Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 9. (1991)
1991-12-00
csonteszközeinek ilyen szempontú vizsgálatára. A Neuchatel-tó partján fekvő lelőhelyen a csonteszközök alapanyagát igen változatos, háziállatokat és vadon élő állatokat egyaránt tartalmazó fauna szolgáltatta. A felhasználás alkalmi, illetve tervezett jellegét statisztikai vizsgálatokkal tanulmányoztuk. Az így kapott eredményeket a nyersanyag-kiválasztási stratégia változatosságának jelzőértékeiként használhatjuk. T. Biró Katalin-Vladár András: Obszidián minták összetételének mennyiségi meghatározása elektronsugaras mikroanalízissel Az obszidiáneszközök lelőhely szerinti meghatározása különféle módszerekkel közismerten egyike az archeometriai kutatások klasszikus területeinek. Ennek számos oka van: a viszonylag egyszerűen felismerhető, széles körben elterjedt nyersanyagot - őskori elterjedési területéhez képest - korlátozott számú és földrajzi elhelyezkedésű geológiai lelőhelyről ismerjük. Európai lelőhelyeinek kis száma különösen kedvező az őskori kereskedelem útvonalainak vizsgálata szempontjából. Valamennyi európai lelőhely, amelyről egyáltalán tudomásunk van, anyagvizsgálatokkal kellőképpen beazonosított, több olyan jelentős tanulmány is napvilágot látott az elmúlt néhány évtizedben, amely jelentős mennyiségű régészeti anyag műszeres vizsgálatán alapszik. Az obszidián lelőhely-azonosításra különösen alkalmasnak bizonyult a kémiai összetétel és a geológiai (képződési) kor meghatározása. A lelőhely-azonosításra eredményesen alkalmazott vizsgálati módszerek köre meglehetősen széles; a magyarországi régészeti anyagban előforduló ún. ’kárpáti obszidiánok’ vizsgálatára, elkülönítésére eddig nyomelemvizsgálatokat (RENFREW et al. 1965, OES: WILLIAMS et al. 1977, 1984 NAA) és főalkotók vizsgálatát (teljes kémiai analízis, HOFFMANN L. elemzései, ld. in BÍRÓ 1980,1981: elektronsugaras mikroanalízis, BIRÓ-POZSGAI 1982 és további közlemények) használták, amelyet az utóbbi időben a lelőhelyek korának hasadásinyomvonal-detektálással meghatározott kora is alátámaszthat (BIGAZZI et al. 1989). Vizsgálatainkat 1981-1989 között a Műszaki Fizikai Kutató Intézet Pásztázó Elektronmikroszkóp Laboratóriumában JSM-35 elektronmikroszkóppal és ORTECEEDS II detektorral végeztük. Az eredményeket félkvantitatív formában, intenzitás/arány értékekként hasonlítottuk össze, és azt a jellemző főalkotók alapján ((Na), Al, Si, K, Ca, Fe) csoportokba soroltuk. A főalkotók alapján elkülönített csoportok között, a csekély számú európai forráshely közül nem akadt a vizsgálatok szintjén egybeeső csoport, ezzel szemben a számos és jelenleg még kellően fel nem térképezett anatóliai obszidiánforrás egyikét a kárpáti 1. obszidiánnal gyakorlatilag azonos összetételűnek találtuk. Elvileg nem elképzelhetetlen, hogy a két jelentős forrás ellátási körzete bizonyos pontokon (pl. Balkán) érintkezhet. Az általunk alkalmazott félkvantitatív eljárás alkalmas volt a geológiai lelőhelyek elkülönítésére és a vizsgált régészeti minták származási helyének egyértelmű meghatározására; ezzel szemben az egyes mérési sorozatok nem voltak egymással közvetlenül összehasonlíthatóak és eredményeinket a nemzetközi kutatás csak relatív különbségek szintjén tudta hasznosítani (DARABAN et al. 1990). A kémiai összetétel közvetlen összehasonlításra a sorozatonként megadott, belső etalonként a kárpáti típushoz hasonlított adatok nem voltak alkalmasak. A műszerpark fejlesztése a Műszaki Fizikai Kutató Intézetben (REVEX sokcsatornás analizátor) azóta olyan lehetőséget teremtett, hogy a méréseket menynyiségi adatok formájában (a főalkotók oxidos összetételére átszámítva) tudjuk megadni. Ez a mérések pontosságát nem növeli, így az eddigi elkülönítés hatékonyságát sem, és a félkvantitatív mérésekhez képest jelentősen hosszabb időt is vesz igénybe. Ezzel szemben alkalmas az eredmények összevetésére különböző sorozatokon belül és más módszerrel történő főalkotó-meghatározásokkal is. Mennyiségi értékelést az 1990-ben mért mintákon végeztünk. Ezek részben korábbi méréseink kontroll vizsgálatai voltak a MNM összehasonlító kőzetgyűjteményében tárolt mintákon, részben nemzetközi (olasz-magyar-török) együttműködésben vizsgált mintákon végeztünk újabb méréseket (BIGAZZI et al. 1990), ezenkívül jelentős, új anyagot vizsgáltunk magyarországi, romániai, csehszlovákiai, ukrajnai és amerikai obszidiáneszközökön. Irodalom: BIGAZZI & al. 1990: Bigazzi, G.-Biró, K. T.-Ercan, T. et al., Caratterizzazione delle ossidiane Carpatiche e dell’Anatolia Centrale, in presso (1990). BÍRÓ 1980: T. Biró Katalin, A kárpáti obszidián és vizsgálata. Kézirat, 1980 Budapest ELTE 1-149. BIRÓ 1981: T. Biró Katalin, A Kárpát-medencei obszidiánok vizsgálata (Investigation of obsidian from the Carpathian Basin). Archaeológiai Értesítő 108 1981 196-205. BIRÓ-POZSGAI 1984: Biró Katalin-Pozsgai Imre, Obszidiánminták vizsgálata elektronsugaras mikroanalízissel (Investigation of obsidian samples by electron beam microanalysis) Iparrégészet / Industrial Archaeology 2 1984 25-38. BIRÓ-POZSGAI-VLADÁR: T. Biró Katalin-Pozsgai Imre-Vladár András, Electron beam microanalyses of obsidian samples from geological and archaeological sites. Acta Archaeologica Hungarica 38 1986 257-278. BIRÓ-POZSGAI-VLADÁR: Biró, Katalin-Pozsgai, Imre-Vladár, András: Central European obszidian studies. State of affairs in 1987. Archaeometrical Studies in Hungary. 1988 Budapest KMI 119-130. BIRÓ-VLADAR-POZSGAI s.a.: T. Biró, Katalin- Vladár, András-Pozsgai, Imre, Characterization of obsidian from the Carpathian region and Central Anatolia In: Bigazzi et al., sajtó alatt. DARABAN et al. 1988. Daraban, L.-Cheresi, I.-Bratu, C.-Morariu, V. V. Gamma ray backscattering and