Intézeti Szemle 2. (1973.)

KOZMA ENDRE: FONETIKA, FON­OLÓGIA, KIEJT­ÉS OKTATÁS 1.) Az idegen nyelvek oktatásának gyakorlatában és az idegen nyelvi oktatás elméleti alapjait vizsgáló, évszázados tapasztalatokat és a legkorszerűbb tudományos eredményeket egyaránt hasznosító meto­dikában az idegen nyelvi kiejtés oktatása és ennek módszertana nem a legelőkelőbb helyet foglalja el. Még inkább elmondható ez a külföldiek magyar nyelvi oktatásáról és az ezzel kapcsolatos mód­s­zertani is­mer­etek­ről. Elméletben és gyakorlatban is, a napi oktatómunka során aligha ta­gadja valaki a helyes kiejtés megtanításának fontosságát. Ennek el­lenére szinte tehetetlenül figyeljük Intézetünkben azokat a fonetikai természetű problémákat, amelyek az első magyarul kiejtett szavaktól a záróvizsgán elhangzó, gondosan fogalmazott mondatokig kísérik hallgatóink túlnyomó részét, köztük a legtehetségesebbeket is. Igaz -hallomásból tudom történtek korábban kísérletek tantervvel szente­sített, rendszeres, önálló kiejtésoktatásra. Nem tudom, milyen eredmények születtek volna az alatt a néhány év alatt, amióta ez az oktatási forma megszűnt, ha megjavultak volna a feltételei, tökéletesedtek volna módszerei. Az itt ott hallott érvek, ellenérvek és tények alapján azonban talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy az esetleges, meglehet jelentős részeredmények elle­nére, kiejtésoktatásunk egésze megoldatlan, sokak számára úgy tűn­het, megoldhatatlan lenne ma is. "Blán előbbre tarthatnánk, ha a gyakorlati kudarcok nem szegik ked­vét néhány, hajdan lelkesen dolgozó fonetikusunknak, akik akkoriban biztató kezdetet jelentő, értékes dolgozataikkal ösvényt próbáltak vág­ni a kiejtés oktatás dzsungelében. Sokéves adóssága Intézetünknek, hogy ezek a munkák a legtöbb oktató számára ma hozzáférhetetlenek, a fiatalabbak számára jobbára ismeretlenek is.

Next