Ikarus, 1979 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-12 / 1. szám
Lépés visszafelé? CÉL: A FIATALOK NEVELÉSE Az Ikarus Alba Regia Sportegyesület labdarúgó csapata sokáig arról volt hírhedt, hogy alig telt el mérkőzésük kisebb-nagyobb fegyelmezetlenség nélkül. A játékosok sportszerűtlenek voltak, magatartásuk, viselkedésük nem felelt meg az elvárásoknak, sorozatosan állították ki őket. A „fenegyerek" csapat további szerepeltetését az egyesület, a fehérvári gyár erkölcsileg nem vállalhatta. — Elnökségi határozatot hoztunk, hogy huszonegy éven aluli fiatalokból állítjuk össze a csapatot — mondja Báldy Sándor, az egyesület elnöke. — Olyan fiatalokat nevelünk, akik később — ha szükség van rájuk — NB I-es csapatokban is játszhatnak. Gondolok itt a Videotonra és a MÁV Előrére. — A megyei bajnokság első fordulói után mégis visszahoztak néhány régi játékost. Visszafelé léptek? — Szó sincs visszalépésről — válaszol Dala János, a labdarúgó szakosztály elnöke. - Csupán módosítottuk eredeti elképzelésünket. Az Alba Regia a bajnokság elején nagyon gyengén szerepelt. A csapat átlagéletkora alig érte el a tizennyolc és fél évet, a játékosok tapasztalatlansága vereségeket hozott. Nem a tehetség, az erőnlét hiányzott, hanem egy játékmester. Olyan idősebb, rutinos játékos, aki irányítani, szervezni tudott volna a pályán. A sportegyesület elnöksége úgy határozott, hogy két idősebb játékost visszahív a keretbe. (Az idősebb kifejezés csak a megkülönböztetést szolgálja, hiszen a két játékos huszonnégy, illetve huszonöt éves.) A rutinos, régi labdarúgók a hetedik fordulótól játszanak. Lelkesítik, segítik a fiatalokat. Bíztatják, de ha kell, nyugtatják, visszafogják őket. A csapat kikerült a hullámvölgyből, a bajnokság felénél a tizennegyedik helyen áll. A visszahívott játékosok minden szempontból megfelelnek a követelményeknek - mondja Dala János. - A pályán jól küzdenek, magatartásukkal nincs gond. És a fiataloknak sem mindegy, hogy a mérkőzéseken számíthatnak a tapasztaltabb labdarúgókra. A bajnokság nagyon szoros, semmi sem lehetetlen. A tizedik hely körül szeretnénk végezni. Csáder Ferenctől, az egyesület titkárától megtudom, hogy a megyei bajnokságokban három csapatunk szerepel. A felnőtt és az ifjúsági csapat a megyei első osztályban, a serdülők pedig a megyei B-csoportban. Az ifjúságiak a bajnokság félidejénél a hatodik helyen állnak, a serdülők a második helyet foglalják el. Ezenkívül még tizenegy-tizenkét éves gyerekekkel is foglalkoznak. Az Alba Regia a sportszerűségi versenyben második helyen áll. Megszűnt a régi, rossz hírük. Örülnek ennek. A játékosok sportszerűek, a pályán csak a focival törődnek. — Úgy érzem, a gyengébb szereplés ellenére sincs szégyenkezésre okunk — mondja befejezésül Báldy Sándor. — A felnőtt csapat még keresi a helyét. Formálódik, változik, s reméljük hogy fejlődik is. A náluk fiatalabbak jól dolgoznak. A megye ifjúsági válogatottjába két, a serdülő csapatba pedig egy játékosunkat hívták meg. Az Alba Regia nem akar versenyezni a megye nagy csapataival. Tudásukhoz és lehetőségeikhez mérten segíteni szeretnék őket. Elképzelésüket nem adták fel. Az egyesület célja továbbra is a tehetséges fiatalok felkutatása, nevelése. A régi játékosok visszahozását nem lehet a rovásukra írni. Azért a bajnokságban sem akarnak kudarcot vallani. (V. Varga) Még az ünnepek előtt telefonhívást kaptunk a budapesti fényezőüzemből. A telefonáló óvást nyújtott be 25. számunk egyik olvasó levele ellen, amely „A kárvallottból rágalmazó lett? " címmel jelent meg. A leírt eset valóban nem Budapesten történt. De nem vagyunk biztosak benne, hogy a történet tanulságát csak egy helyen lehet és kell levonni! ifj. Bécsy László Kiváló újító aranyfokozat kitüntetést kapott ( otó: Wéber) Két cserép repült, össze is tört a virággal együtt. A folyosón és a társalgóban lógó futókákat — ebből többfajta is van — kihuzigálták. A vízipálmákat és kukorica virágokat „csak" megborotválták. KI TÉPTE MEG? Nézzük a kókadozó növényeket, amelyek alig melegedtek meg új helyükön. Szépek lennének, ha élnének, hangulatosabb volna a „kaszárnyaszerű" folyosó. „Könyörögtek, legyen virág, aztán tessék" — méltatlankodik a munkásszálló gondnoka, Kovács Ferencné. — Ki tépkedte meg őket? — Ez az, amit jó lenne tudni. De ötven emberből? ... — Ezek a szegény virágok eddig sem voltak túl sűrűek — kapcsolódik a szemlélődésbe Osztrovics János, a szálló bizottság elnöke. — A kovácsoltvas virágtartók a szakmunkásképzőben készültek. Ott, ahol Osztrovics János is dolgozik. Erre is, meg a virágtartókra is büszke. A többit szégyenli... Eljutunk az új társalgóba. Ez átjáró volt nem is olyan régen. Az asztalok mellett vadonatúj kék, sárga fotelok, puffok. Új szőnyegek a padlón. (Amióta a jóléti osztály kézbevette az épület sorsát, szépülnek. A könyvszekrény viszont teljesen üres...) Középen egy nagyobb asztal a társalgóban, amelyen az „öreg tv"-nek kellene állni. (Az új tv a klubban.) De nem fog ott állni. „A disznóól miatt" — mondja a szálló elnöke. Néhányan itt ettek. A káposztát vagy, amit éppen fogyasztottak szétkenték az asztalokon, a földön fél veknire való morzsában topogtak. Most egykét ember miatt, akik nem tudnak a rendre vigyázni, bűnhődik a társaság jó része. Ezentúl majd meg kell egyezni: vagy az 1-es vagy a 2-es programot nézik a klubban. Egyszerre a kettőt nem lehet. Egy-két ember miatt... De kik a tettesek? Nem árulják el. Új linóleummal fedték a klubszobát. (Ezt is a jóléti szépítési akciója keretében.) — Aztán eltapossák rajta a csikket — szólal meg Vágner Gábor, aki eddig csak figyelte a beszélgetést. — Tegnap is, tegnapelőtt is eldobta a cigarettáját, aztán rálépett... — Maga mit csinált? — Fölvettem és betettem a hamutartóba. — Legközelebb mit tesz? — Szólok neki... KRIMI A PINCÉBEN A klubszoba fekete foteljait imitt-amott fölhasogatták. Annus „néni", az egyik takarítónő (hárman vannak) azt mondta: ő nem csinálja tovább, itthagyja az egészet. Mindig izguljon, hogy éppen mit égetnek ki, mit vagdosnak föl? Ilyen embereket? A múltkorában volt egy fegyelmi tárgyalás. A két összetört hordozható cserépkályha miatt. Valamelyik szálló meg is vette darabját 350 forintért. Letették az alagsorba, hogy majd onnan elszállítják. Nem volt otthon a szállón senki. Csak Kovácsné, a gondnok, s az „aki" egy vasrúddal lyuggatta a cserépkályhákat... Majdnem krimibe illő: ahogyan a gondnoknő cipőjének sarka az alagsor lépcsőjén, úgy halkult a kopácsolás is. (Itt különben olyan sötét van, mint a börtönben. Rossz a villanyhálózat - örökösen javítják —, egy 25-ös és egy 40-es villanykörte „világítja" a hosszú, magas, alagsori folyosót.) — De rajtakapták a cserépkályhást — lövi le a poént Vágner Gábor Osztrovics János meghosszabbítja a képzeletbeli filmet: — Állj meg, te voltál az, szólt a gondnoknő, s egy lépcsőfok választotta el őket egymástól. A legfőbb bizonyíték az volt a tettes ellen, hogy csak ő és a gondnoknő tartózkodott a szállóban. — Lefolytattuk a fegyelmit is — zárja le a történteket Kovács Lajos, a fegyelmi bizottság tagja. — Azt javasoltuk, hogy bocsássák el a szállóból. Az illető, akinek a nevét nem mondták meg, a fényezőben dolgozik és még ma is a szálló lakója. Látták többen is jönni-menni. Kovács Lajos, aki hét éve, hogy itt lakik, feszeng a fegyelmi bizottsági tisztében. De nem térhetett ki előle. Azt akarták, hogy bizottsági tag legyen. Itt is és a 3-as gyáregységben, ahol lakatos, becsülik. Béketűrő, csöndes ember. Csak az nem megy a fejébe, hogyha szólnak valakinek, minek kell másodszorra is szólni. „Miért nem lehet emberhez méltóan viselkedni? " — kérdezi. CSAK AZ ÁGYAM MARADJON Amíg beszélgettünk a társalgóban, fülsüketítően jött a zene a 7-es szobából. (Ezért a szomszédok már „elátkozták" a szállóbelieket.) A társalgóban a fal mellett ült egy modernül öltözött fiú is, nagyokat hallgatva. Aztán bement a zajos szobába. De miért nem szólt közbe? ő vajon mit tud a virágokról és más egyebekről? Mi a véleménye róla? Hidi Balázs kijött és megmondta: — Az sem érdekel, ha összeborítják a házat, csak az ágyam maradjon meg. Felőlem lehet itt minden, virág, fotel, nekem, ha ülni akarok, jó egy faszék is. Az persze hülyeség, hogy letépték a virágokat. Nem is szeretem a virágokat. Cinikusan beszél. Majd egy cseppet megenyhül: „Otthon minden tiszta, nem kell csinálni semmit, ha hazamegyek." Itt viszont most az a legnagyobb baja, hogy „robbantják" a 7-es szobát. Négyen különböző szobákba kerülnek a hangos zenélések és a randalírozások miatt. Ő nem akar menni. Oda nem, ahová tenni akarják. „Én nem eszem a szobában, nem az én magnóm szól hangosan, hanem... (megmondta a nevet). Itt van, aki fölkeltsen, ott nem lesz, nem is haverok. Ki dobta ki a másfél hetes mosatlan lábasokat a szobából? Én. Nem megyek abba a szobába!" Ezzel felugrott, bevágta az ajtót, csak úgy rezegtek az ablakok. A gondnoknő nyugodtan fölállt, utána ment. Amikor visszajött teli volt tanácstalansággal. Négyen mennek abból a hangos szobából, de vajon azok mennek-e, akik valóban rendetlenek, akik valóban hangosak? Repültek a virágcserepek és a mosatlan lábasok m kio. Az időt mindenki beosztja, méri. Az idős az éveket, a részletre vásárló a hónapokat, a műszakban dolgozó az órákat, a diák a perceket, a sportoló a másod tized másodperceket veszi számba. Mérjük, számoljuk, hasznosítjuk. Az idő drága. Az orvos kezében életet menthet, a sportolónak csúcseredményeket nyújthat, a kutatónak újabb tudományos ismereteket adhat. Számítások szerint a munkahelyek többségében a napi munkaidőből 1,5—2 óra nem hasznosul a termeléshez — veszendőbe megy. Ahol normában dolgoznak, egy munkamozdulat lerövidítésével másodpercet takaríthatunk meg. Ez a folyamat végére darabszám emelkedést eredményez, a munkanap végére pedig teljesítmény növekedést. Ha tovább vizsgáljuk havi, negyedévi vagy éves szinten , döbbenetes eredményt kapunk egyetlen szalagon vagy soron dolgozó munkamódszerének vagy munkamozdulatának korszerűsítésével, megkönnyítésével. Gondoljuk csak el, hogy akkor egy hibás gép, rossz karbantartás vagy gondosságot nélkülöző használat miatti állás, a nem kellően előkészített munkafolyamat mennyi időveszteséget okoz. A fel nem használt idő millió forintokban mérhető. Munkaerő tartalékaink elfogytak, a termelés növelése csak a munkaidő jobb kihasználásával lehetséges. (kovács) „AZ EMBER OLVAS, DE...” Érettségi -szigorlat után Fölfelé baktatva a busz a gyáregység irodáihoz, azt találgattam, vajon milyen ember lehet Simon Pál. Véleményeket hallottam már róla. Jegyzetfüzetemben csupán ennyi állt: SZET-et végzett üzemmérnök, nemrégiben államvizsgázott. — Homokbödögén születtem mondja egyszerűen Simon Pál. — Pápától tizenkét kilométerre van ez a kis falu. Nyugodtan, csendesen formálja a szavakat. Beszédéből egészséges otthoni íz cseng ki. Visszatekint az elmúlt évekre, a megtett útra. A család egyik ismerőse — aki itt dolgozott a gyárban — javasolta, hogy jöjjön Mátyásföldre ipari tanulónak. Ez 1964-ben történt. No, nem kellett akkor sem protekció, hogy valaki karosszérialakatos legyen, de jó ha van, aki ismeri a gyárat. Könnyen ment a választás, — érdekelte a vasas szakma. — 1967-ben szabadultam föl. Továbbra is Kovács Pista bácsi brigádjában dolgoztam, ott, ahol tanuló voltam. Nekik köszönhetem, hogy itt maradtam. Öt forint hatvan filléres órabérrel kezdtem. Még a 31-es kocsikat készítettük. Hatan dolgoztunk egymás mellett — ebből három hegesztő. Krónikus kötőhártyagyulladással kínlódtam, így kerültem át az Adorján brigádba, csiszolónak. De csináltam mindent, amit kellett. Itt dolgozott bevonulásáig. Mikor leszerelt, már kereste az utat a tanuláshoz. — Hogy is mondjam, az ember olvas, de... nem elég. Kell a gimnázium. Járni kezdtem a cinkotai esti gimnáziumba. A SZET-re már mint középiskolás jelentkeztem. Másodszorra vettek föl 1974-ben. Újabb nehéz időszak következett. Az egyéves előkészítő tanfolyamon havonta kétszer fölmérő dolgozatot írtak. Az elért pontszámok alapján döntöttek arról, hogy ki hova kerül, esetleg hogy ki hova nem kerül. Simon Pált a Bánki Donát műszaki főiskolára vették föl. Gyártástechnológiai szakra. Közben természetesen az esti középiskolába is járt. — Sohasem felejtem el — mosolyog — szigorlatoztam matematikából, és a szigorlat után másnap érettségiztem. Az első másfél év kemény volt, egészen addig míg ki nem mentek az alaptantárgyak. A szaktantárgyak már közelebb álltak hozzám. Könnyebb gépekkel, esztergákkal dolgozni. Forgácsolás, megmunkálógépek, méréstechnika... Közben vissza-visszajárt a gyárba. Folyamatosan brigádtag maradt. Társai kíváncsiak voltak hogyan halad, sőt el is várták, hogy bemutassa az indexét. Ez jólesett neki. A tanulásnak millió apró rugója van. S az egyik lehet ez is. A brigádtársak nyomonkövethették fejlődését. Lakatosként ment el, üzemmérnökként jött vissza. De megmaradt ugyanannak a csendes, szerény fiatalembernek. Olyannak, akit nehéz észrevenni. Hangyaszorgalommal dolgozik, keveset beszél. Nem tűnik ki termetével, viselkedésével. — Július 22-én államvizsgáztam. Augusztus óta nem vagyok ma diák - a műszaki csoporthoz tartozom. A hegesztéssel foglalkozom. Ennek nagy jövője van az Ikarusban. Szeretnék még diák lenni — tervezem, hogy elvégzem a szakmérnökit. Érdekel a tompahegesztés. A szakmérnökin nincs így szétbontva, de ezt is tanítják. Mi csak így hívjuk: nagy leolvasztó és kisleolvasztó. Sajnos nem sokat értek a hegesztéshez. Figyelem Simon Pál szavait és nem az ő hibája, hogy alig tudom nyomonkövetni. Lelkesen magyaráz - van még sok tennivaló. S ő tenni szeretne. — Egy hónapban egyszer fölkerekedek, hazaindulok. Itt Pesten ismerősöknél lakom. Szüleim egyszerű parasztemberek, én vagyok a családban a legfiatalabb gyerek. Bátyám traktoros, nővérem szakácsnő. Kései fiú vagyok. Édesapám 70, édesanyám 64 esztendős. Nagyon boldogok, hogy tanultam. Én vagyok az első a családban, aki főiskolát végzett. Megérte, a tanulás mindig megéri. Ha nem kerülök ide, talán el sem végzem. De akkor is tovább tanultam volna. Ő a „legfiatalabb gyerek". Huszonnyolc éves. S a huszonnyolc felét itt, az Ikarusban töltötte. Talán ő se tudja már, hogy most homokbödögei vagy pedig mátyásföldi... (dézsy zoltán) BETYÁRBECSÜLET? Itt soha, senki senkit nem ad ki. Egy-két magáról megfeledkezett miatt szenvednek negyvennyolcan. (Ötvenen vannak.) Ez már a betyárbecsületen is túlnő. Havi 85 forintért ugyanis főzni, mosni, melegedni, aludni, tévét nézni, világítani, fürdeni lehet. (Igaz, hol forró vízben, hol hidegben. A kazánon és a szénen kívül a keverőcsapok sem jók. Erről nem tudott a jóléti osztály, de már megrendelte a csapokat.) Az új konyha és ebédlő kész. Rövidesen rendelkezésre áll a tanulószoba is. Node, ha úgy járnak, mint a virágok? Igaz, a cserépkályha-lyukasztó is megkerült. Virágügyben sincs minden elveszve... Tudják, sejtik, kik tépázták meg... Még egy lépcsőfok..., s a megmaradt virágok megerősödhetnek... — dunajcsik Ilona — JUTALMAZÁS A RENDELET SZERINT Idén 300 ezer forinttal kevesebbet fizetnek... Már tavaly is ennyivel rövidebb a brigádok jutalmazására fordítható összeg, ha a vállalat nem kap hozzá engedélyt. Az engedély alapját az MSZMP Központi Bizottság zászlója és a Kiváló Vállalati cím ismételt elnyerése képezte, ezért jutalmazhatták a legjobb szocialista brigádokat 1 millió 400 ezer forinttal. A rendelet már tavaly életbe lépett. Eszerint az aranyfokozatú címet elérő brigádtagoknak személyenként 800, az ezüstért 600, a bronz kitüntetésért pedig 400 forint adható. (Tavaly minden fokozatért 200 forinttal többet adtak.) Ebben az évben ez már nem ismétlődhet meg. Az elmúlt évben a vszt a rendelet által engedélyezett összeg kifizetéséhez, az 1 millió 100 ezer forinthoz járult hozzá.