Ipargazdaság, 1964 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Az ipari kapacitások extenzív kihasználásának (a munkarend) néhány gazdaságossági problémája1 DE. HARSÁNYI ISTVÁN A munkarend a termelési folyamat szervezeti formája, amelynek alkalmazásánál — mint minden szervezeti formánál — az az alapvető kérdés, hogy mennyiben szolgálja a termelőerők fejlődését, a munka termelékenységének emelését. A munka­rendek különböző formái közül az adott iparágban, az adott fejlődési szakaszban az a célszerű, a gazda­ságos, amelynek hatására a legkisebb munkaráfor­dítással a legnagyobb gazdasági eredmény érhető el. A munkarenddel összefüggő döntések, a mun­karend gazdaságossági kérdései jellegükből adódóan két fő csoportra bonthatók. Az egyik, amikor arról van szó, hogy a meg­levő gépek, berendezések üzemeltetése hogy folyjék, vagyis amikor arról kell dönteni, hogy az üzemelte­tés egy vagy több műszakban, nappal vagy éjjel is, csak munkanapokon vagy pedig vasár- és ünnep­napokon is folyjék. A munkarenddel kapcsolatos döntések külön csoportját jelenti az, amikor új létesítmények, új vállalatok, üzemek munkabeosztásáról van szó. Ilyenkor nem a meglevő anyagi-műszaki keretek alapul vételével kell a célszerűbb munkarendet meg­­állapítani, hanem a megfelelően kijelölt munkarend figyelembevételével kell az új gyár egész berende­zését, telepítését, szervezetét, energia- és anyagellá­tását megtervezni. A munkarend gazdaságossági problémáit első­sorban abból a szempontból tárgyaljuk, hogy az adott műszaki-anyagi feltételek között a meglevő munkarend megváltoztatása milyen gazdaságossági hatást jelent, majd azután térünk rá arra, hogy a munkarend meghatározásának milyen jelentősége . Részlet a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya — az Ipargazdasági Kutató Cso­port — rendezésében tartott „Az ipari állóeszközök jobb időbeli kihasználása” c. nemzetközi szimpózium előadá­sából. van egyrészt az új létesítmények tervezésében, más­részt a távlati népgazdasági tervek készítésében. Előre kell azonban bocsátani, hogy a gazdasági élet jelentős területén a munkarendet nem speciális gazdaságossági számítások és mérlegelések alapján döntik el. Magának a tevékenységnek eldöntése ma­gával hoz meghatározott munkarend formát. A technológiailag folytonos, illetve csak meg­határozott időtartam után megszakítható termelés esetében a munkarendnek alkalmazkodnia kell a termelési folyamathoz, a munkarend megválasztása lényegében megtörtént a termelési folyamat beveze­tésének eldöntésével. Hasonlóképpen másodlagos szerepük van a gaz­daságossági szempontoknak azokban az esetekben, amikor a lakosság ellátását, biztonságát szolgáló te­vékenységekről van szó. A kereskedelemben, a közlekedésben, az egész­ségügyben, valamint az őrszolgálatban több száz­ezren dolgoznak folyamatos munkarendben. A folyamatos munkarendet ezeken a területe­ken, nem a szűkebb értelemben vett gazdaságosság, hanem a széleskörű társadalmi-gazdasági igény in­dokolja (1. táblázat). 1. táblázat A folyamatos munkarendben dolgozók megoszlása népgazdasági ágakra 1961-ben2 (1000 fő) Ipar.............................................................. 70— 80 Közlekedés................................ 120—130 Mezőgazdaság ............................................. 40— 50 Kereskedelem (főként vendéglátóipar) .... 50— 60 Egészségügy.............................................. . 30— 40 Művelődésügy ............................................. 20— 30 Őrszolgálat (fegyveres testületek nélkül) . . . 50— 60 Összesen ........................ 380—450 2 Timár Sándor (Munkaügyi Minisztérium) számí­tásai szerint. IPARGAZDASÁG * 1

Next