Ipargazdaság, 1977 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

oldás munkaigényesebb, költségesebb, de bizton­ságosabb. A modelljellegből és a feladat természetéből adódóan nem veszünk figyelembe eltérő telephelyi adottságokat. A tervezett üzemek nem különböző helyekre, hanem azonos környezetbe helyezett, de különböző kapacitású egységek. A telephelyre vonatkozó alapvető adottságokat — út, csatorna, víz, energia, terepviszonyok stb. — valamennyi tervezett üzemnagyságnál azonosnak tételezzük fel. Optimális üzemnagyság számításaink alapján az került megállapításra, hogy a magyar viszonyok között reálisan értékelhető üzemnagyság inter­vallumokban a fajlagos korrigált beruházási költ­ségek az üzemnagyság növekedésével fordítottan arányosak, mértékükben azonban csökkenőek. Forgóalap szükséglet Az élelmiszeripari üzemek nagyságát a forgó­alapszükséglettel általában nem jellemezzük. Az ipar legfőbb sajátosságainak egyike ugyanis a készletek idényszerűsége. Vannak azonban szak­ágazatok, amelyeknél a forgóalap szükségletet is figyelembe kell venni. Üzemeltetési költségek A bér- és közteher költségek — a beruházási költségekhez hasonlóan — a műszaki tervekben kerülnek meghatározásra, állománycsoportonként az előírt átlagbérek, alkalmazotti havibérek és egyéb előírások alapján. Az ugyancsak műszaki tervekben szereplő anyag­os energiaköltségek tartalmazzák a fűtőanyag, segédanyag, fogyóeszköz, elektromos áram, víz­felhasználás költségeit. Az energia költségek a műszaki tervekben meghatározott létesítmények, fajlagos fogyasztói értékek és a mindenkor érvény­ben levő árak alapján számíthatók. A fenntartási költségeket a korábbi vizsgála­tokban megkíséreltük az állóeszközök bruttó ér­téke, életkora, az amortizálódás mértéke és a fenn­tartási költségek közötti összefüggések alapján matematikailag meghatározni. Az eredmények s­em voltak megnyugtatóak, mert szakágazatonként, állóeszközcsoportonként különböző torzulások mu­tatkoztak. Ezért újabban a fenntartási költsége­ket a szakágazati tényadatok alapján az állóesz­közállomány bruttó értékének meghatározott szá­zalékában állapítjuk meg. Az értékcsökkenési leírás költségeinek számítási alapját a műszaki tervek beruházási tételei, illetve az érvényben levő amortizációs normák képezik. Optimális üzemnagyság számításaink alapján azt állapítottuk meg, hogy a fajlagos üzemeltetési költségek — a beruházási költségekhez hasonlóan — az üzemnagyság növekedésével fordítottan arányosak, mértékükben azonban csökkenőek. Szállítási költségek Az élelmiszeripari termelés kettős környezetben megy végbe: egyrészt a nyersanyagot adó mező­­gazdasági területen, másrészt a készterméket fel­használó fogyasztási területen. A termelés és a gazdasági környezet az optimális üzemnagyság szempontjából szoros összefüggésben, kölcsönha­tásban áll egymással. A termelőüzem nagysága eleve meghatározza — a mezőgazdasági tevékeny­ség intenzitásától függően — a nyersanyagot szol­gáltató területet és a lakosság népsűrűségétől, vala­mint a fogyasztás intenzitásától függően a kész­termék értékesítési, ellátási területet. Nyersanyagellátási körzetek Az élelmiszeripar nyersanyagbázisa általában a mezőgazdaság. A mezőgazdasági nyersanyag­ellátási körzet meghatározásához a területegy­ségre jellemző termelésmennyiséggel — mennyi­­ség/km2 — intenzitási mutatókat képezünk. 5—10 intenzitási értékkel az ország mezőgazdasága bár­mely szakágazat szempontjából kellő pontos­sággal jellemezhető. Az adott üzemegység ellátásához szükséges kör­zet kiszámításának képlete: Qx , az ,,x” nagyságú üzem nyersanyagszükség­lete (kapacitás), Ni/i­s a területegységet jellemző nyersanyag elő­állítás intenzitás mutatója (mennyi­­ség/km2). A területszámítási képlet, valamint az inten­zitási mutatók alapján kiszámítjuk a nyersanyag­ellátási körzet nagyságát valamennyi üzemnagy­sághoz, valamennyi intenzitás esetére. Fogyasztási — késztermék értékesítési — körzetek A fogyasztási körzetek meghatározásához is­merni kell a lakosság sűrűségét (fő/km2) és az egy­­főre jutó fogyasztást (mennyiség/fő). Ennek alap­ján a területegységre jellemző fogyasztási mennyi­séggel — mennyiség/fő/km2 — intenzitási muta­tókat képezünk. Tapasztalat szerint 5—10 inten­zitási értékkel az ország fogyasztása jól jellemez­hető. Az adott üzemnagyság ellátásához szükséges körzet kiszámításának képlete: terület, km2 , ^ Fi­­x — az ,,x” nagyságú üzem késztermék termelése (kapacitás), Fi · a területegységet jellemző fogyasztás inten­zitási mutatója (mennyiség/km2). A területszámítási képlet, valamint az inten­zitási mutatók alapján kiszámítjuk a fogyasztási — késztermék értékesítési — terület nagyságát vala­mennyi üzemnagysághoz, valamennyi intenzitás esetére. IPARGAZDASÁG 3 1977. január

Next