Ipargazdaság, 1980 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Gondolatok a vállalatvezetői munka szervezéséről* DR. MARTOS ISTVÁN** Látszólag nem nehéz feladat egy vállalat vezető­jének munkájáról képet festeni. Az természetsze­rűen szorosan kötődik a vállalathoz, amiről pedig már igen sokféle megközelítés, álláspont született. Kínálkozna az a lehetőség is, hogy a vezetéssel, irányítással foglalkozó elméletekből emeljük ki a divatos — és ma már a köztudatban is elterjedt, talán egy kicsit túlhajtott — fogalmiakat és ezek magyarázgatásával, egyéni értelmezésével érzékel­tessük a vezérigazgatói f­eladatkört. Számos, magas színvonalú, tudományos mű tárgyalja a vállalatot működés-megközelítésben, közgazdasági aspektus­ból vagy piaci összefüggésében, és ezekhez a köz­ismert fogalmak párosulnak: gazdaságirányítási rendszer, nyereségérdekeltség, exportorientáció, stb. Így alakult ki a vállalatvezető „statusquo­”já­t érzékeltető megfogalmazás is, miszerint ő egysze­mélyi felelős vezetője az alárendelt vállalatnak (szocialista vállalati törvény). Vajon igaz-e ez a megfogalmazás a gyakorlatban? Tényleg ez az egy személy vezeti a vállalatot? Erről lesz még bőven szó. A reális kép és benne a személyes motívumok bemutatásával kapcsolatos dilemma könnyen ke­zelhető megoldását adná, ha a vezérigazgatónak a hierarchiában elfoglalt helyéből, az általa irányított vállalat bonyolultságából indulnánk ki. Ez egyfajta nézőpontnak helyes, a baj csak ott van, hogy ha a vezető­­az így leírtakkal szembenéz, valahogy nem találja igazán saját személyiségét benne. Úgy gondoltam, hogy a jelen írás céljának a személyes, már kikristályosodott tapasztalat, a be­vált módszerek és technika átadása felel meg a legjobban (ha ilyet egyáltalán át lehet adni). Ezért az előző — különböző szakmai szempontokból ki­fogástalan — meghatározásoknál sokkal élethűbb képet ad a vállalatvezetőről az a megközelítés, amely a mindennapi munka konkrét feltételei kö­zötti tényleges, tevőleges munkájából indul ki. Meg kell itt jegyezni, hogy tartom magam a címhez, tehát csak gondolatokról van szó, néhány módszerről, tapasztalatról, a kérdéskomplexum tejes körű kimerítése nélkül, szabad teret engedve a vitának. A vállalatvezető feladatkörének egy reális megközelítése Miután célom az, hogy nem a kitaposott úton haladok a vállalati vezetés jellemzésében, ismerte­tem az alkalmazandó megközelítés elveit. Ezekhez * Az SZVT és az OVK által szervezett VI. Vezetéstu­dományi konferencián elhangzott előadás alapján. ** MEDICOR Műveik úgy juthatnak el, ha azt a kérdést vizsgáljuk, hogy miként irányít, hogyan mozgósít a legfelső vállalati vezető a kitűzött célok elérésére. Közelebb visz a fenti kérdés vizsgálatához egy nagyon fontos, tu­datos felismerés:­­az, hogy a vállalati rendszerben, amelyet működtetni kell, tudatosan, de egyáltalá­ban nem egyformán és nem is azonos színvonalon gondolkodó emberek dolgoznak. Ezek személyes érdekei szintektől, hierarchiában elfoglalt helyüktől, valamint saját személyiségüktől függően eltérnek. A vezérigazgató mindennapi gyakorlatából kiin­dulva, igen fontos felismerésig lehet eljutni a vál­lalat különböző munkahelyein dolgozó, eltérő sze­­méyiségű emberek között szakadatlanul végzett érdekütköztetés alapján, nevezetesen ahhoz, hogy a vállalat nemcsak gazdasági egység, hanem egy­ben egy bizonyos szociális rendszer is. Ez azt je­lenti, hogy a vezérigazgató egy szociális klíma ala­kítója, persze szenvedő alanya is. Hogy hogyan tudja a szociális rendszert alakítani, célirányosan szervezni és mozgósítani, illetve hogy mit jelent a „szenvedő alany” megjelölés, az többek között a jelen előadás tulajdonképpeni tárgya is. A vezető vezetési funkciói és személyes stratégiája Megint csak nem igényel magyarázatot az a tény, hogy a vállalat tevékenységének fő célja az eredményesség. A kívánt eredmény elérése célirá­nyos és eredményes munkát igényel. Ennek érde­kében elsőrendű fontosságú, hogy a vezető eleget tegyen a vezetés ismert részfunkcióinak: tervez, szervez, ellenőriz. A vezetési funkciók gyakorlása során pl. a ve­zérigazgató többek közt dönt a vállalat tervezési, döntési mechanizmusáról, ezen belül a decentralizá­ció fokáról stb. (egyszóval a vállalat belső mecha­nizmusáról), emellett és ezzel összefüggésben illesz­ti a népgazdaság politikai, gazdaságpolitikai céljai­hoz a vállalati célokat stb. A vállalati, úgynevezett egyszemélyi felelős vezető funkciójának önálló gyakorlásához — feltétlenül kívánkozik egyikét személyes, kri­tika jellegű megjegyzés: — az ún. vállalati tör­vény rögzíti többek között, hogy a vállalat vezető­jeként a joga a szervezeti felépítés meghatározása. Mit mutat a gyakorlat, hogyan tud élni a vállalat­­vezető ezzel a jogával? Igencsak korlátozottan.­ Számos felsőbb szintű rendelet előírta, hogy bizo­nyos funkcióknak az igazgató közvetlen irányítása alatt kell működnie (pl. belső ellenőrzés, iparszer­vezés, személyzeti ügyek stb.) mások irányelveket tartalmaznak a hovatartozásra (pl. szervezés). Más utasítások kötelező besorolásokat írnak elő (pl. pol­gári védelmi vezető). Mindebből olyan megkötöttség keletkezik, hogy a közvetlen munkatársak számát nem lehet elfo­gadható mértékűre csökkenteni, az­az elméletileg kívánatosnak (3—8) a többszörösére rúg és távol­ról sem beszélhetünk egyszemélyi döntésről. Sajátos és jellemző, de a vállalatvezetői beosztás olyan, hogy mindenki a tevékenység eredményét, a kimenetét figyeli, de a bemenetet, a feltételeket IPARGAZDASÁG 1 1980. január

Next