Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 7-8. (1990)
1990-12-01
A vizsgálat a jelenlegi feltételek mellett térítéses. A térítés összege magában foglalja az előkészítő műveleteket (tisztítás, ásványianyag- és szilikátmentesítés), a szabad aminosavak elválasztását ioncserés oszlopkromatográfiával, a D/L aminosav arányok meghatározását HPLC-val vagy ioncserés oszlopkromatográfiával diasztereomer dipeptid formában és az eredmények értékelését (a módszer pontos leírása megtalálható az Anthropologia Hungarica 20. 67-68 (1988) számában). Amint az előző leírásból is kiderült, a fehérjeépítő aminosavak racemizációjának vizsgálatával csak az 5000 évnél idősebb csontleletek korára kapunk megfelelő információt. Ezért azon minták korának becslésére, melyeknél az aminosav racemizáció nem alkalmazható, próbálkoztunk a zsírsavösszetétel meghatározásával, a kor és a zsírsavak mennyisége arányának vizsgálatával. Megállapítottuk, hogy a fiatalabb csontminták lényegesen több zsírsavat tartalmaznak mint az idősebbek, és a zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya, a kromatogram megjelenési formája jellemző módon más és más a különböző korú mintáknál, és ez lehetővé teszi az azonos körülmények közül származó csontminták egymáshoz viszonyított, relatív korának meghatározását. Rájöttünk arra is, hogy az azonos csontvázból származó csontok zsírsavgarnitúrája mindig azonos képet mutat, ezért ez a módszer alkalmas lehet a különböző korokban (legalább száz év különbséggel) egymásra temetett, esetleg összekeveredett csontvázak, csontok szétválasztására is. Összegezve a fentieket: a módszer alkalmas 5 000 évnél fiatalabb csontminták relatív kronológiájának meghatározására. A módszer alkalmas lehet az azonos csontvázhoz tartozó csontok azonosítására is. Amennyiben igény merülne fel az ismertetett vizsgálatokra, előzetes megbeszélés után a meghatározáshoz 2 5 grammnyi csontmintát az alábbi címre kérjük küldeni: Dr. Csapó János Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Központi Laboratórium, Kaposvár, Dénesmajor 2. Pf. 16 7400 Anyagvizsgálat Metallográfia Székely Levente kohászati leletek vizsgálatát, valamint két avar kori kard töredékeinek metallográfiai elemzését végezte el, Dabas-Paphegy és Tápé lelőhelyekről. Fémvizsgálat A Veszprémi Vegyipari Egyetemen Bakos Miklós és Gegus Ernő ókori és középkori bronztárgyakat vizsgált lézeremissziós színképelemzéssel. Járó Márta (Központi Múzeumi Igazgatóság), Gondár Erzsébet (INNOVATEXT) és Tóth Attila (MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézet) tovább folytatták a múzeumi textíliákat díszítő fémfonalak morfológiai és anyagelemzését. A team tagjai a heidelbergi Nemzetközi Archaeometriai Szimpóziumon a hártya- és bőrarany fonalak aranyozási technikájának vizsgálatáról számoltak be. * Költő László folytatta fémvizsgálatait, röntgenfluoreszcens elemzés segítségével. Erdeményeiről Kis Varga Miklóssal együtt (MTA Atommagkutató Intézete) számolt be a heidelbergi értekezleten. Az Iparrégészeti Munkabizottság hírei A Munkabizottság tervezi, hogy a közeljövőben az Iparrégészeti és Archaeometriai Tájékoztató egy teljes számát tevékenysége ismertetésének szentelt Jelen számunkban részletesebb beszámolót adunk egy ipartörténeti jelentőségű ásatásról Gyoma 133 1987-88 folyamán Gyoma községben, a MTA Régészeti Intézet topográfiai, illetve mikrorégió-kutatási programjának keretében nagy kiterjedésű római kori barbár telepet tártunk fel. 383 régészeti objektum került elő, házak, gödrök, árkok, kutak, tűzhelyek, kemencék és kisebb-nagyobb műhelyek. A település az AD. II. sz. közepe-III sz. közepe közötti időszakban virágzott. Ipartörténeti szempontból elsősorban a kemencék egy része tarthat számot érdeklődésre. A kemencék egy része a megszokott kupolás kemence volt, a hozzá tartozó hamusgödörrel. Egy közülük kupolás részén két kéménynyílással rendelkezett. Több helyen olyan kupolás kemence került elő, melyeket egy-egy mélyebb munkagödörbe telepítettek. Kivétel nélkül rostély nélküli kemencék voltak, tapasztásukban több rétegben cserépdarabokkal. A nagyobb, 80-200 m 2-es műhelygödrökben is hasonló kemencék maradványait tárták fel. Az alföldi területeken eddig ismeretlen típusú kemencék is előkerültek a lelőhelyen, így összetett kemencék, amelyekhez egy hosszabb-rövidebb árkot is ástak. Az árok egyik vége egy gödörbe futott be. Az árok vége felőli részen nyitott, hosszú, 3-4 m-es zsaluzó kemencéket építettek az árokba. A kemencék füstölőnyílása az árokvég felől volt, a gödör felőli részen a kemencék zártak, csak füstnyílásokkal nyíltak a gödörre. Néha fürtben elhelyezett hasonló kemencesorokat találtunk. A 377. számú kemence más építési szerkezetű volt. Itt egy árokszerű, mély gödör és egy kör alakú gödör volt egymás közelében. A két gödröt elválasztó földrétegbe vágták bele alagútszerűen a hosszú kemencét, melynek füstnyílása itt is az árokszerű gödörrészről nyílott. 5