Ikarus, 1977 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1977-01-14 / 1. szám
Készítik a cselekvési programot A vezérigazgató 40/1976. számú utasítása értelmében vállalatunknál - 1976-hoz hasonlóan - az V. ötéves terv második évére eső feladataink végrehajtása érdekében is éves cselekvési programot kell készíteni, amely a vállalat minden egyes dolgozójának akcióterve, az 1977. évi gazdasági terv végrehajtásának ütemterve lesz. A cselekvési program összeállításakor — többek között — föltétlenül figyelembe veendő: ez évben ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, és a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete fennállásának 100 éves „születésnapját” is. A végleges cselekvési programot január 31-én a vállalat legmagasabb szintű négyszöge hagyja jóvá. Kétszázharminckfel kocsitesttel több A buszgyáregység az eredeti tervét 1976-ban 232 kocsitesttel túlteljesítette. Ebben a tőkés dollár árbevétel növelése céljából volt: 10 VDV kocsitest és 7 Volvo-Arlanda. Megtörtént a 260 és 280 típushoz hasonló oldalvázú 250-es mintakocsi gyártása is, amely lényeges anyag, sajtolt alkatrész, valamint élőmunka megtakarítással jár. A túlteljesítésben szerepel az Ik. 262 *4,2 méteres) és az Ik. 282 (18 ■teres) mintakocsik gyártása, sen kívül az Ik. 559 K1 és K2 pakisztáni, valamint az Ik 559 K4 tanzán bemutató kocsi karosszériáinak gyártása is. Mikulás-estet rendezett december 3-án a Pabló Neruda, a Latinka Sándor, a Rudolf Diesel és a Ságvári Endre KISZ-alapszervezet a Gárdonyi Géza Művelődési Házban. A rövid műsor után tánc következett. Vidám játékok, szellemi fotók, pol-beat dalok színesítették még a programot. Műanyag sátrak raktárnak Óriási, fehér építmények mozognak a késpenge-hidegségű szélben. A jövő század városainak házai? Nem! ... Hatalmas műanyag sátrak, raktározási célokra. S nem 2000-ből, hanem napjainkból, a fehérvári Ikarusból. Szeptember 17-én adták ki az igazgatói utasítást a GRABOPLAN műanyag sátor fölállításáról. Eredetileg egy sátrat terveztek, aztán kettő lett belőle. „Evés közben jön meg az étvágy.” Az utasítás megjelenésétől a fölállításig nem telt el négy hónap. Dicséret mindenkinek! Néhány adat a sátrakról... Méretek: az első 98x18 méter, a második 80x18 méter nagyságú. Raktározásra hasznosítható alapterületük: 2800 négyzetméter. Ventillátor motorok által befújt levegő tartja fent őket. A kivitelezői munkákat az üzemfenntartási főosztály szakemberei végezték. Horváth Sándor, a karbantartó üzem vezetője mondta: - Eleinte nem hittük, hogy lesz valami az egészből. Teljesen ismeretlen, új volt minden, nem bíztunk magunkban. Néha közbeszólt a rossz idő, de összefogtunk, s végül is sikerült. A dolgozók megértették a feladatokat. Két műszakban dolgoztunk, sok ember kellett a rövid határidők miatt. A földmunkákat, az alapozást és a betonozást kőműveseink, az összeszerelést lakatosaink, az elektromos betáplálás és a világítás építését pedig villanyszerelőink végezték. Sok tároló területre van szükségünk, kevéssel rendelkezünk. A sátrak jó megoldásnak látszanak, gyorsan elkészültek, korszerűek. Nem szabad félnünk az újtól! V. J. A törzsgyár busz II gyáregysége két üzemében rendszeresen tornáznak az ülőmunkát végzők. Itt a kárpitos üzem varrónői „lazítanak” MIT TERVEZ ÖN AZ ÚJ ESZTENDŐRE? Egy kérdés - tíz válasz (folytatás az 1. oldalról) — Egyik fontos tervünk: a termelés előkészítésével és irányításával összefüggő számítógépes bizonylatrendszer további megalapozása és kiterjesztése az alkatrészgyártásra is. Másik: a saját tulajdonú számítógépes előszervezési munkálatok végrehajtása, különösképpen az anyag és állóeszköz gazdálkodás információs rendszerének számítógépes megoldása. Schindele Árpád, a busz - gyáregység vezetője: - A szériabuszok gyártása mellett a dollár árbevétel növeléséért a vállalatvezetés igényeként - erőnkhöz mérten kivesszük részünket az egyedi buszok gyártásában. A minőség javításában pedig az 1976-ban elért fóliahegesztés, feszített lemez ponthegesztés (CD varratok elhagyása) tetősisak, hátfalsorok csatlakozása - eredmények után további alapvető minőségjavulást kívánunk elérni a szekrényvázak és a lemezelés minőségében is. Ezen kívül szeretnénk fölszámolni a - vállalatnál közismerten - rossz busz I-és munkakörülményeket a megfelelő szellőztetési és fűtési rendszer kiépítésével, az üzemi zaj lényeges csökkentésével, a belső anyagtárolás és anyagmozgatás gyökeres újjáalakításával. Dolgozóink jövedelmét pedig a vállalt feladatokkal arányosan akarjuk növelni. Végső soron egy olyan gyáregység kialakítását szeretnénk befejezni, amely mind belső tartalmában, mind külső formájában megfelel az 1977. évi vállalati és népgazdasági elvárásoknak. Erős Gyuláné programozó, gyárfejlesztési főosztály: Az új festőüzem beindítása és ezzel együtt a negyedik ötéves tervi beruházási program teljes befejezése. Pázsikné, Szilágyi Gabriella, az óvoda vezetője: - Nevelőmunkánk három részből áll: szülő , gyermek és pedagógusközösség. Vegyük sorba mindháromnál a feladatainkat. Az elsőnél jól megtervezetten egyesíteni a család és az óvoda nevelési módszereit. Együttműködésünket elősegítik a tervszerű családlátogatások, szülői értekezletek, fogadóórák és az alkalomszerű beszélgetések is. A gyermekeknél célunk: derűs, tevékeny közösség kialakítása. Mivel az óvoda oktatási intézmény, így oktatási feladatunk, rendezzük a gyermekek ismereteit, új ismereteket tanítsunk, gyakoroltassuk a meglévő készségeket, újabbakat alakítsunk ki, mindezeken keresztül pedig fejlesszük a gyermekek gondolkodását. A pedagógusközösség legfontosabb célja: egységes közösség kialakítása. Ennek elérése érdekében feladatunk egymás segítése, problémáink őszinte megvitatása, a feladatok szétosztása, a végzett munka értékelése. Sas Sándor, a busz II gyáregység vezetője: - Egyik fontos tervünk a kiscsoportos teljesítménybér bevezetése mindkét vonalunkon. Második: a minőség tényleges javítása. Harmadik: a rekonstrukciónkat végre valahára befejezni, s az anyagkiszolgálási rendszert elképzelésünk szerint bevezetni. Pentz Sándor osztályvezető, szállítmányozási osztály: - Sok fontos feladatunk van 1977-re, de a legfontosabb mégis: a teherszállítási költségek további folyamatos csökkentése, - a termelés magasszintű kiszolgálása mellett - a vállalatunkhoz kapcsolt telepek (Pusztavám, Szeged) gazdaságos szállításának megszervezésével . Személyszállításunkban pedig a munkásszállítás kulturáltságának további növelését tartjuk szem előtt. S mit fűzhet mindehhez az újságíró? Úgylegyen! — árpás — Erkölcsi kérdések Tapintat, több érzés! A szabadbattyáni „Bejáró dolgozók klubja” november 18-án kedves vendéget fogadott: Bozóky Éva újságírót, a Nők Lapja munkatársát. Az újságírónő „Korunk erkölcsi kérdései” címmel tartott előadást a gyárunkba bejáró dolgozóknak. Többek között beszélt a magánélet megnövekedett gondjairól, az elhagyott falvakról, az elidegenedett, magányos városi életről, a sok ingázóról, arról, hogy nagy vágy él bennünk a közösség iránt, de igazi, tartós, mély kapcsolat mégis nehezen jön létre. Jobban élünk, fejlődött az ipar, a gazdasági élet, de ennek fonákjai is vannak. Elszakadnak egymástól az emberek. Elhanyagoljuk a gyerekeket, pedig nagyon fontos a velük való törődés. Ez határoz meg később mindent. Több tapintat kell, több érzés. Figyeljünk egymásra. Ne ítéljünk, hanem próbáljunk segíteni! A munkások hasznos órákat töltöttek el a klubesten. A sok, érdekes kérdésből, hozzászólásból is látszott, hogy hozzáértően gondolkoznak, beszélnek az erkölcsi dolgokról. Küzdenünk kell a közömbösség ellen. Keressük együtt a jó utakat! V. J. Van-e fekete túlóra? Egyelőre nincsenek bizonyítékok Fekete túlóra lesen voltunk január 5-én délután hat és nyolc óra között a törzsgyárban. Erre azért került sor, mert a vállalati szakszervezeti bizottsághoz bejelentés érkezett: egyik-másik gyáregység vét a törvényesség ellen, nézzék meg. Balla Józseffel, a szakszervezet termelési felelősével ezt láttuk, hallottuk ezen az estén... Vaklárma az egész Ásító csönd fogadott bennünket a busz I. gyáregységben. A városban, a 130-asban egy teremtett lelket sem találtunk. Vaklárma az egész — gondoltuk. De nicsak, a fődarabgyártóban erősebb a világítás, emberek a tetőgyártósor környékén. — Jó estét kívánunk! Békésen visszaköszönnek és illően bemutatkoznak. — Fityus József, az üzemfenntartás csoportvezetője, Tóth István, Vaszilkó János, Geszler József, Kovácsik János. — Hánykor kezdtek? — Reggel negyed hétkor. — De hiszen már fél hét, meddig maradnak? — Amíg befejezzük... A csoportvezetőn kívül a többiek csak fél füllel figyeltek, tovább dolgoztak. Javították a 4500-as Pekó-fólia hegesztőt. Ez a következőkből állt: hegesztő görgőt cseréltek, hántolták a vezetősínt, olajcserét végeztek, tisztították és végül kipróbálták. Azért írjuk múlt időben, mert rögtönzött bemutatót is tartottak: „tessék, nézzék meg, kész. Nemcsak emésztjük a túlórát, közben dolgoztatjuk is a gépet. Most szépen lezárjuk, mosakszunk, öltözünk, s megyünk haza.” A csoportvezető tiltakozik: ez nem fekete túlóra. Velük ismertették a vszt döntését: az üzemfenntartáson a hatórai túlmunka semmiféle szabályba nem ütközik. És ez nem is lesz annyi. — Kérem, ez egyedi gép — mondja még Fityus József. — Ha elromlik, javítani kell, de nem műszak közben. Nem állhat le a tetőgyártás, ez vállalati érdek. Majd szétreped Arra a kérdésre, hogy szívesen túlóráznak-e, egyöntetű a válasz: a pénz, az mindig kell. Nagy hévvel bizonygatják azt is, hogy becsülettel kidolgozzák az időt, szocialista brigádtagok. Az Április 4, a Váci Mihály és a Mező Imre brigádokhoz tartoznak. És ha már úgyis „fafront”, s itt az alkalom is, rögtönzött panasznapot tartanak. Egy évig sem tart a bakancs, eltörik a talpa, lejön a soka. Más: ha nagyon piszkos munkát végeznek, a koszosért mosott ruhát kapnak. De aki jobb húsban van, majd szétreped rajta a használt munkásruha. Hát ezt jó lesz bevenni abba a cikkbe... Baricz Imréné viszont azt szeretné, ha eltekintenénk attól, hogy „kiírjuk” az újságba. Legszívesebben elhallgatná a nevét is. Áh, nincs erre semmi oka. Ő, és Badari János teljesen szabályosan dolgozik a 150-es üzemben. Délutánosok. — Állítólag nincs elég hegesztőgép, azért kellett délutánra jönni — jelenti ki meglehetősen lehangolóan Badari János. — Nem szívesen jött? — Nincs megfizetve. Talán kétszáz forinttal keresek többet, nem éri meg. — Nem is akar senki délután dolgozni — veti közbe Bariczné. — Mindenki nem mondhat nemet. Hogy nem kell úgy hajtani, mint délelőtt? Azt nem mondhatnám. Ugyanannyit kell csinálni, mert különben nincs meg a pénz. — Egy előnye van a délutánosságnak: a csönd — folytatja kissé enyhültebben Badari János. — Tagja valamelyik brigádnak? — kérdezi tőle Balla József. — Azt hiszem. A szakszervezet termelési felelőse hevesebben kérdez: — Hát csak tudja, hogy melyiknek? — Lehet, hogy az Április 4-nek. De azt hiszem, abból kettő is van. — Milyen brigádmunkában vett eddig részt? — Társadalmi... De nem tudtam elmenni, mert nem értem rá. Adtak valami mozijegyet is. Meg voltunk a könyvtárban. De nem érek én rá olvasni. — Semmit sem olvas? — Az üzemi újságot mindig kiolvasom. De csak azt, ami ebben a gyárban történik. — A beszélgetést leírhatjuk? — Nekem mindegy, hogy mit írnak. Egy fontos dolgot elfelejtettünk említeni: Badari János fiatalember, vőlegény. A menyasszonya csinos, házasság lesz a vége. Ilyenkor a szerelemnél nincs fontosabb, ezt egy szakszervezeti termelési felelősnek is meg kell értenie... Utasan utaznak Kassai Sándornak, az egyedi gyáregység esztergályosának semmi kifogása a délutánosság ellen. Amikor szakmunkás vizsgát tett, hatodik éve ennek, ide került. Három éve délutános. Ugyanúgy tudja, mi történik a gyáregységben, mintha délelőttös lenne. Ma is műszakváltáskor tartották a röpgyűlést. Most nagyon rá kell kapcsolni mindenkinek. Import alkatrész hiány miatt hatvan tavabuszt idén fejeznek be. Tételesen is sorolja, hogy milyen típusúakat. Érdekli, ezért jegyezte meg. Gyömrői lakos, Potondi István is, aki nyugdíjasként dolgozza a 840 órát. — A Flaxiából mentem nyugdíjba, de itt jobb munkát kínáltak, alkatrészeket készítek. Kell a pénz, beteg a feleségem, neki nincs nyugdíja. Aztán arról beszél Kassai Sándor és Potondi István: urasan utaznak, háztól-házig hozza viszi őket a munkásjárat. Bezdán Lajos fényező is elégedetten beszél az egyéves délutánosságról. Feleségével, aki tizennyolc éve egyedis, műszakváltáskor találkoznak. Szintén fényező. — Ön is ilyen régi dolgozó a gyámban? — Ahogy vesszük... Valamikor hét és fél évig a különleges üzemben dolgoztam, aztán elmentem... De ezt hagyjuk, elmúlt... Aztán az Elzett egy része, ahol utána dolgoztam, Berettyóújfaluba költözött. Hívtak, lakást ígértek, de én visszajöttem. A feleségem miatt. Befogadtak-e? Azt hiszem igen. Lottósorsolás a kerületben! Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Sportfogadási és Lottóigazgatóság az év első hónapjában egy alkalommal kerületünkben rendezi meg a sorsolást. Most, a harmadik heti lottósorsolásra kerül itt a sor, melyet az Ikarus Művelődési Központban 1977. január 21-én (pénteken) reggel 8.30-kor tartanak meg. A sorsolás előtt vidám zenés műsorral enyhítik a várakozás perceit. A műsorban fellépnek: Angyal János, Horváth Vilmos, Bodza Klári és Bujdosó Mária. A műsort Gálfalvi János vezeti. Ezután a jelenlevők közül sorsolják ki az öt számhúzót. A jelenlevők a műsor kezdéséig számot kapnak, melyek alapján sorsolnak. Pé. Legközelebb meglátjuk Itt be is fejeztük az esti beszélgetéseket. De nem éreztük könnyűnek, gondtalannak ezeket a „steril” interjúkat. — Nekem nem megy ki a fejemből az, amit az emberek úgy mellesleg mondtak: elmegyünk haza négy óra hosszára, aztán visszajövünk — töprengett Balla József. — Aztán amikor újból megkérdeztük, — nem voltak hajlandók erről többet beszélni. — Megütötte a fülem at is, jövünk déli tizenkét órára, s reggel haza megyünk. Utána pedig helyesbítés, magyarázkodás, vagyis rosszul értettük. — Van fekete túlóra, vagy nincs? — Egyenlőre nincsenek bizonyítékok... — S lesz? — Majd legközelebb meglátjuk... — Mikor? — Amikor bejövünk ellenőrzésre... — dunajcsik — Az elmúlt év legjobb sportolói Az Ikarus újságszerkesztősége, a tömegsport felelősök szavazatai alapján gratulálunk az év legjobbjainak. Az év női sportolója: Nagy Mária (Kér, KISZ-bizottság) Az év férfi sportolója: Horváth Béla (TMK) tekéző Az év legjobb csapata: MEO tekecsapata (Szász Dénes, Fekete László, Hidegh Tibor, Mészöly András és Keszthelyi Oszkár.) Az év sportaktívája: Bátai Tibor (szerszám).