Ipargazdaság, 1968 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A vállalatok helyzete A vállalattal szemben támasztott alapvető követelmény, hogy gazdaságos tevékenységgel járuljon hozzá a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. Nagyon fontos kérdés tehát, hog a vállalat az új gazdasági környezetben ennek miként tesz eleget. Az új gazdaságirányítási rendszerben az iparvállalat vezetésének kulcskérdése a népgazdasági érdekekkel összhangban levő önálló vállalati gazdasági politika kialakítása és érvényesítése. Ezen belül nemcsak az alapvető célok meghatározása fontos, hanem az eszközök és módszerek mikénti felhasználásának kérdése is. Ebben jut kifejezésre a vállalati önállóság új tartalma és mértéke. A vállalati gazdaságpolitika kidolgozása és alkalmazása a vállalatvezetésnek azonban csak az egyik alapvető funkciója. A másik az operatív vezetés funkciója. A vezetési rendszer korszerűsége elsősorban attól függ, hogy az említett funkciók összhangban vannak-e. A vezetés hatékonyságát jelentősen befolyásolja az, hogy van biztosítva a központi vezetés egysége és ugyanakkor az alsóbbfokú egységek célszerű önállósága. Így jutunk el a vállalaton belüli hatáskörtelepítés problémájához, a centralizálás és decentralizálás kérdéséhez. E kérdéssel kapcsolatban az utóbbi időben gyakran tapasztalható az 1963. évi ipari átszervezés különböző szemszögű bírálata. Vannak, akik a decentralizáció, mások a centralizáció mellett foglalnak állást. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy a gazdasági mechanizmus reformjának irányelvei szerint az alapegység a vállalat. Ez az az egység, amely jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A vállalat számol el a költségvetéssel, az anyagi érdekeltség is itt jelentkezik. Ebből következik, hogy a vállalaton belüli egységek nem tarthatnak igényt a megnövekedett vállalati hatáskör automatikus továbbadására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vállalaton belül ne kerüljön sor a hatáskörök ésszerűbb rendezésére. A hatásköri rendezéssel egyidejűleg gondoskodni kell a vállalaton belüli érdekeltségi rendszer olyan kialakításáról, amely szerint a részegységek érdekei a vállalati érdekekkel egybeesnek. Ez többnyire nemcsak premizálási rendszer kidolgozását jelenti, hanem átfogó intézkedési sorozatot is. A vállalaton belüli hatáskörök és a döntési jogkörök rendezése alapján módosítani kell a különböző vállalati tevékenységeket és a belső információs rendszert is. Ezen kívül el kell végezni a szükséges szervezeti kiigazításokat. Az új helyzetben a népgazdasági tervek lebontása megszűnik. Felmerülhet a kérdés, hogy ha nincs tervlebontás, akkor szükség van-e egyáltalán vállalati tervekre? Erre a kérdésre határozottan és egyértelműen igennel kell válaszolni. A termelő munkát a termelőerők fejlettségének mai fokán már nem lehet kellő előrelátás nélkül szervezni. Megfelelő idően kell biztosítani a termeléshez szükséges eszközöket, munkaerőt stb. A terv teszi lehetővé a feladatok megfelelő ütemezését, üzemek közötti felosztását és előfeltétele a munka helyes megszervezésének. A vállalati tervezés jelentősége még nagyobb lesz, mint a régi mechanizmusban. Maga a tervkészítő munka is jelentősen módosul. Előtérbe kerül a különböző gazdasági folyamatok elemzése, az igények és lehetőségek tüzetesebb megvizsgálása. Ehhez megfelelő tájékozottságra, a jelenleginél több információra lesz szükség. Különösen nagy jelentősége lesz a jövőben a vállalatok piaci kapcsolatának. A vezetés kiinduló alapja az értékesítési terv kell, hogy legyen, amelynek elkészítéséhez megfelelő piaci elemzésre, a piaci igények reális értékelésére van szükség. Eddig alapvetően csak a gyártmányok műszaki színvonalát hasonlítottuk össze a világszínvonallal. A jövőben nem lesz elég a műszaki összehasonlítás. Meg kell ismerni a piaci igények és szükségletek változásának irányát és prognózist kell készíteni. Vizsgálni kell, hogy milyen változások várhatók a kereslet szerkezetében. A piaci feltételek gondos felmérése és kiértékelése alapján szembe kell állítani a válalat konkrét lehetőségeit (termelési kapacitás, munkaerőhelyzet, műszaki színvonal, beruházási lehetőség stb.) a piac dikálta feltételekkel. A vállalatoknak orientálódniuk kell a piaci feltételekhez. Ez a piaci orientáció magában foglalja azt is, hogy a piaci követelményeknek megfelelően át kell alakítani a termelés szerkezetét. Felül kell vizsgálni a műszaki fejlesztési célkitűzéseket, beruházási terveket és szükség szerint módosítani kell azokat. A piaci igények változása nagyobb fokú profilváltoztatást vonhat maga után. Nem volna helyes gazdaságtalan és a piacon keresetlen profilok gyártását az új mechanizmustól idegen elemekkel támogatni. Ezáltal esetleg sokkal jobb hatásfokú, sokkal gazdaságosabb és keresettebb gyártmányokat szoríthatnánk ki a termelésből. Az ilyen döntés természetesen nem olyan egyszerű. Alapos kereskedelem-politikai számításokat kell végezni és számos variációt kell kidolgozni a termelő kapacitás konvertálására. Látni kell, hogy melyek azok a termékek, amelyekből túltermelés vagy nagyobb kapacitás van a világon, mint amennyi a szükséglet. Több vállalatunknál adódik majd olyan helyzet, hogy nagyon mély analízist kell végezni részletes információk alapján. Ez a probléma vetődött fel pl. a Ganz-MÁVAG-ban és a Magyar Hajó- és Darugyárban az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülés során. Mindezekhez korszerű vállalati értékesítő szervre van szükség. A vállalatok helyzete ugyanis egyre inkább az értékesítési eredményüktől függ. Az új