Ipargazdaság, 1961 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
nem is ismerik oly formában, mint itt Budapesten. Itt Budapesten az egyesületi munka zömmel az üzemek közötti tapasztalatcserét szolgálja; ezen a téren vannak a legnagyobb eredményeink, és persze nem is kevés azoknak az üzemi embereknek a száma, akik az egyesületben aktívak. Magukban az üzemekben azonban nemcsak az MTESZ, de általában a műszaki — társadalmi tevékenység igen gyenge. Ha ezt meg tudnánk javítani, egy sereg olyan szakembert be lehetne vonni a munkába, akik eddig távol voltak az egyesülettől, és egyben több konkrét segítséget tudnánk adni az üzemeknek. Higgyék el, a feltételek erre ma kedvezőbbek, mint ezelőtt. A műszaki fejlesztés ma előtérben van, az egyesületek e tárgyú munkája ismert, tekintélyt szerzett magának, a jogi tagság révén már új kapcsolat keletkezett az üzemekkel, ami anyagi eszközöket is jelent, de egyben azt az igényt is az üzem részéről, hogy adjunk is ezért valamit. A beszámoló ezután az MTESZ koordináló szerepéről emlékezett meg, és az ezzel kapcsolatos eredményekről és problémákról. Több egyéb kérdés érintése után a főtitkár végül utalt arra, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a munkát, a mozgalmat jóval az eddigi kereteken túl is kiterjesszük. A második ötéves terv célkitűzései új lehetőségeket nyújtanak a tudományos és szakmai társadalmi munka kifejlődésére. A szocialista fejlődés során egyre növekszik a társadalmi munka szerepe, s ez tükröződik az MTESZ munkájának növekvő eredményességében, az állami és társadalmi szervekkel való kapcsolat erősödésében. Évről-évre jobban érzi mindenki, aki szervezetünkben dolgozik, hogy az országnak szüksége van arra a munkára, ami itt folyik, hogy a társadalomban hasznos tényező az az erő, amelyet az MTESZ és az egyesületek a szakemberek tudományos-társadalmi szervezetet jelentenek — foglalta végül össze dr. Valkó Endre főtitkár. A vita A beszámoló után megkezdődött a vita. A felszólalások közül néhány olyat emelünk ki, amelyek ipargazdasági kérdésekkel is foglalkoztak. Sebestyén János az M. T. Műszaki Titkárságának vezetője a műszaki fejlesztés magyar központi szervének problémáival foglalkozott. Beszéde során hangsúlyozta, hogy a baráti államok gyakorlata, és az ő eddigi tapasztalatuk alapján úgy véli, hogy helyes volt az MTESZ javaslata, amely azt célozta, hogy egy olyan országos műszaki bizottságot kell alakítani, amely megfelelő tekintéllyel rendelkezve javaslatokat tud kidolgozni a műszaki fejlesztés néhány fontos kérdésében. E bizottság, illetve e bizottságok mellett lenne azután műszaki titkárság, amely a koordinációt, illetve a javaslatok illetékesekhez való továbbítását és megvalósításának ellenőrzését végezné. Izsák Miklós a Híradástechnikai Tudományos Egyesület főtitkára egy érdekes kezdeményezésről számolt be. Az egyesület a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesülettel közösen bizottságot szervezett, amely megvizsgálta, hogy a híradás- és műszeriparban miképpen lehetne az alkatrész ellátást gazdaságosabbá tenni és fejleszteni. Javaslatukban 50 olyan alkatrészt soroltak fel, amelyet mindkét iparban általánosan alkalmaznak. Ha ezeknek a gyártását úgy osztanák szét az ilyen alkatrészeket különben is gyártó vállalatok között, hogy mindegyik csak kevesebb típust gyártson, de azt az egész iparág számára, akkor újabb kapacitások nélkül is gazdaságosabbá lehetne tenni a termelést. Iparszervezési kérdéssel foglalkozott Dolocsa Gábor is, aki sürgette, hogy a Faipari Tudományos Egyesület javaslatát a faipar egységes irányításáról az illetékesek minél hamarább vizsgálják meg, mert a jelenlegi széttagozódás miatt a faamyagkihasználás nem megfelelő. Gagyi-Pálffy András bejelentette, hogy az üzemgazdasági kérdésekkel való foglalkozás érdekében az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elhatározta, hogy egy üzemgazdasági bizottságot hoz létre. Frank Tibor sürgette, hogy ne csak az MTESZ- ben, hanem az egyes tudományos egyesületekben is erősítsék meg az ipargazdasági munkát, mivel vélemény szerint a gazdasági szakemberek aktivizálásában még sok tennivalójuk van. Ugyanakkor örvendetes tényként szögezte le, hogy már majdnem minden egyesület foglalkozik ipargazdasági kérdésekkel, felvetette azonban azt, hogy az ilyen kérdésekkel foglalkozó közgazdászokat még nem vonják be úgy az egyesület vezetésébe, mint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben és az ipargazdasági munkát még nem mindenütt becsülik meg eléggé. Balassa János elmondotta, hogy a Magyar Kémikusok Egyesülete a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetével közösennagyszabású felmérést végzett a műszaki munka hatékonyságának elemzése érdekében. Ennek során 220 mérnöknél négy negyedéven át egy-egy héten önfényképezést végeztek, s így több mint 5000 mérnöki munkanapot figyeltek meg. Az előzetes elemzési munka azt mutatja, hogy a mérnökök munkaidejüknek mintegy 63 százalékában foglalkoznak mérnöki jellegű munkával. A vita után elfogadták az MTESZ új alapszabályait, kitüntetéseket osztottak ki, majd megválasztották az országos vezetőséget. Az MTESZ elnöke Hevesi Gyula, társelnökei Kiss Árpád és Tangl Harald, alelnökei Dégen Imre, Lengyel Sándor, Varga József és Vágh László, főtitkára dr. Valkó Endre, főtitkárhelyettesei pedig Láng Géza és dr. Túri Istvánná lettek. IPARGAZDASÁG * 3