Ipargazdaság, 1961 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

nem is ismerik oly formában, mint itt Budapesten. Itt Budapesten az egyesületi munka zömmel az üze­mek közötti tapasztalatcserét szolgálja; ezen a té­ren vannak a legnagyobb eredményeink, és persze nem is kevés azoknak az üzemi embereknek a száma, akik az egyesületben aktívak. Magukban az üzemekben azonban nemcsak az MTESZ, de álta­lában a műszaki — társadalmi tevékenység igen gyenge. Ha ezt meg tudnánk javítani, egy sereg olyan szakembert be lehetne vonni a munkába, akik eddig távol voltak az egyesülettől, és egyben több konkrét segítséget tudnánk adni az üzemek­nek. Higgyék el, a feltételek erre ma kedvezőb­bek, mint ezelőtt. A műszaki fejlesztés ma előtér­ben van, az egyesületek e tárgyú munkája ismert, tekintélyt szerzett magának, a jogi tagság révén már új kapcsolat keletkezett az üzemekkel, ami anyagi eszközöket is jelent, de egyben azt az igényt is az üzem részéről, hogy adjunk is ezért valamit. A beszámoló ezután az MTESZ koordináló szerepéről emlékezett meg, és az ezzel kapcsola­tos eredményekről és problémákról. Több egyéb kérdés érintése után a főtitkár végül utalt arra, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a munkát, a mozgalmat jóval az eddigi kereteken túl is kiter­jesszük. A második ötéves terv célkitűzései új lehe­tőségeket nyújtanak a tudományos és szakmai tár­sadalmi munka kifejlődésére. A szocialista fejlődés során egyre növekszik a társadalmi munka szerepe, s ez tükröződik az MTESZ munkájának növekvő eredményességében, az állami és társadalmi szer­vekkel való kapcsolat erősödésében. Évről-évre jobban érzi mindenki, aki szervezetünkben dolgo­zik, hogy az országnak szüksége van arra a mun­kára, ami itt folyik, hogy a társadalomban hasz­nos tényező az az erő, amelyet az MTESZ és az egyesületek a szakemberek tudományos-társadalmi szervezetet jelentenek — foglalta végül össze dr. Valkó Endre főtitkár. A vita A beszámoló után megkezdődött a vita. A fel­szólalások közül néhány olyat emelünk ki, amelyek ipargazdasági kérdésekkel is foglalkoztak. Sebestyén János az M. T. Műszaki Titkárságá­nak vezetője a műszaki fejlesztés magyar központi szervének problémáival foglalkozott. Beszéde során hangsúlyozta, hogy a baráti államok gyakorlata, és az ő eddigi tapasztalatuk alapján úgy véli, hogy helyes volt az MTESZ javaslata, amely azt célozta, hogy egy olyan országos műszaki bizottságot kell alakítani, amely­­ megfelelő tekintéllyel rendel­kezve javaslatokat tud kidolgozni a műszaki fej­lesztés néhány fontos kérdésében. E bizottság, illetve e bizottságok mellett lenne azután műszaki titkárság, amely a koordinációt, illetve a javasla­tok illetékesekhez való továbbítását és megvaló­sításának ellenőrzését végezné. Izsák Miklós a Híradástechnikai Tudományos Egyesület főtitkára egy érdekes kezdeményezésről számolt be. Az egyesület a Méréstechnikai és Auto­matizálási Tudományos Egyesülettel közösen bizott­ságot szervezett, amely megvizsgálta, hogy a hír­adás- és műszeriparban miképpen lehetne az al­katrész ellátást gazdaságosabbá tenni és fejlesz­teni. Javaslatukban 50 olyan alkatrészt soroltak fel, amelyet mindkét iparban általánosan alkal­maznak. Ha ezeknek a gyártását úgy osztanák szét az ilyen alkatrészeket különben is gyártó vállala­tok között, hogy mindegyik csak kevesebb típust gyártson, de azt az egész iparág számára, akkor újabb kapacitások nélkül is gazdaságosabbá lehetne tenni a termelést. Iparszervezési kérdéssel foglalkozott Dolocsa Gábor is, aki sürgette, hogy a Faipari Tudományos Egyesület javaslatát a faipar egységes irányításáról az illetékesek minél hamarább vizsgálják meg, mert a jelenlegi széttagozódás miatt a faamyagkihaszná­lás nem megfelelő. Gagyi-Pálffy András bejelentette, hogy az üzemgazdasági kérdésekkel való foglalkozás érde­kében az Országos Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület elhatározta, hogy egy üzemgazda­sági bizottságot hoz létre. Frank Tibor sürgette, hogy ne csak az MTESZ- ben, hanem az egyes tudományos egyesületekben is erősítsék meg az ipargazdasági munkát, mivel véle­mény szerint a gazdasági szakemberek aktivizálá­sában még sok tennivalójuk van. Ugyanakkor örvendetes tényként szögezte le, hogy már majd­nem minden egyesület foglalkozik ipargazdasági kérdésekkel, felvetette azonban azt, hogy az ilyen kérdésekkel foglalkozó közgazdászokat még nem vonják be úgy az egyesület vezetésébe, mint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben és az ipargazdasági munkát még nem mindenütt becsülik meg eléggé. Balassa János elmondotta, hogy a Magyar Kémikusok Egyesülete a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetével közösen­­nagyszabású felmérést végzett a műszaki munka hatékonyságának elem­zése érdekében. Ennek során 220 mérnöknél négy negyedéven át egy-egy héten önfényképezést vé­geztek, s így több mint 5000 mérnöki munkanapot figyeltek meg. Az előzetes elemzési munka azt mu­tatja, hogy a mérnökök munkaidejüknek mintegy 63 százalékában foglalkoznak mérnöki jellegű munkával. A vita után elfogadták az MTESZ új alapsza­bályait, kitüntetéseket osztottak ki, majd megvá­lasztották az országos vezetőséget. Az MTESZ elnöke Hevesi Gyula, társelnökei Kiss Árpád és Tangl Harald, alelnökei Dégen Imre, Lengyel Sán­dor, Varga József és Vágh László, főtitkára dr. Valkó Endre, főtitkárhelyettesei pedig Láng Géza és dr. Túri Istvánná lettek. IPARGAZDASÁG * 3

Next