Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 4. (1985)
1985-09-00 / 1. szám
A ma keki színű fonal színezékének azonosítása kulcsfontosságú volt. Az analízis eredménye nem mondott ellent a művészettörténész feltételezésének, miszerint a fonal zöld lehetett, mivel festőrezeda, az egyik legelterjedtebb sárgára és zöldre színező festőnövény, jelenlétét igazolták a szálon. A palástot 1600-1650 között itáliai lampasette selyemszövettel bélelték alá, minthogy erre az időre az eredeti bizánci szövet szinte teljesen elpusztult. Ennek sötétvörös láncfonalán kosenilt (Coccus cacti) , világoszöld vetülékén festőrezedát és indigót, mályva színű vetülékén brazilfát (Caesalpinia sappan) azonosítottunk. A különböző béléseket az eredeti hímzéshez erősítő fonalak színezékelemzésének eredménye, amely szerint a fonalakat festőrezedával, brazilfával vagy a kettő keverékével színezték, mutatja, hogy igyekeztek aranysárga, pirosasarany színű fonalakat használni a javításhoz . Tizenegy javítási célból rákerült folt van a paláston. A művészettörténészek szerint a foltok származhattak abból a textilrészből, amelyet a harang alakú miseruhából kivágtak, amikor a 13. században átalakították félkör alakú palásttá. Az a tény, hogy a palástról vett bar- na himzőfonalon festőbuzér+lengyel kosenil + indigó keverékét azonosították, míg az 1. és 2. fol barna himzőfonalán indigó+festőrezedát, segített a művészettörténésznek a különböző származású foltok elkülönítésében. A színezékvizsgálat alapján meg tudtuk határozni az egyes szövetek, illetve fonalak színezékeinek várható viselkedését az esetleges nedves tisztítás folyamán . Baumann Miklós Rafaello "Esterházy Madonna" és "Ifjú képmása" cimil festményeinek festékanyag-vizsgálata elektronmikroszkóppal A Szépművészeti Múzeumból ellopott majd megkerült festmények közül a két Rafaello képet restaurálás előtt technikai vizsgálatoknak vetették alá. Ennek keretében került sor a Veszprémi Vegyipari Egyetem Nagyműszer Laboratóriumában a két képről vett, összesen 20 festékminta elemzésére. A festményekről levett és ragasztószalagon rögzített mintákat elektronmikroszkópos grafit-tuskókra vitték át, ahol rögzítették, és a zavaró hatások kiküszöbölésére grafittal gőzölték le őket. Ezután pásztázó elektronmikroszkóp és a hozzá csatolt energiadiszperzív röntgenanalitikai berendezés segítségével analizálták a minták összetételét. A minták a pigmentek esetében néhány század-néhány tized mikrogrammnyi menynyiségűek voltak, csak az alapozóanyagból vett minták érték el a milligrammnyi mennyiséget. A meghatározáshoz használt berendezés a minták összetételét elemenként és súlyszázalékos egységekben adja meg. Ezért, ha a mintában esetleg két, vagy több olyan különálló anyag is van, amelyek egy-egy közös elemi összetevővel rendelkeznek, akkor ezt a készülék együttesen mutatja ki, tehát nem választja szét vegyületekre. Ez utóbbiak meghatározását ilyenkor közvetett módon lehet csak elvégezni. Célszerűnek látszott ezért elsőként az alapozóanyag összetételének meghatározása. A vizsgálat során alumíniumot, kalciumot, káliumot, ként, mangánt, nátriumot, ólmot, szilíciumot és vasat találtak benne. Ezek közül az ólöm egyértelműen ólomfehérre, a kén gipszre utal. E két vegyület mellett a jelentékeny mennyiségben előforduló vas, szilícium, mangán, aluminium, kálium és nátrium, valamint a nem gipsz (CaSCO 4) formájában jelenlévő kalcium százalékos aránya a hibahatáron belül megegyezett a zöldföld (glaukonit) irodalmilag rögzített összetételével. Tehát az alapozás ólomfehér, gipsz és zöldföld keveréke . Az azonosított festékek: ólomfehér, gipsz, zöldföld, malachit, okkersárga, vasoxidvörös, minium, azurit és ultramarin, amelynek jelenléte nem volt bizonyosan igazolható. • Különböző archeometriai mérési módszerekkel kapott eredményeket hasonlított össze pattintott kőeszközök vizsgálata kapcsán T. Biró Katalin régész (Magyar Állami Földtani Intézet). A teljes anyag táblázatokkal és ábrákkal együtt a Központi Múzeumi Igazgatóság, adattárában hozzáférhető. Az alábbiakban a munkáról készült rövid összefoglalót tesszük közzé. Anyagvizsgálati eredmények korrelációja pattintott kőeszköz nyersanyagok vizsgálata példáján 1979-től a Magyar Állami Földtani Intézetben és az ELTE Földtudományi szakcsoportjának tanszékein lehetőség nyílt pattintott kőeszköz nyersanyag archeometriai vizsgálatára. Az összegyűjtött anyagmennyiség lehetővé és szükségessé tette annak felmérését, hogy a különböző módszerekkel, különböző laboratóriumokban és különböző időpontokban végzett vizsgálatok egymással hogyan egyeztethetők, milyen a reprodukció, és beláthatólag milyen módszer ígérkezik alkalmasnak a régész által feltett történeti kérdések megválaszolására. Ugyanakkor nem lehetett figyelmen kívül hagyni a vizsgálatok árát, gyorsaságát és "hozzáférhetőségét” sem. A táblázatban összefoglalt kémiai, fizikai és kőzettani módszereket alkalmazták obszidián, kvarcporfir, tengeri üledékes kovakőzetek valamint limnikus és hidrotermális eredetű kovakőzetek elemzéséhez.