Ipargazdaság, 1980 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Gondolatok a vállalatvezetői munka szervezéséről* DR. MARTOS ISTVÁN** Látszólag nem nehéz feladat egy vállalat vezetőjének munkájáról képet festeni. Az természetszerűen szorosan kötődik a vállalathoz, amiről pedig már igen sokféle megközelítés, álláspont született. Kínálkozna az a lehetőség is, hogy a vezetéssel, irányítással foglalkozó elméletekből emeljük ki a divatos — és ma már a köztudatban is elterjedt, talán egy kicsit túlhajtott — fogalmiakat és ezek magyarázgatásával, egyéni értelmezésével érzékeltessük a vezérigazgatói feladatkört. Számos, magas színvonalú, tudományos mű tárgyalja a vállalatot működés-megközelítésben, közgazdasági aspektusból vagy piaci összefüggésében, és ezekhez a közismert fogalmak párosulnak: gazdaságirányítási rendszer, nyereségérdekeltség, exportorientáció, stb. Így alakult ki a vállalatvezető „statusquo”ját érzékeltető megfogalmazás is, miszerint ő egyszemélyi felelős vezetője az alárendelt vállalatnak (szocialista vállalati törvény). Vajon igaz-e ez a megfogalmazás a gyakorlatban? Tényleg ez az egy személy vezeti a vállalatot? Erről lesz még bőven szó. A reális kép és benne a személyes motívumok bemutatásával kapcsolatos dilemma könnyen kezelhető megoldását adná, ha a vezérigazgatónak a hierarchiában elfoglalt helyéből, az általa irányított vállalat bonyolultságából indulnánk ki. Ez egyfajta nézőpontnak helyes, a baj csak ott van, hogy ha a vezetőaz így leírtakkal szembenéz, valahogy nem találja igazán saját személyiségét benne. Úgy gondoltam, hogy a jelen írás céljának a személyes, már kikristályosodott tapasztalat, a bevált módszerek és technika átadása felel meg a legjobban (ha ilyet egyáltalán át lehet adni). Ezért az előző — különböző szakmai szempontokból kifogástalan — meghatározásoknál sokkal élethűbb képet ad a vállalatvezetőről az a megközelítés, amely a mindennapi munka konkrét feltételei közötti tényleges, tevőleges munkájából indul ki. Meg kell itt jegyezni, hogy tartom magam a címhez, tehát csak gondolatokról van szó, néhány módszerről, tapasztalatról, a kérdéskomplexum tejes körű kimerítése nélkül, szabad teret engedve a vitának. A vállalatvezető feladatkörének egy reális megközelítése Miután célom az, hogy nem a kitaposott úton haladok a vállalati vezetés jellemzésében, ismertetem az alkalmazandó megközelítés elveit. Ezekhez * Az SZVT és az OVK által szervezett VI. Vezetéstudományi konferencián elhangzott előadás alapján. ** MEDICOR Műveik úgy juthatnak el, ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy miként irányít, hogyan mozgósít a legfelső vállalati vezető a kitűzött célok elérésére. Közelebb visz a fenti kérdés vizsgálatához egy nagyon fontos, tudatos felismerés:az, hogy a vállalati rendszerben, amelyet működtetni kell, tudatosan, de egyáltalában nem egyformán és nem is azonos színvonalon gondolkodó emberek dolgoznak. Ezek személyes érdekei szintektől, hierarchiában elfoglalt helyüktől, valamint saját személyiségüktől függően eltérnek. A vezérigazgató mindennapi gyakorlatából kiindulva, igen fontos felismerésig lehet eljutni a vállalat különböző munkahelyein dolgozó, eltérő szeméyiségű emberek között szakadatlanul végzett érdekütköztetés alapján, nevezetesen ahhoz, hogy a vállalat nemcsak gazdasági egység, hanem egyben egy bizonyos szociális rendszer is. Ez azt jelenti, hogy a vezérigazgató egy szociális klíma alakítója, persze szenvedő alanya is. Hogy hogyan tudja a szociális rendszert alakítani, célirányosan szervezni és mozgósítani, illetve hogy mit jelent a „szenvedő alany” megjelölés, az többek között a jelen előadás tulajdonképpeni tárgya is. A vezető vezetési funkciói és személyes stratégiája Megint csak nem igényel magyarázatot az a tény, hogy a vállalat tevékenységének fő célja az eredményesség. A kívánt eredmény elérése célirányos és eredményes munkát igényel. Ennek érdekében elsőrendű fontosságú, hogy a vezető eleget tegyen a vezetés ismert részfunkcióinak: tervez, szervez, ellenőriz. A vezetési funkciók gyakorlása során pl. a vezérigazgató többek közt dönt a vállalat tervezési, döntési mechanizmusáról, ezen belül a decentralizáció fokáról stb. (egyszóval a vállalat belső mechanizmusáról), emellett és ezzel összefüggésben illeszti a népgazdaság politikai, gazdaságpolitikai céljaihoz a vállalati célokat stb. A vállalati, úgynevezett egyszemélyi felelős vezető funkciójának önálló gyakorlásához — feltétlenül kívánkozik egyikét személyes, kritika jellegű megjegyzés: — az ún. vállalati törvény rögzíti többek között, hogy a vállalat vezetőjeként a joga a szervezeti felépítés meghatározása. Mit mutat a gyakorlat, hogyan tud élni a vállalatvezető ezzel a jogával? Igencsak korlátozottan. Számos felsőbb szintű rendelet előírta, hogy bizonyos funkcióknak az igazgató közvetlen irányítása alatt kell működnie (pl. belső ellenőrzés, iparszervezés, személyzeti ügyek stb.) mások irányelveket tartalmaznak a hovatartozásra (pl. szervezés). Más utasítások kötelező besorolásokat írnak elő (pl. polgári védelmi vezető). Mindebből olyan megkötöttség keletkezik, hogy a közvetlen munkatársak számát nem lehet elfogadható mértékűre csökkenteni, azaz elméletileg kívánatosnak (3—8) a többszörösére rúg és távolról sem beszélhetünk egyszemélyi döntésről. Sajátos és jellemző, de a vállalatvezetői beosztás olyan, hogy mindenki a tevékenység eredményét, a kimenetét figyeli, de a bemenetet, a feltételeket IPARGAZDASÁG 1 1980. január