Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 7-8. (1990)

1990-12-01

A vizsgálat a jelenlegi feltételek mellett térítéses. A térítés összege magában foglalja az előkészítő műve­leteket (tisztítás, ásványianyag- és szilikátmentesítés), a szabad aminosavak elválasztását ioncserés oszlop­­kromatográfiával, a D/L aminosav arányok meghatá­rozását HPLC-val vagy ioncserés oszlopkromatográ­­fiával diasztereomer dipeptid formában és az ered­mények értékelését (a módszer pontos leírása megtalálható az Anthropologia Hungarica 20. 67-68 (1988) számában). Amint az előző leírásból is kiderült, a fehérjeépítő aminosavak racemizációjának vizsgálatával csak az 5­000 évnél idősebb csontleletek korára kapunk meg­felelő információt. Ezért azon minták korának becs­lésére, melyeknél az aminosav racemizáció nem al­kalmazható, próbálkoztunk a zsírsavösszetétel meg­határozásával, a kor és a zsírsavak mennyisége arányának vizsgálatával. Megállapítottuk, hogy a fia­talabb csontminták lényegesen több zsírsavat tartal­maznak mint az idősebbek, és a zsírsavak egymáshoz viszonyított aránya, a kromatogram megjelenési for­mája jellemző módon más és más a különböző korú mintáknál, és ez lehetővé teszi az azonos körülmé­nyek közül származó csontminták egymáshoz viszo­nyított, relatív korának meghatározását. Rájöttünk arra is, hogy az azonos csontvázból származó csontok zsírsavgarnitúrája mindig azonos képet mutat, ezért ez a módszer alkalmas lehet a különböző korokban (legalább száz év különbséggel) egymásra temetett, esetleg összekeveredett csontvázak, csontok szétvá­lasztására is. Összegezve a fentieket: a módszer alkalmas 5 000 év­nél fiatalabb csontminták relatív kronológiájának meghatározására. A módszer alkalmas lehet az azo­nos csontvázhoz tartozó csontok azonosítására is. Amennyiben igény merülne fel az ismertetett vizsgá­latokra, előzetes megbeszélés után a meghatározás­hoz 2­ 5 grammnyi csontmintát az alábbi címre kér­jük küldeni: Dr. Csapó János Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Központi Laboratórium, Kaposvár, Dénesmajor 2. Pf. 16 7400 Anyagvizsgálat Metallográfia Székely Levente kohászati leletek vizsgálatát, vala­mint két avar kori kard töredékeinek metallográfiai elemzését végezte el, Dabas-Paphegy és Tápé lelőhe­lyekről. Fémvizsgálat A Veszprémi Vegyipari Egyetemen Bakos Miklós és Gegus Ernő ókori és középkori bronztárgyakat vizs­gált lézeremissziós színképelemzéssel. Járó Márta (Központi Múzeumi Igazgatóság), Gon­dár Erzsébet (INNOVATEXT) és Tóth Attila (MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézet) tovább folytatták a múzeumi textíliákat díszítő fémfonalak morfológiai és anyagelemzését. A team tagjai a heidelbergi Nem­zetközi Archaeometriai Szimpóziumon a hártya- és bőrarany fonalak aranyozási technikájának vizsgála­táról számoltak be. * Költő László folytatta fémvizsgálatait, röntgenfluor­eszcens elemzés segítségével. Erdeményeiről Kis Var­ga Miklóssal együtt (MTA Atommagkutató Intézete) számolt be a heidelbergi értekezleten. Az Iparrégészeti Munkabizottság hírei A Munkabizottság tervezi, hogy a közeljövőben az Iparrégészeti és Archaeometriai Tájékoztató egy teljes számát tevékenysége ismertetésének szentelt Jelen szá­munkban részletesebb beszámolót adunk egy ipartörté­neti jelentőségű ásatásról Gyoma 133 1987-88 folyamán Gyoma községben, a MTA Régé­szeti Intézet topográfiai, illetve mikrorégió-kutatási programjának keretében nagy kiterjedésű római kori barbár telepet tártunk fel. 383 régészeti objektum ke­rült elő, házak, gödrök, árkok, kutak, tűzhelyek, ke­mencék és kisebb-nagyobb műhelyek. A település az AD. II. sz. közepe-III sz. közepe közötti időszakban virágzott. Ipartörténeti szempontból elsősorban a ke­mencék egy része tarthat számot érdeklődésre. A kemencék egy része a megszokott kupolás kemen­ce volt, a hozzá tartozó hamusgödörrel. Egy közülük kupolás részén két kéménynyílással rendelkezett. Több helyen olyan kupolás kemence került elő, me­lyeket egy-egy mélyebb munkagödörbe telepítettek. Kivétel nélkül rostély nélküli kemencék voltak, ta­­pasztásukban több rétegben cserépdarabokkal. A na­gyobb, 80-200 m 2-es műhelygödrökben is hasonló kemencék maradványait tárták fel. Az alföldi területeken eddig ismeretlen típusú ke­mencék is előkerültek a lelőhelyen, így összetett ke­mencék, amelyekhez egy hosszabb-rövidebb árkot is ástak. Az árok egyik vége egy gödörbe futott be. Az árok vége felőli részen nyitott, hosszú, 3-4 m-es zsa­luzó kemencéket építettek az árokba. A kemencék füstölőnyílása az árokvég felől volt, a gödör felőli ré­szen a kemencék zártak, csak füstnyílásokkal nyíltak a gödörre. Néha fürtben elhelyezett hasonló kemen­cesorokat találtunk. A 377. számú kemence más építési szerkezetű volt. Itt egy árokszerű, mély gödör és egy kör alakú gödör volt egymás közelében. A két gödröt elválasztó föld­rétegbe vágták bele alagútszerűen a hosszú kemen­cét, melynek füstnyílása itt is az árokszerű gödörrész­ről nyílott. 5

Next