Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 9. (1991)

1991-12-00

csonteszközeinek ilyen szempontú vizsgálatára. A Neuchatel-tó partján fekvő lelőhelyen a csonteszkö­zök alapanyagát igen változatos, háziállatokat és va­don élő állatokat egyaránt tartalmazó fauna szolgál­tatta. A felhasználás alkalmi, illetve tervezett jellegét statisztikai vizsgálatokkal tanulmányoztuk. Az így ka­pott eredményeket a nyersanyag-kiválasztási stratégia változatosságának jelzőértékeiként használhatjuk. T. Biró Katalin-Vladár András: Obszidián minták összetételének mennyiségi meghatározása elektronsugaras mikroanalízissel Az obszidiáneszközök lelőhely szerinti meghatározá­sa különféle módszerekkel közismerten egyike az archeometriai kutatások klasszikus területeinek. En­nek számos oka van: a viszonylag egyszerűen felis­merhető, széles körben elterjedt nyersanyagot - ős­kori elterjedési területéhez képest - korlátozott szá­mú és földrajzi elhelyezkedésű geológiai lelőhelyről ismerjük. Európai lelőhelyeinek kis száma különösen kedvező az őskori kereskedelem útvonalainak vizsgá­lata szempontjából. Valamennyi európai lelőhely, amelyről egyáltalán tudomásunk van, anyagvizsgála­tokkal kellőképpen beazonosított, több olyan jelen­tős tanulmány is napvilágot látott az elmúlt néhány évtizedben, amely jelentős mennyiségű régészeti anyag műszeres vizsgálatán alapszik. Az obszidián lelőhely-azonosításra különösen alkal­masnak bizonyult a kémiai összetétel és a geológiai (képződési) kor meghatározása. A lelőhely-azonosí­tásra eredményesen alkalmazott vizsgálati módszerek köre meglehetősen széles; a magyarországi régészeti anyagban előforduló ún. ’kárpáti obszidiánok’ vizsgá­latára, elkülönítésére eddig nyomelemvizsgálatokat (RENFREW et al. 1965, OES: WILLIAMS et al. 1977, 1984 NAA) és főalkotók vizsgálatát (teljes kémiai analízis, HOFFMANN L. elemzései, ld. in BÍRÓ 1980,1981: elektronsugaras mikroanalízis, BI­­RÓ-POZSGAI 1982 és további közlemények) hasz­nálták, amelyet az utóbbi időben a lelőhelyek korá­nak hasadásinyomvonal-detektálással meghatározott kora is alátámaszthat (BIGAZZI et al. 1989). Vizsgá­latainkat 1981-1989 között a Műszaki Fizikai Kutató Intézet Pásztázó Elektronmikroszkóp Laboratóriu­mában JSM-35 elektronmikroszkóppal és ORTEC­­EEDS II detektorral végeztük. Az eredményeket fél­­kvantitatív formában, intenzitás/arány értékekként hasonlítottuk össze, és azt a jellemző főalkotók alap­ján ((Na), Al, Si, K, Ca, Fe) csoportokba soroltuk. A főalkotók alapján elkülönített csoportok között, a csekély számú európai forráshely közül nem akadt a vizsgálatok szintjén egybeeső csoport, ezzel szemben a számos és jelenleg még kellően fel nem térképezett anatóliai obszidiánforrás egyikét a kárpáti 1. obszi­­diánnal gyakorlatilag azonos összetételűnek találtuk. Elvileg nem elképzelhetetlen, hogy a két jelentős for­rás ellátási körzete bizonyos pontokon (pl. Balkán) érintkezhet. Az általunk alkalmazott félkvantitatív eljárás alkal­mas volt a geológiai lelőhelyek elkülönítésére és a vizsgált régészeti minták származási helyének egyér­telmű meghatározására; ezzel szemben az egyes mé­rési sorozatok nem voltak egymással közvetlenül összehasonlíthatóak és eredményeinket a nemzetközi kutatás csak relatív különbségek szintjén tudta hasz­nosítani (DARABAN et al. 1990). A kémiai összeté­tel közvetlen összehasonlításra a sorozatonként meg­adott, belső etalonként a kárpáti­­ típushoz hasonlí­tott adatok nem voltak alkalmasak. A műszerpark fejlesztése a Műszaki Fizikai Kutató Intézetben (REVEX sokcsatornás analizátor) azóta olyan lehetőséget teremtett, hogy a méréseket meny­­nyiségi adatok formájában (a főalkotók oxidos össze­tételére átszámítva) tudjuk megadni. Ez a mérések pontosságát nem növeli, így az eddigi elkülönítés ha­tékonyságát sem, és a félkvantitatív mérésekhez ké­pest jelentősen hosszabb időt is vesz igénybe. Ezzel szemben alkalmas az eredmények összevetésére kü­lönböző sorozatokon belül és más módszerrel törté­nő főalkotó-meghatározásokkal is. Mennyiségi értékelést az 1990-ben mért mintákon végeztünk. Ezek részben korábbi méréseink kontroll vizsgálatai voltak a MNM összehasonlító kőzetgyűj­teményében tárolt mintákon, részben nemzetközi (olasz-magyar-török) együttműködésben vizsgált mintákon végeztünk újabb méréseket (BIGAZZI et al. 1990), ezenkívül jelentős, új anyagot vizsgáltunk magyarországi, romániai, csehszlovákiai, ukrajnai és amerikai obszidiáneszközökön. Irodalom: BIGAZZI & al. 1990: Bigazzi, G.-Biró, K. T.-Ercan, T. et al., Caratterizzazione delle ossidiane Carpatiche e dell’Anatolia Centrale, in press­o (1990). BÍRÓ 1980: T. Biró Katalin, A kárpáti obszidián és vizsgálata. Kézirat, 1980 Budapest ELTE 1-149. BIRÓ 1981: T. Biró Katalin, A Kárpát-medencei ob­szidiánok vizsgálata (Investigation of obsidian from the Carpathian Basin). Archaeológiai Értesítő 108 1981 196-205. BIRÓ-POZSGAI 1984: Biró Katalin-Pozsgai Imre, Obszidiánminták vizsgálata elektronsugaras mikro­analízissel (Investigation of obsidian samples by electron beam microanalysis) Iparrégészet / Industri­al Archaeology 2 1984 25-38. BIRÓ-POZSGAI-VLADÁR: T. Biró Katalin-Pozs­gai Imre-Vladár András, Electron beam microanaly­ses of obsidian samples from geological and archaeo­logical sites. Acta Archaeologica Hungarica 38 1986 257-278. BIRÓ-POZSGAI-VLADÁR:­­ Biró, Katalin-Pozs­gai, Imre-Vladár, András: Central European obszidi­­an studies. State of affairs in 1987. Archaeometrical Studies in Hungary. 1988 Budapest KMI 119-130. BIRÓ-VLADAR-POZSGAI s.a.: T. Biró, Katalin- Vladár, András-Pozsgai, Imre, Characterization of obsidian from the Carpathian region and Central Anatolia In: Bigazzi et al., sajtó alatt. DARABAN et al. 1988. Daraban, L.-Cheresi, I.-Bra­­tu, C.-Morariu, V. V. Gamma ray backscattering and

Next