Ikarus, 1973 (21. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-04 / 1. szám

1973. január 4. tápműve­i, mankatázs, fé isarás November 16 óta egy fejfa jelzi a bodajki te­metőben, hogy Németh Mihály, a fehérvári gy­árfejlesztési és beru­házási osztály műszaki tájékoztatási csoport­­vezető­je nincs többé. 41 évesen, tragikus hirte­lenséggel ragadta el a halál. Éppen karácsonyra készültek. Feleségével sorra járta az üzleteket, hogy mindenkinek meg­tehessék a kiszemelt ajándékot. És lelki sze­mei előtt látta a 6 éves kisfiát, ahogy boldogan magához szorítja a csil­lagszórók, gyertyák fé­nyében csillogó kis ka­rácsonyi csomagot. Sajnos, a valóságban már nem láthatta. 10-én rosszul lett, s másnap a kórházban meghalt. Egy virágokkal eltakart sír­halom jelzi, hogy nem­rég még itt élt, dolgo­zott köztünk ez a fekete hajú, mindig segítőkész fiatal ember. Meg az emlékek. 19 évig dolgozott a gyárban. 1963 óta ő volt a szakszervezeti fotó­szakkör vezetője. Kilenc év alatt számtalan me­gyei és országos kiállí­táson vettek részt, s na­gyon sokszor nyertek díjat, oklevelet. A mun­katársai szerény, segítő­kész barátnak ismerték. A szakszervezeti titkár ezt mondta róla: „igazi közösségi ember volt.” Nádly László, a film­stúdió vezetője sok estét töltött vele a fotólabo­ratóriumban. Szerinte igazi népművelő volt. Mindig elégedetlen ön­magával, állandóan harcban az idővel. Gyakran lekéste az utolsó 8-as autóbuszt, s ilyenkor gyalog ment haza. A felesége már nem is szólt érte. Tudta mit csinál. Sok fiatalt tanítga­­tott a fotózás apró fogá­saira. De nemcsak fény­képezni, látni, élni, gon­dolkodni is tanította őket. Különösen érdekelte a ma embere és a tár­sadalom gondjai, ered­ményei. Ezt tükrözték képei s nagy tervei vol­tak még. Újabb témákat keresett, de ezeket már nem valósíthatta meg. A temetésre 3 busz indult a gyárból. Mind­három tömötten. A szakszervezet ezerfo­rintos gyorssegéllyel se­gítette a családot. Ezen kívül elhatározták, hogy figyelemmel kísérik a 6 éves fiú életútját. Mindenben segítik, hogy az apjához hasonló, iga­zi közösségi ember vál­jon belőle. v.: T­K­A­RCS Új osztály — új elképzelések Részletesebb tájékoztatás A nagyvállalati szervezet kialakításának részeként ez év őszétől megváltoztatták a statisztikai-közgazdasági és tervosztály szervezeti felépí­tését is. Egyetlen osztállyá szerveződött a három mun­katerület közgazdasági osz­tály néven. Terv és informá­ciós, valamint statisztikai csoport működik, melyek munkáját az osztályvezető közvetlen irányítása alá tar­tozó önálló közgazdászok se­gítik. Szász Pál, az ú­j osztály­­vezető október 1-én került vállalatunkhoz. Ezt megelő­zően 16 évig a VBKM köz­gazdásza volt. Részben az új szervezetből, részben az ú­j osztályvezető személyéből eredően, szinte önként adó­dik a kérdés, mi újat vár­hatunk ezen a területen? — Az első talán az — vá­laszolt Szász Pál —, hogy a két önálló közgazdászunkat ki akarjuk egészíteni egy műszakival. Vitapartnert sze­retnénk nyerni benne. Mi, közgazdászok nem mindig tudjuk eldönteni például egy gép vagy műszaki berende­zés esetében, ha több variá­ció van, melyik a jobb. Kell egy független műszaki is hozzá, aki nemcsak a gaz­dasági, hanem a műszaki ol­dalát is látja, s emellett tárgyilagosan tud dönteni. — Ez a személyi gondunk. A közvetlen feladat az 1973- as vállalati terv harmadik lépcsőjének elkészítése. Most folyik a szakigazgatói szer­vektől beérkezett anyagok felülvizsgálata. Ebből olyan vállalati tervet készítünk, amely biztosítja a gazdasági és jövedelempolitikai elkép­zeléseink érvényesülését. A tervezésnél figyelembe veszik az MSZMP Központi Bizottsága novemberi állás­­­foglalását? — Természetesen. Idősze­rűnek tartjuk a nagyüzemi munkások bérének emelését és azt, hogy a művezetők nagyobb szakmai tudása, fe­lelősségteljes munkája ma­gasabb anyagi elismerést kapjon. Pillanatnyilag, egy héttel az ülés után még csak nagyvonalú elképzeléseink vannak. Változik-e a tervkészítés menete? — Igen, tervezünk kisebb változtatásokat, például a negyedik lépcsőnél, amit úgy is nevezhetünk, hogy gyár­egységi vállalások. Ez már­ciusban készül. Szerintem sok, számunkra felesleges, a gyáregységekben nehezen megérthető adatot tartalmaz. Egyszerűbb és világosabb formát szeretnénk alkalmaz­ni. Sokat bírálták az informá­ciós rendszert. Ez nem vál­tozik? — De igen. Az eddigi in­formációs jelentésen kívül, mely főleg a szakterületek adattárát jelenti és a ,,kívül­álló” alig igazodik el rajta, két újabb formát adunk ki. Az egyik a politikai-társa­dalmi szervezetek, valamint a vállalat vezetői számára a gyorsjelentés kibővített for­májában ad megfelelő tájé­koztatást. A másik egy új­szerű kiadvány lesz, melyből a szocialista brigádvezetők is kapnak. Ez minden olyan adatot tartalmazni fog, amely a dolgozókat érdekli. Válla­lati és üzemi értékelést tar­talmaz December közepére készítjük el a javaslatot mindhárom formáról. Előre­láthatóan a jövő év január— februárjában az első példány eljut a dolgozókhoz is. De ahhoz, hogy mi tájékoztatni tudjunk, nekünk is szüksé­günk van pontos és részletes tájékozódásra. Ezt a gyár­egységektől várjuk. Most fo­lyik a gyáregységek adat­szolgáltatásának egységes ki­dolgozása. Ez ügyben való­színűleg egy vállalati utasí­tás fog megjelenni. Az asztalon piszkosainak szánt papírlap. Ilyen számo­kat látok rajta: 1076, 1978. Mit jelent ez? — Azt, hogy közép- és hosszú távú terveket is ké­szítünk. Hamarosan elkezd­jük az ötödik ötéves terv nagyvonalú előkészítését is. Most éppen a vállalati ösz­tönzési rendszer hatásáról, ösztönzőbbé formálásáról fo­lyik a vita, melyet szeretnénk közelebb vinni az élethez. Valami olyan formát kiala­kítani, amely egyértelműen alátámasztja a várt, illetve tervezett termelés-felfutást. Elmondta még, hogy a sző­kebb feladatkörükön túl sze­retnének bekapcsolódni más osztályok, főosztályok mun­kájába azzal, hogy elkészítik a tervezett intézkedések köz­­gazdasági elemzését. Ezzel segítik a helyes döntések ki­alakítását. Sok munkát, időt és ener­giát igénylő elképzelések ezek. Reméljük sikerül a végrehajtás is, és az övék­hez hasonló segítséget kap­nak a társosztályoktól a sa­ját munkájukhoz. Táton. Segédmunkást kérnek Javult az ellenőrzés a sajtójéban A sajtoló meo osztályon jártunk. Elsősorban azért, mert a hírek szerint megnö­vekedett a selejt az üzem­ben. Ennek az okát és a megoldást kerestük. Dombi József osztályvezető végigkalauzolt az üzemen. Többek között megnéztük a szerszámokat is. Szerinte a jelenlegi gyártásban részt vevő szerszámok 80 százalé­ka elhasználódott, a belőlük kikerülő munkadarab eltér a rajztól. Ez nem azt jelen­ti, hogy valamennyi selejt, hiszen attól, hogy egy rá­diusz nagyobb az előírtnál, még nagyszerűen használ­ható az alkatrész. Csak azt nehéz megállapítani, hol az a határ, ahol ki kell írni a selejtet. Csak pecséttel Felkerestük a mocsokat az üzemben. Az osztályveze­tővel együtt tizenöten van­nak. Egy csak a reklamáci­ókkal foglalkozik. Sajnos akad bőven. A kooperációs partner a rajzot nézi és rek­lamál. Ilyenkor vagy meg­egyeznek a javításban, a be­építhetőségben vagy vissza­hozzák az­­anyagot. A javító­­műhelyben 7 ember csak a javításokkal foglalkozik. S a meósok? Közülük öt csökkent munkaképességű, egy nyugdíj előtt áll. Na­ponta 75—80 tonna anyagot kellene, illetve kell tételesen ellenőrizniük és ennek kö­vetkeztében átrakni. Nem is olyan kis feladat, hiszen többszöri kérésük ellenére egyetlen segédmunkást se kaptak. Miért volt szükség az új módszerre? — kérdeztem Belinszky János üzemveze­tőtől. — Azért — válaszolta —, mert túl sok volt a rekla­máció Most a művezető el­lenőrzi az első darabot és ő felel a szériáért. Többször előfordult, hogy a laza meo ellenőrzés következtében sok selejtes anyag kiment a partnerekhez, mert az első darab után a többit már nem nézték meg. Most csak meo pecséttel mehet ki a széria az üzemből,­­ sőt a legnagyobb kooperációs part­nerek itt veszik át az anya­got. A széria-selejtért fele­lősségre vonjuk a műveze­tőt — több példa is bizo­nyítja, hogy ezt a gyakor­latban is alkalmazzák — a gondatlan munkáért pedig a dolgozót, aki széria közben rontja el a darabot. Létszám — hozzáértés Az elv helyes, de megtu­dom azt is, hogy a létszám nem egyforma képességű embereket takar. Sajnos na­gyon sok a műszaki és álta­lános műveltség alacsony fo­kán álló dolgozó. Az sem közömbös, hogy közel 50 százalékuk nő. Ezen a ne­héz munkaterületen kívána­tosabb lenne a férfiak fog­lalkoztatása. A gondatlanság tehát sokszor hozzá nem értésből ered. Szerszámkopás. Tagadha­tatlan tények. Részben ezért, részben az anyaghiba miatt hozták létre a javítóműhelyt. A lemezek egyenlőtlen vas­tagsága következtében néha az új szerszámokból is hul­lámos vagy szakadt alkatrész kerül ki. Ebben a műhelyben javítják a kooperációs part­nerekhez kerülő alkatrésze­ket. Olyan alkatrész is van, amit a szerszámkopás, el­használódás miatt kell javí­tani. Karbantartás. Főleg az öt nagy gépnél jelentett szinte megoldhatatlan gondot. Úgy le volt terhelve, hogy képte­lenek voltak átadni az üzem­fenntartásiaknak. Mert, ha megérkezik az újabb nagy présgép, ezt is meg lehet oldani. A szerszámok tisztí­tása, karbantartása is az új mosóberendezés­­ és a daru­pálya felépítése után­­ válik lehetővé. Sajnos addig elő­fordulhat, hogy a gép be­állítása után derül ki a szerszámhiba. Megoldás A negyedik ötéves terv beruházásai — sajtoló — busz­­ közti átfedés, daru­pálya, felületkezelő-mosóbe­rendezés — nagyrészt meg­oldják ezeket a gondokat. A meósok gondját azonban csak a segédmunkások be­állítása enyhítené. Nem kí­vánhattuk csökkent munka­­képességű dolgozóktól, hogy naponta 8—10 tonna anya­got megmozgassanak. Ez hatással lehet a szellemi munkájukra is, amit a minő­ségi követelmények állandó növekedése mellett nem en­gedhet meg magának a vál­lalat. - ton­­ Az üvegesek , Bricz János csoportvezető, Henk György és Snazareczki Lajos is dolgozott az év végén Fehérvárott, még­pedig Z­igtol­vhtban 36 órán keresztül. Készségesen segítet­tek, mint ahogy itt Testen is mindig lehet rájuk számítani. % Nem ugatnak­, nem használják, de sok fajta A gép a modern emberr kutyája. Bánjunk vele jól, és leghűségesebb segítőtár­sunk lesz. Ha nem is füttyszóra, de gombnyo­­másra gyorsabban és kön­yy­ekben elvégzi az emberi •/. helyett a munkát, melyre beinomították A budapesti gyárban közel háromezer kisgépet használ­nak. A legtöbbet a busz II- ben. Ahogy hivatalosan mondják: ez a gyáregység 92­­százalékosan szerszámozott. Akkor ott bizonyára minden magától megy — gondoltam, és körsétára indultam a sze­relő vonalon. Mitagadás csalódás ért. Láttam ugyan egy-két gépet, de a többség eléggé kezdet­leges eszközökkel dolgozott. Ez egy fúrógép Talán megtudom mi az oka — határoztam el, mikor odaléptem az „alvázas” vo­nal 7-es ütemében szorgos­kodó dolgozóhoz: — Mit csinál? — A láblemezt csavaro­zom fel. — Mivel? — Ez egy fúrógép. — Nem teszi tönkre a csa­var fejét vagy a fúrót, ha tovább húzza? — Rutinom van már, ké­rem — válaszol önérzetesen. — Erre a munkára nincs külön gépe? — Van nekem mindenféle kisgépem, legalább ötféle, behajtógépem is van, de már vagy két hete javítják, így azzal segítek magamon, ami­vel tudok. Kár, hogy az őszize a kriti­ka után szende tekintettel elhallgatja a nevét. Csak az marad meg emlékezetemben, hogy a munkaruha alatt zöld garbót visel. — Nem, mindegy az sem, milyen gépeket használunk. Például a Baum fúrógép a huzamos használattól felme­legszik. Gyakran fél órát is pihentetni kell. A Bosch gé­pek bírnak, de azzal alkat­rész-gondok vannak — ez Fejes Sándor üzemvezető véleménye. — Az üzemfenntartás tő­lünk várja az alkatrészellá­tást. Nekünk takarékoskodni kell a devizával, ők pedig nem gyártják a házilag elő­állítható alkatrészeket sem. Ezért egyébként használha­tó gépek állnak hetekig, hó­napokig — panaszkodik Pálfi János, a GYGO vezetője. Könnyen kiugrik Ezen az oldalon a 4-es ütemben kinézek egy asz­­szonyt. Mintás köntöst hord a munkásruha felett, talán ezért tűnik fel. Mert külön­ben nem ő az egyedüli aki pörgős csavarhúzóval szereli a díszléceket. — Nincs elektromos be­hajtógépe? — Én nem akarok az új­ságba kerülni! Nem egészen értem az összefüggést, ezért újra kér­dezem: — Nincs behajtógépe? Elszántságomat látva még­iscsak felel: — Nincs, de nem is kell. — Nem lenne gyorsabb a munka? — Lehet, de könnyen ki­ugrik ám az ember kezéből a gép, megsérti a farost­lemezt. Ezért inkább csak így csinálom. Eszembe jutnak Fejes Sán­dor szavai: — A géphez ér­zék kell, nem mindenki tud­ja megszokni. . Nem mindenki... ez bizo­nyára tapasztalati igazság. De ezen a kocsin legalább hatan csavaroznak, és egyet­len gépet sem látok. Általá­ban az egész vonalon a las­­san-de-biztosan elve szerint folyik­ a munka. Persze, azért hiba mégis akad. Ér­dekes történeteket hallok hoppá-megfúrt léghenger­­dolgozokról, hűha-ez-átszaladt tetőlemezekről. A kézierő véges Az „önhordó” vonalon, az 1-es ütemben szintén pörgő behajtóval erősíti fel egy fiatalember az ajtógumit,. ■Látszik, hogy még ..tapasz­talatlan” — megmondja a nevét: Réti Imre. — Mióta dolgozik a válla­latnál ? — Két éve. — Milyen kisgépe van? — Semmilyen. — Nem lenne könnyebb, gyorsabb géppel hajtani a csavart? — De, biztosan. — Akkor miért nem kér? — Nem hiszem, hogy van ilyen... Az üzemvezetői irodában megtudom, hogy behajtó­­gépben nincs hiány. „Dehát a hajlam megvan-e?” Elképzelhető, hogy egy­két éve itt dolgozó fiatal mégiscsak képes egy ilyen viszonylag egyszerű gép ke­zelésére. Ki kéne próbálni! Nem is a mai igények miatt, mert ezt az iramot még ilyen eszközökkel is lehet tartani. De terveinkben egy­re több autóbusz szerepel. A kézierő pedig véges. — És ez a soknemzetiségű gépkábel! — sóhajt Orbán István üzemvezető. — Egy­séges célgépekhez a dolgo­zókat is könnyebb lenne hozzászoktatni. Részlet a GYGO-n látott Tanulmányterv a vállalat negyedik ötéves tervidőszak alatti ki­gépesítéséről cím­­zetű kéziratból: „A tervidő­szak alatt egységes célgépek üzembe állítására kell töre­kedni. Ennek érdekében a jelenleg használt mintegy 150 fajtából 64 kisgépet fo­kozatosan megszüntetünk.” Így van ez... A jól idomított kutya oko­san szolgálja gazdáját. A helytelenül nevelt, bajt okoz.­ A fentiekből leszűrt tapasz­talatom: így van ez a gé­pekkel is. Lakatos Tamás Megy minden magától? A modern ember kutyája

Next