Ipargazdaság, 1977 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
oldás munkaigényesebb, költségesebb, de biztonságosabb. A modelljellegből és a feladat természetéből adódóan nem veszünk figyelembe eltérő telephelyi adottságokat. A tervezett üzemek nem különböző helyekre, hanem azonos környezetbe helyezett, de különböző kapacitású egységek. A telephelyre vonatkozó alapvető adottságokat — út, csatorna, víz, energia, terepviszonyok stb. — valamennyi tervezett üzemnagyságnál azonosnak tételezzük fel. Optimális üzemnagyság számításaink alapján az került megállapításra, hogy a magyar viszonyok között reálisan értékelhető üzemnagyság intervallumokban a fajlagos korrigált beruházási költségek az üzemnagyság növekedésével fordítottan arányosak, mértékükben azonban csökkenőek. Forgóalap szükséglet Az élelmiszeripari üzemek nagyságát a forgóalapszükséglettel általában nem jellemezzük. Az ipar legfőbb sajátosságainak egyike ugyanis a készletek idényszerűsége. Vannak azonban szakágazatok, amelyeknél a forgóalap szükségletet is figyelembe kell venni. Üzemeltetési költségek A bér- és közteher költségek — a beruházási költségekhez hasonlóan — a műszaki tervekben kerülnek meghatározásra, állománycsoportonként az előírt átlagbérek, alkalmazotti havibérek és egyéb előírások alapján. Az ugyancsak műszaki tervekben szereplő anyagos energiaköltségek tartalmazzák a fűtőanyag, segédanyag, fogyóeszköz, elektromos áram, vízfelhasználás költségeit. Az energia költségek a műszaki tervekben meghatározott létesítmények, fajlagos fogyasztói értékek és a mindenkor érvényben levő árak alapján számíthatók. A fenntartási költségeket a korábbi vizsgálatokban megkíséreltük az állóeszközök bruttó értéke, életkora, az amortizálódás mértéke és a fenntartási költségek közötti összefüggések alapján matematikailag meghatározni. Az eredmények sem voltak megnyugtatóak, mert szakágazatonként, állóeszközcsoportonként különböző torzulások mutatkoztak. Ezért újabban a fenntartási költségeket a szakágazati tényadatok alapján az állóeszközállomány bruttó értékének meghatározott százalékában állapítjuk meg. Az értékcsökkenési leírás költségeinek számítási alapját a műszaki tervek beruházási tételei, illetve az érvényben levő amortizációs normák képezik. Optimális üzemnagyság számításaink alapján azt állapítottuk meg, hogy a fajlagos üzemeltetési költségek — a beruházási költségekhez hasonlóan — az üzemnagyság növekedésével fordítottan arányosak, mértékükben azonban csökkenőek. Szállítási költségek Az élelmiszeripari termelés kettős környezetben megy végbe: egyrészt a nyersanyagot adó mezőgazdasági területen, másrészt a készterméket felhasználó fogyasztási területen. A termelés és a gazdasági környezet az optimális üzemnagyság szempontjából szoros összefüggésben, kölcsönhatásban áll egymással. A termelőüzem nagysága eleve meghatározza — a mezőgazdasági tevékenység intenzitásától függően — a nyersanyagot szolgáltató területet és a lakosság népsűrűségétől, valamint a fogyasztás intenzitásától függően a késztermék értékesítési, ellátási területet. Nyersanyagellátási körzetek Az élelmiszeripar nyersanyagbázisa általában a mezőgazdaság. A mezőgazdasági nyersanyagellátási körzet meghatározásához a területegységre jellemző termelésmennyiséggel — mennyiség/km2 — intenzitási mutatókat képezünk. 5—10 intenzitási értékkel az ország mezőgazdasága bármely szakágazat szempontjából kellő pontossággal jellemezhető. Az adott üzemegység ellátásához szükséges körzet kiszámításának képlete: Qx , az ,,x” nagyságú üzem nyersanyagszükséglete (kapacitás), Ni/is a területegységet jellemző nyersanyag előállítás intenzitás mutatója (mennyiség/km2). A területszámítási képlet, valamint az intenzitási mutatók alapján kiszámítjuk a nyersanyagellátási körzet nagyságát valamennyi üzemnagysághoz, valamennyi intenzitás esetére. Fogyasztási — késztermék értékesítési — körzetek A fogyasztási körzetek meghatározásához ismerni kell a lakosság sűrűségét (fő/km2) és az egyfőre jutó fogyasztást (mennyiség/fő). Ennek alapján a területegységre jellemző fogyasztási mennyiséggel — mennyiség/fő/km2 — intenzitási mutatókat képezünk. Tapasztalat szerint 5—10 intenzitási értékkel az ország fogyasztása jól jellemezhető. Az adott üzemnagyság ellátásához szükséges körzet kiszámításának képlete: terület, km2 , ^ Fix — az ,,x” nagyságú üzem késztermék termelése (kapacitás), Fi · a területegységet jellemző fogyasztás intenzitási mutatója (mennyiség/km2). A területszámítási képlet, valamint az intenzitási mutatók alapján kiszámítjuk a fogyasztási — késztermék értékesítési — terület nagyságát valamennyi üzemnagysághoz, valamennyi intenzitás esetére. IPARGAZDASÁG 3 1977. január