Intézeti Szemle 11. (1978.)
díjasok nagyszámban és szervezetten való fogadását lehetővé teszik. Hogyan lehetett volna az oktatás ezen formájáról beszélni a felszabadulás előtt, amikor az iskolarendszert a zsákutcák, a megkülönböztetések, a falak jellemezték? ! Hogyan lehetett volna egy olyan társadalomban, amelynek jelszavait és ideológiáját a faji, vallási és nemzetiségi uszítás jellemezte?! Hogyan lehetett volna a külföldi ösztöndíjasok fogadásáról beszélni a 3 millió koldus országában, ahol a diplomások időnként annak is örültek, ha ínségmunkához jutottak?! A mai naphoz az utat 1917 és 1945 nyitotta meg. Szervesen kapcsolódik ez az intézeti ünnepség a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának közelgő országos és világméretű megünnepléséhez. A Nagy Október után fokozatosan kialakuló új világpolitikai viszonyok, a szocializmus minden területen megmutatkozó hatása alapján a gyarmati rendszer felbomlása, a fejlődő országok sorának kialakulása kellett ahhoz, hogy ezekből az országokból itt és most így tanulhassanak. Az ellenforradalmi elnyomás éveiben pedig a világon szinte egyedül a Szovjetunió adott segítséget az elnyomott országok szabadságért küzdő üldözött fiainak, közöttük a magyaroknak is a tanuláshoz. Ma pedig minden szocialista ország internacionalista kötelességének tekinti, hogy erejéhez mérten részt vállaljon ebből a nemes feladatból. 25 évvel ezelőtt, tehát alig 7 évvel a felszabadulás után a romokból új életre ébredő Magyarország már fogadta a külföldi diákok első csoportját. Elsőként éppen az akkor lángokban álló és harcoló Korea fiait s több európai szocialista ország ösztöndíjasait. A fejlődő országok fiai részére az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején nyitottunk kapukat. Az első időkben bizony megcsodáltak a budapestiek egy-egy afrikai diákot, hát még ha a külföldi diákok egy-egy egész csoportját látták együtt. Napjainkra azonban megszokottá, természetessé vált a kép. A külföldi diák hozzátartozik egyetemeink életéhez, mindennapjaihoz mind Budapesten, mind a többi egyetemi városunkban. A külföldiek számának fokozatos emelkedésében az ugrás a hatvanas évek második felében következett be. Az ország gazdasági fejlődése ekkor tette lehetővé az adományozott ösztöndíjak számának gyors emelését. Az Intézet épületeinek, dolgozóinak, hallgatóinak számára vonatkozó statisztikai adatok jól tükrözik ezt. 1965-ben egyetlen épületben, 1969-ben már három épületben folyhatott az oktató-nevelő munka. Az intézet állományában dolgozó oktatók száma ötről 1971-re 60 fölé emelkedett. Napjainkban csaknem eléri a százat. A hallgatók számában bekövetkezett változás hasonló mértékű. A hetvenes évek kezdetére elért szám kisebb-nagyobb ingadozásoktól eltekintve állandósult. A tárgyi, személyi feltételek alapjainak megteremtése után az Intézet kollektívája hozzáláthatott a munka tartalmi feltételeinek folytonos javításához. Természetesen nem minden előzmény nélkül. Építhettek azokra a gyakorlati és elvi tapasztalatokra, amelyek a korábbi években itthon és a szocialista országok testvérintézményeiben már összegyűltek. Itt és most tisz-