is úgy írnak, mint lezárt ügyről. Ezúttal csak a „lezáratlanokról” essen szó. Akár csoportosíthatjuk is a témákat. 1. A fehérvári szerkesztési osztály vezetője csupa tanácstalanság: „A 200-as család hátsó futóműveinek kialakítása — kisebb zökkenők ellenére is — megoldott téma. Ugyanakkor a kiskocsik kísérleti gyártása kiesett az idei tervből. 298-as, 210-es, 220-as, 230-as autóbuszok indításáról lett volna szó. A mellső futómű konstrukciója elkészült, de ma sincs vállalkozó a gyártásra.” A műszaki fejlesztés olyan valami: először visz a „konyháról” — csak aztán hoz. A fehérvári költségeknél olvasom a félévre tervezett körülbelül 15 millió forinttal szemben felhasználtak 8 milliót. Hát, ha ilyen ára van a takarékosságnak, aligha tud örülni az ember. 2. A gyártmánydokumentáció két darab Rank-Xeror berendezéssel 12 munkaerőt takaríthatna meg, nem lenne szükség többé a drága fénymásoló papírokra, javulna a munka üteme. Mindez csak pont a müfe tervben, de nem lehet belőle semmi. Hasonló sors vár a fehérváriak Ravoglioli trilex szerelőberendezésére, (?) a törzsgyári kísérleti laboratórium „pulzátorára” (Lüktető pad). A számítógépes mérések további fejlesztésére sem kerül sor. És akad még több ilyen téma az 1971-es müfe tervben. Elfogadták annak idején, lelkesedtek érte, s most ki-ki húzogatja a vállát: „miből?” A müfe keretbe nem fér bele, beruházási keret meg nincs. Különben is devizáról van szó. Az meg főleg nincs. 3. Megesik az is, hogy akiért a műszaki fejlesztés történik, maga a termelés ..tart be”. Fehérvári példa: A házlemezek feltűzésénél sok volt a minőségi kifogás. Az asszonyok kézzel „öltögették” a varratokat. A fejlesztési csoport fiataljai elhatározták: C02-es védőgázas hegesztőberendezéseket állítanak üzembe. Mire megkezdték volna a munkát, a termelés („a termelés érdekében”) más területre vitette át a berendezéseket. S ide tartozik azt hiszem a törzsgyári fehérfémes üzem elhúzódó kitelepítése is. A műszaki szervek már az év első felében jelentették: elvégezték a feladatukat. De a termelési szervek még ma sem tettek'' pontot a témára. Találomra kiragadott példák ezek. Tanulságuk? Talán csak annyi, amit korábban is leírtunk: " Sziszifuszi munka folyik. S ha a termelési szervek időnként át is húzzák a fejlesztők elgondolásait, az ő érdekük is az, hogy a „kő” ne guruljon viszsza. (halász) MUNKÁSŐR Pete László brigádvezető. Csoportjának feladata a ládaajtók, a harmonika-ajtók, oldallemezek feszítése. A fiatalember 1957 óta van vállalatunknál, munkásőr, rajparancsnok, pártalapszervezetében ágit. prop. titkár, a kohó- és gépipar kiváló dolgozója. Már december közepén • ünnepeltek Fehérvár, 1971. december 16. Nagycsarnok. Vége a műszaknak, a munkások azonban nem az öltözőbe sietnek. Láthatóan örömmel gyülekeznek a karosszériád rém - részben egy kocsitest előtt. Tudják, miről lesz szó, de újra olvassák a rajta levő feliratot: „1971. év 2325. kocsija.” Az ünnepség szerény és rövid. — örömmel tájékoztathatom a megjelenteket — mondja Szabó Géza üzemvezető —, hogy a kocsitestgyártó üzem teljesítette az éves tervét. A mai napra elkészítettük az 1971. évre tervezett 2325 autóbusz utolsó karosszériáját, és a 66-os típusú kocsitestet ezennel átadom a festőüzemnek. ~ összeverődnek a tenyerek. Köszönti a munkakollektívát a gyár termelési főnöke, Lőrincz László, majd gratulál Langó István, az üzemi pártbizottság titkára. — Azzal veszem át az idei utolsó kocsit — mondja a társüzem vezetőjéé, Mihályi István —, hogy azt a festősor 20-án, hétfőn reggel 9 óráig átadja a szerelővonalnak. Ezzel mi is teljesítjük év tervfeladatunkat. — Úgy legyen! — hallatszik innen-onnan, tapssal kísérve. Megmozdul a tíztonnás sárga daru. Könnyedén emeli a magasba az év utolsó, 2325-ik kocsitestjét és viszi át a festősorra ... Sikerült! A vázasok, lemezesek, az üzem alkatrészgyártó és motoros dolgozói december derekára megcselekedték éves tervüket. Amit vállaltak az Ernst Thälmann, Rózsa Ferenc, Corvin Ottó, Petőfi Sándor szocialista brigádok tagjai a kocsi testgyártóban, azt becsülettel teljesítették. Koccintottak is rá még aznap délután a kulturházi kisvendéglőben... (Keresznyei) BESZÉLNI AZT MÁR TUDUNK Beszélni azt már tudunk. Ezt bizonyítja az a 3 millió 810 ezer forint is, amelyet 1971 első nyolc hónapjában a telefonszámlára kifizettünk. A legnagyobb öszszegek természetesen az önálló városi vonallal rendelkező helyeken szerepelnek. Egy-egy hatjegyű telefonszám mellett nem ritka a 15—20 ezer forintos összeg. Előfordultak olyan esetek, hogy például meghívtak egy külföldi számot, tízszeres sürgősségi díjjal a lipótvárosi telefonközponton keresztül, s mire a hívott szám jelentkezett, itt nem találták az ügyintézőt. Fél óra múlva — mikor visszament a helyére — újra hívta tízszeres díjjal. Az ilyen, és, hasonló esetekből adódik ez a hatalmas számla. Az igazgatási főosztály kivizsgálta az ügyet és megállapította, hogy nem indokolt ez az óriási telefon igénybevétel. Véleményük szerint az augusztusinak mintegy 25—30 százalékára lehet csökkenteni a telefon költségeket. Ennek érdekében elrendelték, hogy például interurbán vonalat csak a vállalati telefonközponton keresztül lehet kérni. Amennyiben ezt az utasítást nem tartják meg, a telefonálóknak meg kell fizetnie a hívás költségét. A kiadott utasítás szerint írásban kell kérni a telefonközponttól az interurbán vonalat, s minden munkahelyen kimutatást kell készíteni a telefonbeszélgetésekről. Ez többek között tartalmazza a beszélgetés tárgyát is. Erre elsősorban azért van szükség, hogy a telefonszámlát ellenőrizni tudják és csökkentsék a magánbeszélgetések számát. Januártól új rendelkezés lép életbe a telefonhasználattal kapcsolatban. Ezeket olvasva, valószínűleg nagyon sokan méltánytalannak, fontoskodásnak, vaskalaposságnak bélyegzik ezt az intézkedést. A kemény adminisztratív utasítások nem mindenki számára szimpatikusak, de az se örvendetes jelenség, hogy lassacskán eltelefonálgatjuk a nyereségünket. S ha a kettő között választani kell, inkább intézkedjünk. ..