Iparrégészeti és archeometriai tájékoztató 14. (1996)
1996-11-00
XIV ÉVFOLYAM nagyhatékonyságú folyadékkromatográffal OPA/TATG ill. FLEC-tal elvégzett származékképzés után határoztuk meg a minták D- és L-aminosav tartalmát. A D- és L-aminosav tartalom megismerése után minden aminosavra ábrázoltuk a D/L arányokat ill. az In (l+D/L)/(l-D/L)-t az idő függvényében, melynek során úgynevezett "hitelesítő görbéket" kaptunk. Ezt követően semmi más dolgunk nincs, mint meghatározni az ismeretlen csontminta D- és L- aminosav tartalmát, és a hitelesítő görbéből, vagy a lineáris regresszióval kapott egyenletből az ismeretlen minta kora közvetlenül számítható. Mérési adataink alapján kiszámolva különböző aminosavak racemizációjának felezési idejét megállapítható, hogy a His a 2-12 ezer év, a Phe a 3- 20 ezer év, az Asp az 5-35 ezer év, az Alá pedig a 10- 80 ezer év közötti minták korának meghatározására alkalmazható. Izolencinnal a 30 ezer év, valinnal pedig az 55 ezer év feletti minták kora határozható meg. n.l-nél kisebb, ill. 0.7-nél nagyobb D/L arányokat a kormeghatározásra nem használunk, mert a meghatározás pontossága ezeken a határokon túl bizonytalan. A mérési adatok alapján megszerkesztett kalibrációs görbéket szemlélve megállapítható, hogy mindegyik görbe gyakorlatilag lineárisnak tekinthető a 0.1-0.5 D/L arány között, és ez a szakasz adja a legpontosabb eredményt a kormeghatározásra, hisz itt a D-aminosav megfelelő, jól mérhető koncentrációban van jelen. A hitelesítő görbe 0.5 után kezd el görbülni, és ez a görbület 0.6 D/L arány fölött már bizonytalanná teszi a meghatározást. A racemizáció foka szerint az aminosavakat három csoportba lehet sorolni. Az első csoportot alkotják a gyors racemizációs idejű aminosavak: tirozin, femlalanin és hisztidin, melyeket a fiatal (5000- 50.000 éves) csontminták korának meghatározására tudunk felhasználni. A második csoportba tartoznak azok az aminosavak, melyek a 10.000-100.000 év közötti csontmintákra használhatók. Ebbe a csoportba tartoznak az aszparaginsav. glutaminsav. treonin. szerin. alanin. metionin. lizin és arginin. A harmadik csopotot alkotó aminosavak - valin. izoleucin. leucin - az 50.000-100.000 évnél idősebb csontminták korának meghatározására alkalmasak. Mindhárom csoportnál3-5 hitelesítő görbével rendelkezünk, így a csoporton belüli átfedéseket biztosítani tudjuk, sőt egy -egy csontmintára esetenként 2-3 hitelesítő görbe adatait is fel tudjuk használni a kor meghatározására. Miután megismertük a különböző korú csontminták D/L-aminosav arányának időfüggését a módszer alkalmassá vált a hitelesítő görbét alkotó mintákhoz hasonló körülmények közül származó, ismeretlen korú csontminta korának meghatározására. A hitelesítő görbe D/L aminosav arányát hasonlítva az ismeretlen minta D/L aminosav arányához, a minta kora a hitelesítő görbéről leolvasható. Egy ismeretlen minta esetében 2-3 esetleg 4 aminosavat használunk fel a kormeghatározásra, majd végül a különböző aminosavak alapján kapott korokat átlagolva kapjuk meg az ismeretlen minta korát. Mindegyik mintára meg lehet azonban találni azt az optimális D/L arányt, amely a legjobb eredményt adja a korra. A többi aminosav segítségével meghatározott kor az optimális D/L arányból számolt eredményeket megerősítheti, vagy esetleg megkérdőjelezheti.Pl. egy 11.200 évesnek meghatározott korú csontmintára a His, a Phe, az Asp és az Asp D/L arányai a következők: 0.682, 0.473, 0.271 és 0.112. Ebben az esetben a Phe és az Asp D/L arányai javasolhatók a kormeghatározásra, mert azok vannak az ideális tartományban, a hitelesítő görbe lineárisnak tekinthető részén, de a His és az Al- D/L aránya is értékes információt szolgáltathat a kort illetően. Természetesen elvégeztük a kapott adatok statisztikai analízisét is. A csontminta ismert korát (Y) a D/L arányra (X1) ill. az ln[(l+D/L)/(l-D/L)] (X2)-re vonatkoztatva négy aminosav (Phe. Asp. Ala. He) esetében olyan becslő egyenleteket kaptunk (Y = a + bX), melyekkel a korbecslés elvégezhető. Mind a nyolc regressziós egyenletnél a determinációs koefficiens (r2) értéke több volt 0.99-nél. Mindegyik aminosav esetében az rXrX2 nagyobb volt mint 0.99, ami annak a következménye hogy az X2-t az X1-ből számoltuk. A regresszióból számolt eltérések szórását (a becslés standard hibája: sv,x) fel lehet használni a korbecslés standard hibájának számolására a következő képlet segítségével: ahol n a minták száma, mellyel a regressziót számoltuk. (X-X )2 az átlagból számolt négyzetösszeg eltérés. Sjx értéke mindegyik regressziónál két esetben volt számolva, először X-X másodszor pedig X egyenlő volt a szélső értékekkel. A Phe, Asp és Alo esetében az átlagos érték D/L-re 0.35-0.41 között változtak, az extrém értékek pedig ±0.30 voltak A megfelelő értékek In(X2)-re 0.75-től 0.90-ig változtak, az extrém értékek pedig ±0.75 voltak. Az izoleucinra az átlagok 0.16 és 0.32 között változtak, a vonatkozó extrém értékek pedig ±0.06 és ±0.12 voltak. A két SI- érték mindegyik aminosavra, átlagra és szélső értékre a következő eredményeket adta: A becslés középértékének standard hibáját a következő képlettel lehet számolni: sVs2y x [1/n +(X-Y)2/Sum(X-A)2] Aminosav___________Középérték__________Szélsőérték Phe 189 329 Asp 226 458 Alá 382 988 He 311 514 61996 NOVEMBER