Ipargazdaság, 1969 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Információ — mindenekelőtt! A közös érdekeltség megteremtésének legelső kö­vetelményeként a külkereskedelmi vállalatnak fo­koznia kell a piaci információk nyújtását az ipar számára. Ezzel nemcsak az ipari vállalat érdekét, hanem saját érdekét is szolgálja, mert így teszi le­hetővé, hogy az ipar megfelelő informáltság alap­ján ne támasszon vele szemben irreálisan kedve­zőtlen követelményeket, akár mint megbízó, akár mint üzlettárs. Természetes, hogy a bizományi vi­szony esetében jelentkezhet leginkább a külkeres­kedelmi vállalat ellenérdekeltsége az információk nyújtásában is. Ugyanis — rövid távon — érdeke az, hogy minél lazább limit árakban egyezhessen meg, és hogy információi, vagy azok késleltetései is ezt szolgálják. Ez azonban tartós jó kapcsolat ese­tén nem érvényesülhet. A jól dolgozó külkereskedelemnek tulajdonkép­pen olyan felderítő szerepe van az iparfejlesztési és termelési akciók (beruházási és termelési progra­mok) kialakítása előtt, mint a harcászatban a felde­rítésnek a hadműveletek előtt. Miként itt a fel­derítésnek meg kell előznie az akciókat, ugyanígy van ez a kereskedelem és az ipar együttműködésé­ben is. Vagyis, helytelen, ha előbb alakítják ki az ipari akciók programját, és utólag keresik — eset­leg válogatva — azok alátámasztásához a kereske­delem piaci információit. Helyes az, ha a kereskede­lem által nyújtott reális piaci információk talajából nőnek ki a gazdaságilag reális ipari elképzelések (utóbbiba értve a kutatások és a technológiai fej­lesztések beindítását is). A felderítést természetesen nemcsak ismert, ha­nem ismeretlen terepen is kell végezni, és főként nem véletlenszerűen, hanem részben a felderítők saját koncepciói szerinti irányban, részben pedig az akciók végzésére hivatott egységek kívánsága sze­rint. E tekintetben van még objektív nehézség a külkereskedelmi tevékenységben, a vegyipari fej­lesztő tevékenységek előkészítése terén. A külkeres­kedelmi vállalatok általában csak azokról a területek­ről tudnak jó információt nyújtani, ahol már üzletet kötöttek, vagy éppen kötnek. Viszont az ipar részéről sok jó műszaki fejlesztési elképzelés, valamint ezek alapján megvalósítható jó export és nemzetközi munkamegosztás lehetősége általában olyan új gondolatként jelentkezik, amihez rendszerint új fajta anyagszükségletek, új fajta berendezések és új fajta termékek kapcsolódnak. Az ezekről szükséges külkereskedelmi információknak ma nincs igazi állandó gazdája nálunk. A fejlett országokban sem a kereskedelmi vállalatok, hanem általában az en­gineering irodák foglalkoznak ezzel. Ezt a jelenleg fennálló nehézséget nem szabad szem elől téveszte­nünk, és különböző szervek (külkereskedelmi válla­latok, tervező és kutató intézetek, irodák, vala­mint a Vegyipari Fejlesztési Egyesülés) egyelőre provizórikus, majd egyre szervezettebbé teendő együttműködésével, különböző módszerekkel — egyelőre részmegoldásokkal — fokozatosan meg kell szüntetni. Ilyennek tekintjük pl. — a külkeres­kedelmi vállalatok alkalmi kérdezésén kívül — a vegyipari világpiaci árjegyzék időnkénti megjelen­tetését, valamint a vegyipari berendezésekre (il­letve beruházásokra) és technológiákra vonatkozó általános — nemcsak a már elhatározott beruházá­sokhoz kapcsolódó — piackutatás szervezett bein­dítását. Ezek már folyamatban vannak. Az információk tárgyilagosságának biztosítása ér­dekében az a helyes, ha azok elfogadhatóságának megítélése — még az ipari vezetés részéről is — az ipari elképzelések kialakítása előtt, azoktól függet­lenül történik. Ezért nem tartjuk helyesnek azt, ha valamely kidolgozott ipari elképzelés (fejlesztési koncepció, beruházási program, távlati terv stb.) megvitatásával egyidejűleg történik az azok alap­jául vett piaci információk helyességének megíté­lése. Ilyenkor ugyanis az ipar részéről kialakított fő­ként műszaki jellegű elképzelések befolyásolják a pi­aci információk megítélésének objektivitását. Ezért jó pl. a vegyipar legáltalánosabb külkereskedelmi vállalatának, a CHEMOLIMPEX-nek az a kiala­kuló gyakorlata, hogy piaci helyzet­ jelentéseit az érdekelt ipari vezetőkkel kibővített ügyvezetőségi ülésen megvitatja. Hasonló módon kellene eljárni a Konjunktúra és Piackutató Intézet által készí­tendő távlati prognózisok tekintetében is. Nagyon fontos kérdés az, hogy a piaci informá­cióknak mennyi idővel kell megelőznie az ipari tevé­kenységet. Általános hiba volt eddig, hogy a kereske­delem pillanatnyi helyzet szerint ítélt és arra azon­nal várt reagálást az ipartól. Gyakran, mire az ipar a kereskedelmi információk alapján kialakította a termelést, elmúlt azok aktualitása. A külkereske­delmi vállalatok rövid távon (általában egy éves távlatban, de legfeljebb két-három évvel előre) derítik fel a piaci helyzeteket, az ipar pedig túl hosszú távon (közepes nagyságrendű beruházások­nál leghamarabb négy—öt év alatt) alkalmazkodik ezekhez. E hiba szemléltetésére szolgáljon az alábbi ismertetés: Egy gyógyszergyár 1958. I. negyedévében be­nyújtott a Beruházási Bankhoz kérelmet közép­­lejáratú hitelre, hogy ezzel egyik cikkének termelé­sét négyszeresére növelhesse. Gazdaságosságának bizonyítását 12 $/kg-os deviza árra alapozta. Ké­relmében a következőket írta: ,,a termék önkölt­sége már I. év II. negyedévére (tehát még a bővítés előtt) feltétlenül 10 $ alá csökken” . .. ,,A kivitele­zés várható befejezési határideje 1958. szeptember 30.” Ezzel szemben a tények az 1. ábrán bemutatott grafikon szerint alakultak. Feltehetően a gondolat felmerülésének éve 1956 volt, amikor előző évi tényszámként 12­0 állt ren­delkezésre. A beruházást megalapozó elemző tanul­mány készítői nyilván ezt az adatot kapták kiindu­lásul és ők ezt használták a hitelkérelem 1958-i be­nyújtásakor is, amikor ez az adat már rég elavult. Arról persze abban az időszakban még szó sem volt, hogy prognosztizálni is kellene az adatokat, leg­alább az első teljes ütemű évre vonatkozólag. Másik példa a közelmúltból: Készült egy fejlesztési tanulmány 1967. április 30-án. Ez a gazdaságossági számításainál az ,,Oil Paint and Drug Reporter” c. amerikai folyóirat 1965. november 22-i árközléseit (amelyek általában az aktuális amerikai belföldi árak) vette alapul. E tanulmányban javasolt beruházás első teljes üzemű

Next