Ikarus, 1974 (22. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-03 / 1. szám
SPORTPÁLYA — ÓVODA — KLUB A küldöttértekezlet nyomán A KISZ-bizottság legutóbbi ülésén összegezte az október 31-én megtartott küldöttértekezlet tapasztalatait, az elhangzott javaslatokat és ezekből adódó feladatokat. Az elkövetkezendő időben rendszeresen értékelik a csúcsvezetőségek munkáját, és támogatni fogják, a korábbinál nagyobb mértékben, az alapszervezetek önálló kezdeményezéseit. A javaslatok alapján tovább szélesítik a KISZ-megbízatások rendszerét. Ehhez azonban a tagok képességeiről pontos képet kell alkotni. A KISZ-alapszervezetekben mind nagyobb szerepet kap a párttagajánló tevékenység. A feladat fontosságára való tekintettel, az e területen végzett munkát a csúcsvezetőségek és a vb is évente legalább egy alkalommal értékeli. A társadalmi munkáról született javaslatok közül említésre méltó a harmadik labdarúgó pálya megépítésére tervezett kommunista műszak, és egy olyan kommunista műszak, amelyen a vállalat valamennyi dolgozója részt venne, a befolyt összeget pedig az óvodai férőhelyek bővítésére használnák fel. A tervek szerint sor kerül a KISZ-klub átépítésére is, így a már kész tervek alapján kialakuló helyiség megfelelő keretet nyújthat majd a hangulatos klubélethez. Helytálltak a munkásőrök Évzáró gyűlést tartottak a törzsgyár munkásőrei december 13-án. Pintér László századparancsnok számolt be az év eredményeiről, majd a munkásőrök mondták el véleményüket a kiképzésről. A feladatok évről évre nőnek, s ezzel arányosan nő munkásőreink helytállása is. 1973-ban például fejenként 146,6 órát töltöttek a szabad idejükből kiképzésen, gyakorlaton, lövészeteken. Ezen kívül a rendkívüli igénybevétel átlag 3,5 óra volt. Mind a gyakorlatok, mind a lövészetek jól sikerültek. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a jövőben az elméleti foglalkozásokat közvetlenül össze kell kötni a gyakorlattal. A fegyelmi helyzet elemzésénél felhívta a munkásőrök figyelmét arra, hogy a magánéletükben és a munkahelyükön is példamutatóan, a szocialista erkölcs íratlan szabályai szerint kell élniük. Arra kérte az alegység tagjait, segítsék a pártalapszervezeteket a munkásőr „utánpótlás” szervezésében és segítsék az új felszerelőket a gyakorlatokon. Az idén több közös, családos kiránduláson vettek részt munkásőreink. Az 1974-es közös programok előkészítését már most elkezdték. Többek között felszólalt Nagy Sándor zászlóaljparancsnok, aki megköszönte az áldozatvállalásukat, a feladatok pontos végrehajtását, s figyelmeztetett arra, hogy a testületben mindenkinek azonos jogai és kötelezettségei vannak. Ha valaki „kihúzza magát”, másokat terhel plusz feladatokkal. Végül az éves jó munkájáért jutalmat kapott Pintér László, Kiss Géza, Sipos Sándor és Adamkó Rezső. Zászlóalj parancsnoki dicsérő oklevelet kapott Sanz Miguel, Keleszidisz Mikosz, Kiricsi Ferenc és Bertalan László. A 9/1973. számú gazdasági igazgatói utasítás újraszabályozza a raktárak számrendjét. Január 1-től már az új számozás szerint kell megnyitni a raktárak nyilvántartásait. Az új számlistán folyamatos felsorolásban szerepelnek mindhárom telephely raktárai. IKARUS 1974. január 3. ■ i Ii ' * . »J# »J. *2* *1* *1* *1* *1* *1* TÖRZSGÁRDISTA Több mint húsz éve dolgozik vállalatunknál Lengyel Gyula, a szerelőüzem visszajavítója. Nagy szakértelemmel és gyakorlattal végzi tevékenységét. A korszerű ismeretekért A társadalmi és technikai haladás szükségessé tette a munkások és a középfokú szakemberek szervezett továbbképzését. A kormány felismerve a szakmai továbbképzés kiterjesztésének társadalmi igényét 1971-ben határozatot hozott az új rendszerű továbbképzés megvalósítására. E tanfolyamok célja több irányú, egyrészt a régi szakmunkások ismereteinek felújítása, a technikai haladásnak megfelelő korszerűsítése. Az új törekvés azonban az ismeretek bővítése, esetleg a rokonszakmák elsajátítása. 1972 őszétől 45 vállalatnál 14 szakmában kezdték meg a munkások továbbképzését. 1973-ban már több mint 60 ezren vettek részt ezeken a tanfolyamokon. A tanfolyamok koordinálását a Munkaügyi Minisztérium megbízásából az Országos Továbbképzési Kutató Intézet végzi. Az intézet igazgatójának november 29-én megtartott tájékoztatója szerint a tanfolyamok tematikája, kiterjesztési köre egyre bővül. 1975-re, a tervek szerint 200—250 ezer munkás vesz részt a továbbképzés ilyen formájában. A későbbiekben a továbbképzési rendszert kiterjesztik a szakmunkások mellett a betanított- és segédmunkásokra, munkásvezetőkre. Végső cél, hogy mintegy 5 éves időszakonként a fizikai dolgozók (sőt később a technikusok is) felfrissíthessék ismereteiket, bővíthessék tudásukat, megfelelően szervezett keretek között. EM GONDOLTAM VOLNA Kedves ünnepség színhelye volt november 17-én, szombaton a székesfehérvári gyár. A gyár vezetősége és a szakszervezeti bizottság meghívására 145 nyugdíjas látogatott el a gyárba. Pallag Gyula gyárfejlesztési és beruházási osztályvezető köszöntötte a megjelent kedves vendégeket, majd beszélt a gyár történetéről és arról a korszerű autóbuszgyártásról, amely jelenleg a gyárban folyik. A köszöntő után a gyár ebédlőjében terített asztal és ünnepi ebéd várta nyugdíjasainkat. A jóízűen elfogyasztott ebéd után gyárlátogatás következett. Ahogy sorra haladtak az üzemben, egy pillanatra megállt a munka. (Meleg kézszorítás, barátságos szavak, rögtönzött tapasztalatcsere.) Megálltak a gépek vagy éppen a kész autóbusz előtt és egy pillanatra visszagondoltak arra az időre, amikor az ő kezük munkájával jött létre az autóbusz. Autóbusz?... Hiszen vannak itt olyan idős bácsik, akik inkább emlékeznek a repülőgépekre, mint a buszokra. Kurucz Mihály asztalos, aki 1960-ban ment nyugdíjba, még a repülőgépek légcsavarját is javította. — Kedves Kurucz bácsi! Milyen érzés újra végigjárni a gyárat, ahol 13 éve még dolgozott és amely azóta úgy megváltozott? — Nagyon jó érzés, és nagyon örülök neki. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szép nagy gyár lesz a mi akkori motorjavítónkból. Mert tudja fiam, mikor én idekerültem, ennek a gyárnak az volt a neve. Közben áttértünk a szereldébe. Végignézek a hatalmas csarnokban nézelődő csoporton. Ismerős arcot pillantok meg. Faludy Károly 1971-ben ment nyugdíjba, vele beszélgetek tovább. —• Úgy gondolom — mondja Faludy Károly — nyugodtan mondhatok köszönetet nyugdíjas társaim nevében is a gyár vezetőségének azért, hogy olyan sokat tesznek értünk. Ezzel a találkozóval is igen nagy örömet szereztek valamennyiünknek. A gyárlátogatás után a Maroshegyi Gárdonyi Géza Kultúrotthonban fővárosi művészek szórakoztatták nyugdíjas vendégeinket. life Mencz Hona 1971-ben jött vállalatunkhoz, az autóbuszok belső szerelésén dolgozik. Szabolcs megyéből költözött Budapestre, jól föltalálta magát, megbízható munkaerő. k busz II oldalsó szárnyában, az emeleten van a 23-as férfiöltöző. Ez Horváth Feri bácsi öltözőőr birodalma. Nem túl nagy tér a vasszekrényekkel bélelt helyiség. Még akkor sem, ha ide számítjuk a fürdőt, meg az illemmel megnevezett fülkéket is. Feri bácsi azonban megtalálja a munkát, e szűk helyen is. Szinte kedvtelve meséli: — Minden ablakot tisztán kell tartani, kitakarítani a zugokat is, meg a szekrények tetejét. Hatvan éves elmúlt, szerencsére jó egészségben. A gondnokságtól ment nyugdíjba. Addig bútort szállított, az üvegházban dolgozott, a vásárra elkísérte a buszokat, hogy szép környezetben fogadhassák a látogatókat. A nyugdíjazás után munkához szokott, — mit csináljak egész télen otthon — természete visszahozta a gyárba. — Most kis kukoricamorzsolás ha van. Két-három zsák a tanulóktól telibe. Ezt elvégzem este. Itt meg elvagyok napközben. Az embereket mind ismerem, kivétel nélkül. Nyáron, még a kertészetnél dolgoztam, soknak itt volt a gyereke mellettem. Mondták nekem: maga most ne dolgozzon, majd elvégzik ők. De nem úgy van az. Most meg itt vagyok közöttük. Hát egy sem idegen. Mikor idekederültem nekiugrottam a pókhálóknak. Hogy mennyi volt! Meg a felelőtlen emberek. Vannak ám olyanok is! A vécéken nem volt zár, némelyiken ajtó is alig, elrontották a villanykapcsolót is. Hát ezeket is csinálgatom. Mert a többségnek azért megvan rá az érdeme. Az asztalon egy tűzpiros sisak árválkodik. Feri bácsi elétti pillantásom: — Vannak itt ilyen csodák. Ezt valahonnan biztosan elemelték játékból, azután meg itt hagyták, mikor ráuntak. Szinte mindennap találok valamit. Másnap a gazdája rendszerint jelentkezik, biztos abban, ha én találtam meg, visszakapja. Ezért gyakran könnyelműek is. Az egyik ember hetekig nyitva hagyta a szekrényét. Már én idegeskedtem, és csináltattam rá reteszt, hogy legalább ne lehessen olyan könnyen kinyitni. H hirtelen eszébe jut valami, s bár csak ketten vagyunk, óvatosan körülnéz, majd kis papírcsomagból egy pecsétgyűrűt vesz elő. — Ezt néhány napja találtam. Azóta már mindenfele érdeklődtem, ki hagyhatta el. Persze nem mutogatom, mert aranynak látszik. De, ha a tulajdonosa jelentkezik, megmondja milyen, visszaadom. Eddig még senkinek sem kellett. A gyűrű visszakerül a papírba, a piros sisak a takarítószerek közé, a ha kérek mindig kapok — dobozok mellé. Feri bácsi meg felkészül, közeleg a műszak vége, jön a „roham.” — Ja. Nem engedték kidobni ötezer keret sorsa... A 3-as gyáregységben hallottuk, hogy december elején elkezdték bontani az SZK motorkereteket és a dolgozók szerint ki akarták dobni a hulladékba. Felkerestem hát Fekete Ferencet, a gyáregység termelés vezetőjét, aki a következőket mondta. — Eddig ezer SZK motor keretet szereltünk le, még 4221 darab van belőle. A 180-asokhoz és az 556-osokhoz használtuk, az új típuscsaládhoz a keret nélküli kell. Ez az 5200 tehát lényegében inkurrencia. Pótalkatrésznek jó, csak az nem tudom miért hoztak be ennyit. Erre a kérdésre Cserei Andrásné anyagellátási előadó válaszolt. — Évekig megoldhatatlannak tűnt az SZK motorellátás Az ikladi Ipari Műszergyár készítette, de mindig kevesebbet adott, mint amennyit kértünk. Szinte darabonként kunyeráltak tőlük. 1971-ben például már több mint ötezerre voltak adósaink. Ekkor — főnökeink beleegyezésével — enynyivel többet rendeltünk. Egy szerencsés átszervezés révén azonban a következő évben a gyár minden igényünket kielégítette, még a „rátartást” is, így keletkezett a többlet. — És ez inkurrencia maradt... ? — Szó sincs róla. A 200-as családnál is ugyanezt az alkatrészt használjuk, csak keret nélkül. Tehát ha lebontjuk a keretet, minden további nélkül fel tudjuk használni. Jó minőségű, beépíthető alkatrész. Ezért kértünk munkaszámot a terelőlemez lebontására. Megtudtam még azt is, hogy a keretes alkatrész ára 565 a keretnélkülié 535 forint. Adonyi Gyula anyagellátási főosztályvezető elmondta még, hogy tárgyaltak az Ipari Műszergyár vezetőivel. Náluk sincs igény a keretes motorokra, de a rendelésektől függően hajlandók visszavásárolni a terelőlemezt. Eddig 1500-a meg is vettek darabonként 10 forintért. Néhány százat megtartunk pótalkatrésznek, a többit visszaszállítjuk a raktárba s várjuk az ikladi gyár szállítóit. Felmerül azonban a kérdés: miért csak decemberben került napirendre a „keret kérdés”? Azért, mert Adony Gyula szerint csak a C sorozat elkészítése után értesítettél az anyagellátási főosztályt az alkatrészváltozásról. Ők már jóval előbb szerették volna elkezdeni a bontást, de mire volt keret nélküli ventillátor, a 3-as gyáregységben nemi kezdték meg a leszerelést. Arra hivatkoztak, hogy nincs kapacitás. Így aztán hétről hétre húzódott a dolog. Most viszont már feltétlenül szeretnék felszámolni ezt az „imkurrenciát”. Az ügy tehát megnyugtatóan rendeződött, a 30 forintos ventillátorkeret nem került a hulladékba. Köszönjük a gyáregység dolgozóinak, hogy felfigyeltek erre a jelenségre, értesítették szerkesztőségünket is. Reméljük máskor is szemelnek a gyám és a társadalmi tulajdon védelmében. — ton — Hova lehet színházjegyet kapni ? Jogos igény szólásában elmondta, hogy igényeiknek megfelelő munkabeosztásuknak alkalmas időpontban, tehát ünnepek előtti napokra, szombatokra a közönségszervezőné nem kapnak jegyet. A brigád egyik tagja, Bujdosó Gyuláné később így egészítette ki a tanácskozási elhangzottakat: — Az öt fős brigádból négyen járunk a filmklub helyi előadásaira. Korábban sokszor voltunk színházban . De három műszakban dolgozunk, különböző elosztásban Ha együtt akarunk színházba menni hét közben ezt lehetetlen megoldani. A közönségszervezők meg felénk se néznek már vagy fél éve. Nem tudom, ki intézi most. A panaszok nyomán felkerestem Fodor Lujzát, a vállalati közönségszervezőt. — A panaszok egy része sajnos jogos — mondta. — Egyedül nem tudok eljutni mind a négy-ötezer dolgozóhoz. Jó lenne segítséget kapni, kértem már a szakszervezettől is, de eddig nem sok eredménnyel. Amíg ez meg nem oldódik, arra kérem a brigádvezetőket, legyenek ők a segítségemre, keressenek meg engem igényeikkel, itt a szerelvény-szerkesztésen, a 154-es telefonszámon. Jegyet a legtöbb darabra, komolyakra is, tudok szerezni. Igaz, néhány előadással vannak gondjaim. Ilyen a Hegedűs a háztetőn, a Képzelt riport, a Mikroszkóp Színház előadásai, vagy a Madách Színházban az Otello és a Pillangók szabadok. Ezekre legfeljebb néhány jegyet kapok alkalmanként, de így vannak a többi terjesztők is. Hiszen a közönségszervezők száma alig kevesebb a férőhelynél. Ezért számtanilag sem lehet több jegyet szétosztani. Bármely más előadásra, az Operába, az Operettbe, a Nemzetibe, a Madách vagy a Vígszínházba van jegy. De nem az utolsó pillanatban! Én is kötve vagyok. A jegyeket a kért időpont előtti hónap ötödik napjáig kell megrendelnem. Mit tehetünk hozzá az elhangzottakhoz? Úgy érzem, az első lépés a megoldás felé az lehet, hogy megtalálják azt az utat, melyen legkönnyebben egymásra találhatnak a színházba vágyók és a közönségszervező. Ebben a szakszervezet és a KISZ is sokat tudna segíteni. L. A 3-as gyáregység szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán az egyik felszólaló Gyetvai Ferencné, a forgácsoló Tyereskova brigádjának vezetője volt. A brigád tagjai valamennyien nők. Hozzá