Ipargazdaság, 1959 (11. évfolyam, 1-8. szám)
1959-04-01 / 1. szám
IPARGAZDASÁG * 3 Úgy vélem, az elmondottakból kitűnik, hogy a tervek realitásának fenti értelmezése nem jelentheti a tervezés óvatosságát, a jelenlegi termelési módszerekhez való leragadást. Ezt azért nem árt hangsúlyozni, mert a legutóbbi időkben nem egy helyen — a múlt irreálisan feszített terveinek reakciójaként és a „realitás“ álruhájába bújtatva, számos területen jelentkezett a termelés belső tartalékának elrejtése, a tervteljesítés túlbiztosítása. (Ebben szerepet játszott az anyagi ösztönzési módszerek néhány kisebb hibája és torzulása is.) Túlzottan óvatos, laza terv túlteljesítése ugyanis nem jár és nem is járhat ugyanolyan gazdasági effektussal, és az ország fejlődése szempontjából is kevesebbet jelent, mint egy reális terv egyszerű teljsítése. Ha a következő időszak problémáit vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a népgazdaság fejlesztésének mértékét befolyásoló tényezők között számos olyan jellegű van, amelynek kedvező irányba való változtatása elsőrendű ipargazdasági feladat. A fejlődésünket bizonyos fokig korlátozó ilyen tényezők közül szerintem a legfontosabbak: a) az építkezések terjedelmére, költségeire és az építkezések határidőire vonatkozó megállapítások; b) az export- és importforgalom növelésének reális lehetőségei valamint c) a meglevő termelőkapacitások kihasználásának és az elvégzendő beruházások hatékonyságának hatásai. Ezek a körülmények befolyásolják a termelés volumenét, a termelékenység növelésének lehetőségeit és ezzel az életszínvonal növelésének lehetőségeit is.Ezúttal nem térek ki annak az ütemet döntő módon befolyásoló kölcsönhatásnak az elemzésére, amely a szocialista iparosítás foka és a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság kialakulása között fennáll. Várjon egyszer s mindenkorra megváltoztathatatlanok-e ezek a körülmények? Nyilvánvalóan, ha minden műszaki és közgazdasági erőt ezeknek a korlátoknak ledöntésére, vagy legalábbis szélesebbre tárására fordítjuk, ha a munkástömegek kezdeményezését helyes irányba állítjuk, nagyságrendi változást tudunk elérni mindezeken a területeken. Meggyőződésem, hogy a fejlődés említett szűk keresztmetszete megszüntetésében az ipargazdaság, a műszaki értelmiségnek most induló, a technika és a közgazdaságtan érintkező területeit művelő folyóirata is hasznos és előremutató szerepet játszhat. A fentebb említett, három legfontosabb szűk keresztmetszet feloldása, az építkezések meggyorsítása és korszerűsítése, a külkereskedelmi forgalom és a baráti országokkal való gazdasági együttműködés növelése, valamint a beruházási tevékenység hatékonyságának növelése a figyelmet egy irányba terelik — a műszaki fejlődés meggyorsítása irányába. Nem is lehet kétséges, hogy a mai értelemben szűknek vélt építési kapacitás és az ily módon meghatározott korlátozott építési lehetőség csak az adott építési technológia színvonalán nem kielégítő. Mihelyt az építőmunka nagyobb koncentrálását és az építési időtartam lényeges meggyorsítását lehetővé tevő új építőanyagokat, a felhasználásukat biztosító gépi berendezéseket és új építési technológiát alkalmazzuk majd, az építkezések nagyságrendjét is jelentősen növelni lehet. Mihelyt a létesítendő új üzemekben és a meglevő gyáraink rekonstrukciójánál a korszerű technika színvonalán álló technológiát valósítunk meg, elszakadva a megszokottól és elavulttól (nem is beszélve arról, ha a beruházásainknál az építkezési és a gépi berendezés egymáshoz való arányát a gépi berendezés javára eltoljuk), beruházásaink gyümölcsözőbbé válnak. Nem kétséges, ha a termelés gyártmányösszetételében növeljük a legkorszerűbb gyártmányok arányát, lerövidítve a kifejlesztés időtartamát, a külkereskedelmi értékesítés lehetősége megnő és javul egyúttal a kivitel gazdaságossága is. Az ipar legkülönbözőbb területein kidolgozás alatt állnak gyártmányfejlesztési programok, amelyek azt eredményezik, hogy korszerű gépek, műanyagok, műszálak és egyéb új gyártmányok termelésére fogunk rátérni. Ugyanakkor azonban a műszaki fejlődés másik oldala, a technológia fejlesztése viszonylag elmaradt. A különböző elképzelésekben gyakran a régi technika megújítása, vagy tökéletesítése szerepel, új, nagyságrendileg hatékonyabb technológia bevezetése helyett. Így például annak ellenére, hogy szerszámgépállományunk 4/5 része forgácsológép és Vs része forgácsmentes megmunkáló gép, a múlt évben és a jelen évben behozott, illetve behozatalra előirányzott szerszámgép-impor 3/4 része továbbra is forgácsológépekből áll. A technológiai fejlesztés tervezését a következő időszakban éppen ezek miatt a hiányosságok miatt előtérbe kell helyezni. Meglevő üzemeink gépparkját úgy célszerű rekonstruálni (erre is üzemenként terveket kell készíteni), hogy a géppark kicserélése, megújítása ne általában a régi technológiának új gépeken való reprodukálását jelentse, hanem, ahol csak lehet, az egész termelő folyamat modern, termelékenyebb technológiára való átállítását tegye lehetővé. A technológia fejlesztésének kérdését nem lehet és nem szabad kizárólag egy üzem szemszögéből nézni, mivel az esetek túlnyomó többségénél egy vállalaton, de esetleg egy iparágon belül sem dönthető el a fejlesztés népgazdasági hatékonysága, célszerűsége. A gépiparban például a haladott technológiák, amelyek magas termelékenységet, nagy anyagmegtakarítást és az üzemterület jobb kihasználását eredményezik, lényeges minőségi követelményeket, sőt új anyagok iránti igényt is támasztanak a kohászattal és a vegyiparral szemben, sőt olyan iparágakkal szemben is, mint a kerámiaipar. Ha-