Ikarus, 1973 (21. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-04 / 1. szám
1973. január 4. tápművei, mankatázs, fé isarás November 16 óta egy fejfa jelzi a bodajki temetőben, hogy Németh Mihály, a fehérvári gyárfejlesztési és beruházási osztály műszaki tájékoztatási csoportvezetője nincs többé. 41 évesen, tragikus hirtelenséggel ragadta el a halál. Éppen karácsonyra készültek. Feleségével sorra járta az üzleteket, hogy mindenkinek megtehessék a kiszemelt ajándékot. És lelki szemei előtt látta a 6 éves kisfiát, ahogy boldogan magához szorítja a csillagszórók, gyertyák fényében csillogó kis karácsonyi csomagot. Sajnos, a valóságban már nem láthatta. 10-én rosszul lett, s másnap a kórházban meghalt. Egy virágokkal eltakart sírhalom jelzi, hogy nemrég még itt élt, dolgozott köztünk ez a fekete hajú, mindig segítőkész fiatal ember. Meg az emlékek. 19 évig dolgozott a gyárban. 1963 óta ő volt a szakszervezeti fotószakkör vezetője. Kilenc év alatt számtalan megyei és országos kiállításon vettek részt, s nagyon sokszor nyertek díjat, oklevelet. A munkatársai szerény, segítőkész barátnak ismerték. A szakszervezeti titkár ezt mondta róla: „igazi közösségi ember volt.” Nádly László, a filmstúdió vezetője sok estét töltött vele a fotólaboratóriumban. Szerinte igazi népművelő volt. Mindig elégedetlen önmagával, állandóan harcban az idővel. Gyakran lekéste az utolsó 8-as autóbuszt, s ilyenkor gyalog ment haza. A felesége már nem is szólt érte. Tudta mit csinál. Sok fiatalt tanítgatott a fotózás apró fogásaira. De nemcsak fényképezni, látni, élni, gondolkodni is tanította őket. Különösen érdekelte a ma embere és a társadalom gondjai, eredményei. Ezt tükrözték képei s nagy tervei voltak még. Újabb témákat keresett, de ezeket már nem valósíthatta meg. A temetésre 3 busz indult a gyárból. Mindhárom tömötten. A szakszervezet ezerforintos gyorssegéllyel segítette a családot. Ezen kívül elhatározták, hogy figyelemmel kísérik a 6 éves fiú életútját. Mindenben segítik, hogy az apjához hasonló, igazi közösségi ember váljon belőle. v.: TKARCS Új osztály — új elképzelések Részletesebb tájékoztatás A nagyvállalati szervezet kialakításának részeként ez év őszétől megváltoztatták a statisztikai-közgazdasági és tervosztály szervezeti felépítését is. Egyetlen osztállyá szerveződött a három munkaterület közgazdasági osztály néven. Terv és információs, valamint statisztikai csoport működik, melyek munkáját az osztályvezető közvetlen irányítása alá tartozó önálló közgazdászok segítik. Szász Pál, az új osztályvezető október 1-én került vállalatunkhoz. Ezt megelőzően 16 évig a VBKM közgazdásza volt. Részben az új szervezetből, részben az új osztályvezető személyéből eredően, szinte önként adódik a kérdés, mi újat várhatunk ezen a területen? — Az első talán az — válaszolt Szász Pál —, hogy a két önálló közgazdászunkat ki akarjuk egészíteni egy műszakival. Vitapartnert szeretnénk nyerni benne. Mi, közgazdászok nem mindig tudjuk eldönteni például egy gép vagy műszaki berendezés esetében, ha több variáció van, melyik a jobb. Kell egy független műszaki is hozzá, aki nemcsak a gazdasági, hanem a műszaki oldalát is látja, s emellett tárgyilagosan tud dönteni. — Ez a személyi gondunk. A közvetlen feladat az 1973- as vállalati terv harmadik lépcsőjének elkészítése. Most folyik a szakigazgatói szervektől beérkezett anyagok felülvizsgálata. Ebből olyan vállalati tervet készítünk, amely biztosítja a gazdasági és jövedelempolitikai elképzeléseink érvényesülését. A tervezésnél figyelembe veszik az MSZMP Központi Bizottsága novemberi állásfoglalását? — Természetesen. Időszerűnek tartjuk a nagyüzemi munkások bérének emelését és azt, hogy a művezetők nagyobb szakmai tudása, felelősségteljes munkája magasabb anyagi elismerést kapjon. Pillanatnyilag, egy héttel az ülés után még csak nagyvonalú elképzeléseink vannak. Változik-e a tervkészítés menete? — Igen, tervezünk kisebb változtatásokat, például a negyedik lépcsőnél, amit úgy is nevezhetünk, hogy gyáregységi vállalások. Ez márciusban készül. Szerintem sok, számunkra felesleges, a gyáregységekben nehezen megérthető adatot tartalmaz. Egyszerűbb és világosabb formát szeretnénk alkalmazni. Sokat bírálták az információs rendszert. Ez nem változik? — De igen. Az eddigi információs jelentésen kívül, mely főleg a szakterületek adattárát jelenti és a ,,kívülálló” alig igazodik el rajta, két újabb formát adunk ki. Az egyik a politikai-társadalmi szervezetek, valamint a vállalat vezetői számára a gyorsjelentés kibővített formájában ad megfelelő tájékoztatást. A másik egy újszerű kiadvány lesz, melyből a szocialista brigádvezetők is kapnak. Ez minden olyan adatot tartalmazni fog, amely a dolgozókat érdekli. Vállalati és üzemi értékelést tartalmaz December közepére készítjük el a javaslatot mindhárom formáról. Előreláthatóan a jövő év január— februárjában az első példány eljut a dolgozókhoz is. De ahhoz, hogy mi tájékoztatni tudjunk, nekünk is szükségünk van pontos és részletes tájékozódásra. Ezt a gyáregységektől várjuk. Most folyik a gyáregységek adatszolgáltatásának egységes kidolgozása. Ez ügyben valószínűleg egy vállalati utasítás fog megjelenni. Az asztalon piszkosainak szánt papírlap. Ilyen számokat látok rajta: 1076, 1978. Mit jelent ez? — Azt, hogy közép- és hosszú távú terveket is készítünk. Hamarosan elkezdjük az ötödik ötéves terv nagyvonalú előkészítését is. Most éppen a vállalati ösztönzési rendszer hatásáról, ösztönzőbbé formálásáról folyik a vita, melyet szeretnénk közelebb vinni az élethez. Valami olyan formát kialakítani, amely egyértelműen alátámasztja a várt, illetve tervezett termelés-felfutást. Elmondta még, hogy a szőkebb feladatkörükön túl szeretnének bekapcsolódni más osztályok, főosztályok munkájába azzal, hogy elkészítik a tervezett intézkedések közgazdasági elemzését. Ezzel segítik a helyes döntések kialakítását. Sok munkát, időt és energiát igénylő elképzelések ezek. Reméljük sikerül a végrehajtás is, és az övékhez hasonló segítséget kapnak a társosztályoktól a saját munkájukhoz. Táton. Segédmunkást kérnek Javult az ellenőrzés a sajtójéban A sajtoló meo osztályon jártunk. Elsősorban azért, mert a hírek szerint megnövekedett a selejt az üzemben. Ennek az okát és a megoldást kerestük. Dombi József osztályvezető végigkalauzolt az üzemen. Többek között megnéztük a szerszámokat is. Szerinte a jelenlegi gyártásban részt vevő szerszámok 80 százaléka elhasználódott, a belőlük kikerülő munkadarab eltér a rajztól. Ez nem azt jelenti, hogy valamennyi selejt, hiszen attól, hogy egy rádiusz nagyobb az előírtnál, még nagyszerűen használható az alkatrész. Csak azt nehéz megállapítani, hol az a határ, ahol ki kell írni a selejtet. Csak pecséttel Felkerestük a mocsokat az üzemben. Az osztályvezetővel együtt tizenöten vannak. Egy csak a reklamációkkal foglalkozik. Sajnos akad bőven. A kooperációs partner a rajzot nézi és reklamál. Ilyenkor vagy megegyeznek a javításban, a beépíthetőségben vagy visszahozzák azanyagot. A javítóműhelyben 7 ember csak a javításokkal foglalkozik. S a meósok? Közülük öt csökkent munkaképességű, egy nyugdíj előtt áll. Naponta 75—80 tonna anyagot kellene, illetve kell tételesen ellenőrizniük és ennek következtében átrakni. Nem is olyan kis feladat, hiszen többszöri kérésük ellenére egyetlen segédmunkást se kaptak. Miért volt szükség az új módszerre? — kérdeztem Belinszky János üzemvezetőtől. — Azért — válaszolta —, mert túl sok volt a reklamáció Most a művezető ellenőrzi az első darabot és ő felel a szériáért. Többször előfordult, hogy a laza meo ellenőrzés következtében sok selejtes anyag kiment a partnerekhez, mert az első darab után a többit már nem nézték meg. Most csak meo pecséttel mehet ki a széria az üzemből, sőt a legnagyobb kooperációs partnerek itt veszik át az anyagot. A széria-selejtért felelősségre vonjuk a művezetőt — több példa is bizonyítja, hogy ezt a gyakorlatban is alkalmazzák — a gondatlan munkáért pedig a dolgozót, aki széria közben rontja el a darabot. Létszám — hozzáértés Az elv helyes, de megtudom azt is, hogy a létszám nem egyforma képességű embereket takar. Sajnos nagyon sok a műszaki és általános műveltség alacsony fokán álló dolgozó. Az sem közömbös, hogy közel 50 százalékuk nő. Ezen a nehéz munkaterületen kívánatosabb lenne a férfiak foglalkoztatása. A gondatlanság tehát sokszor hozzá nem értésből ered. Szerszámkopás. Tagadhatatlan tények. Részben ezért, részben az anyaghiba miatt hozták létre a javítóműhelyt. A lemezek egyenlőtlen vastagsága következtében néha az új szerszámokból is hullámos vagy szakadt alkatrész kerül ki. Ebben a műhelyben javítják a kooperációs partnerekhez kerülő alkatrészeket. Olyan alkatrész is van, amit a szerszámkopás, elhasználódás miatt kell javítani. Karbantartás. Főleg az öt nagy gépnél jelentett szinte megoldhatatlan gondot. Úgy le volt terhelve, hogy képtelenek voltak átadni az üzemfenntartásiaknak. Mert, ha megérkezik az újabb nagy présgép, ezt is meg lehet oldani. A szerszámok tisztítása, karbantartása is az új mosóberendezés és a darupálya felépítése után válik lehetővé. Sajnos addig előfordulhat, hogy a gép beállítása után derül ki a szerszámhiba. Megoldás A negyedik ötéves terv beruházásai — sajtoló — busz közti átfedés, darupálya, felületkezelő-mosóberendezés — nagyrészt megoldják ezeket a gondokat. A meósok gondját azonban csak a segédmunkások beállítása enyhítené. Nem kívánhattuk csökkent munkaképességű dolgozóktól, hogy naponta 8—10 tonna anyagot megmozgassanak. Ez hatással lehet a szellemi munkájukra is, amit a minőségi követelmények állandó növekedése mellett nem engedhet meg magának a vállalat. - ton Az üvegesek , Bricz János csoportvezető, Henk György és Snazareczki Lajos is dolgozott az év végén Fehérvárott, mégpedig Zigtolvhtban 36 órán keresztül. Készségesen segítettek, mint ahogy itt Testen is mindig lehet rájuk számítani. % Nem ugatnak, nem használják, de sok fajta A gép a modern emberr kutyája. Bánjunk vele jól, és leghűségesebb segítőtársunk lesz. Ha nem is füttyszóra, de gombnyomásra gyorsabban és könyyekben elvégzi az emberi •/. helyett a munkát, melyre beinomították A budapesti gyárban közel háromezer kisgépet használnak. A legtöbbet a busz II- ben. Ahogy hivatalosan mondják: ez a gyáregység 92százalékosan szerszámozott. Akkor ott bizonyára minden magától megy — gondoltam, és körsétára indultam a szerelő vonalon. Mitagadás csalódás ért. Láttam ugyan egy-két gépet, de a többség eléggé kezdetleges eszközökkel dolgozott. Ez egy fúrógép Talán megtudom mi az oka — határoztam el, mikor odaléptem az „alvázas” vonal 7-es ütemében szorgoskodó dolgozóhoz: — Mit csinál? — A láblemezt csavarozom fel. — Mivel? — Ez egy fúrógép. — Nem teszi tönkre a csavar fejét vagy a fúrót, ha tovább húzza? — Rutinom van már, kérem — válaszol önérzetesen. — Erre a munkára nincs külön gépe? — Van nekem mindenféle kisgépem, legalább ötféle, behajtógépem is van, de már vagy két hete javítják, így azzal segítek magamon, amivel tudok. Kár, hogy az őszize a kritika után szende tekintettel elhallgatja a nevét. Csak az marad meg emlékezetemben, hogy a munkaruha alatt zöld garbót visel. — Nem, mindegy az sem, milyen gépeket használunk. Például a Baum fúrógép a huzamos használattól felmelegszik. Gyakran fél órát is pihentetni kell. A Bosch gépek bírnak, de azzal alkatrész-gondok vannak — ez Fejes Sándor üzemvezető véleménye. — Az üzemfenntartás tőlünk várja az alkatrészellátást. Nekünk takarékoskodni kell a devizával, ők pedig nem gyártják a házilag előállítható alkatrészeket sem. Ezért egyébként használható gépek állnak hetekig, hónapokig — panaszkodik Pálfi János, a GYGO vezetője. Könnyen kiugrik Ezen az oldalon a 4-es ütemben kinézek egy aszszonyt. Mintás köntöst hord a munkásruha felett, talán ezért tűnik fel. Mert különben nem ő az egyedüli aki pörgős csavarhúzóval szereli a díszléceket. — Nincs elektromos behajtógépe? — Én nem akarok az újságba kerülni! Nem egészen értem az összefüggést, ezért újra kérdezem: — Nincs behajtógépe? Elszántságomat látva mégiscsak felel: — Nincs, de nem is kell. — Nem lenne gyorsabb a munka? — Lehet, de könnyen kiugrik ám az ember kezéből a gép, megsérti a farostlemezt. Ezért inkább csak így csinálom. Eszembe jutnak Fejes Sándor szavai: — A géphez érzék kell, nem mindenki tudja megszokni. . Nem mindenki... ez bizonyára tapasztalati igazság. De ezen a kocsin legalább hatan csavaroznak, és egyetlen gépet sem látok. Általában az egész vonalon a lassan-de-biztosan elve szerint folyik a munka. Persze, azért hiba mégis akad. Érdekes történeteket hallok hoppá-megfúrt léghengerdolgozokról, hűha-ez-átszaladt tetőlemezekről. A kézierő véges Az „önhordó” vonalon, az 1-es ütemben szintén pörgő behajtóval erősíti fel egy fiatalember az ajtógumit,. ■Látszik, hogy még ..tapasztalatlan” — megmondja a nevét: Réti Imre. — Mióta dolgozik a vállalatnál ? — Két éve. — Milyen kisgépe van? — Semmilyen. — Nem lenne könnyebb, gyorsabb géppel hajtani a csavart? — De, biztosan. — Akkor miért nem kér? — Nem hiszem, hogy van ilyen... Az üzemvezetői irodában megtudom, hogy behajtógépben nincs hiány. „Dehát a hajlam megvan-e?” Elképzelhető, hogy egykét éve itt dolgozó fiatal mégiscsak képes egy ilyen viszonylag egyszerű gép kezelésére. Ki kéne próbálni! Nem is a mai igények miatt, mert ezt az iramot még ilyen eszközökkel is lehet tartani. De terveinkben egyre több autóbusz szerepel. A kézierő pedig véges. — És ez a soknemzetiségű gépkábel! — sóhajt Orbán István üzemvezető. — Egységes célgépekhez a dolgozókat is könnyebb lenne hozzászoktatni. Részlet a GYGO-n látott Tanulmányterv a vállalat negyedik ötéves tervidőszak alatti kigépesítéséről címzetű kéziratból: „A tervidőszak alatt egységes célgépek üzembe állítására kell törekedni. Ennek érdekében a jelenleg használt mintegy 150 fajtából 64 kisgépet fokozatosan megszüntetünk.” Így van ez... A jól idomított kutya okosan szolgálja gazdáját. A helytelenül nevelt, bajt okoz. A fentiekből leszűrt tapasztalatom: így van ez a gépekkel is. Lakatos Tamás Megy minden magától? A modern ember kutyája