Ipargazdaság, 1981 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

4 IPARGAZDASÁG gének, hatékonyságának további számottevő eme­lésével lehet elérni. A tervezés és az irányítás most ennek megfelelő, a korábbiaknál szigorúbb köve­telményeket állít a vállalatok elé. Ilyen körülmé­nyek között a vállalati vezetés minden eddiginél fontosabb helyet foglal el a népgazdaság működé­si hatékonyságának javításában. Az előadó részletesen szólt az elemzések és prog­nózisok fontosságáról, arról, hogy a vállalati ter­vezés eszköztárában aktív szerepet kell kapnia a hazai kereslet, a külső piacok, az áralakulás stb. előrebecslésének, a volumen- és értékfolyamatok együttes értékelésének. Erőteljesen növekszik az alternatívákban való vállalati gondolkodás fontos­sága, az alternatívák vizsgálatának és a vizsgála­ti eredmények vállalati folyamatokba való „vis­­­­szacsatolása” jelentősége. Olyan vállalati tervezé­si és vezetési gyakorlat gyorsabb kibontakoztatá­sa és alkalmazása szükséges, amely rugalmas rea­gálásokat képes megalapozni, lehetővé teszi hogy a gazdálkodó szervek — felismerve a­­gazdasági feltételek módosulását — képesek legyenek koráb­bi céljaik változtatására, ne ragaszkodjanak me­reven a korábbi változatokhoz. A vállalati terv mind kevésbé lehet adathalmaz. A rugalmas, a tartalékokkal is számoló, a vállalati­ munka társa­dalmi összefüggéseire is figyelmet fordító terve­zés, vezetés segíthet a fontos gazdaságpolitikai cé­lok valóra váltásához. Az előadó foglalkozott a gazdasági szervezet vál­toztatásának elveivel, irányaival. Rámutatott, hogy sokáig változatlan szervezeti megoldások mellett nem helyes irányú megítélések, lépések is érvény­re jutottak, például a nagyvállalatok fölényének helytelen értelmezése. Az irányítási szervezet mó­dosítása, a vállalati szervezeti rendszer napirenden lévő korszerűsítése természetesen önmagukban nem jelenthetnek minden bajra „gyógyírt”. A cél és a realitás az, hogy az új, feszített feladatokhoz az eddiginél jobb feltételrendszer alakuljon ki. A szervezeti változtatások is ezt szolgálják, de első­sorban az irányítási rendszer egészének fejleszté­se, a szabályozórendszer korszerűsítése, a vállala­ti munka kulturáltságának, a vállalati vezetésnek, szervezésnek a továbbfejlesztése jelentik a leg­fontosabb tartalékokat a gazdasági építőmunká­ban. Ezeknek a folyamatoknak a kibontakozását, meggyorsítását jól segíti az SZVT is. Dr. Béres Gyula: Főtitkári beszámoló Az SZVT munkájáról, feladatairól, az előzete­sen közreadott főtitkári beszámoló a társaság leg­utóbbi, 1979 áprilisi, valamint az MTESZ XII. köz­gyűlésén hozott határozatok teljesítésére irányuló tevékenység áttekintése mellett, részletes ismer­tetést adott a szakosztályok, központi bizottságok, megyei, városi, nagyközségi és üzemi szervezetek munkájáról, s foglalkozott az 1981. évi feladatok­kal a további működés, fejlődés fő irányaival. Az összeállítás néhány főbb gondolatát, a műkö­dést, a kapcsolati rendszert jellemző megállapításo­kat kiemelve ehelyütt is abból indulhatunk ki, hogy — mint arra a beszámoló bevezetéseként rá­mutat — az új gazdaságirányítási rendszer kezde­ti szakaszán, kereken tíz éve 1970 októberében jött létre az SZVT. Az SZVT kezdettől a valós társa­dalmi igények alapján tudatosan törekedett az ak­tuális gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásának segítésére, s a figyelmének, programjainak közép­pontjába a vezetői munka színvonalának emelésé­hez való hozzájárulást állította. A társaság tevé­kenysége tartalmában fokozatosan szélesedett és mennyiségi tekintetben is számottevő eredménye­ket ért el. A végzett munka kisebb-nagyobb bi­zonytalanságoktól, egyenetlenségektől sem mentes. Egészében azonban helyes irányú törekvések alap­ján dinamikus fejlődés jellemzi társaságunk évti­zedes tevékenységét. Nagy súllyal foglalkozott a beszámoló az SZVT működését, feladatait, munkastílusát befolyásoló követelmények változásaival, a jövőbeli munkák lehetséges fő irányaival. Ez összefüggésbe hozható az MTESZ XII. közgyűlésén, valamint az SZVT legutóbbi közgyűlésén elfogadott határozatokkal. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság legutóbbi, 1979. április 9-i évi rendes közgyűlése mellett jelentős esemény volt még a belső ren­dezvények sorából az 1979. szeptember 21—22-én Székesfehérváron megtartott országos elnök-titkári értekezlet, az 1979. november 26-i választmányi ülés, valamint legutóbb Szekszárdon ugyancsak az országos elnök-titkári ülés. Ezeken a társaság te­vékenységét elemző tanácskozásokon jutott kifeje­zésre, hogy az SZVT tevékenysége mind mennyi­ségi, mind tartalmi szempontból dinamikusan fej­lődött, de a lényegesen megváltozott szakmai igényhez jobban kell alkalmazkodni — vonták le a következtetéseket az említett rendezvények résztvevői. Az SZVT-től egyre inkább azt várják — hang­súlyozza a főtitkári beszámoló —, hogy ne csak propagálja a vezetés és szervezés korszerű elveit, módszereit, hanem az eddigieknél nagyobb mér­tékben foglalkozzon az alkalmazás előmozdításá­val. Ehhez — többek között — szükséges az is, hogy az új, bevált hazai és külföldi vezetési és szer­vezési eljárások, módszerek elterjesztésének meg­gyorsításában szervezettebben működjünk együtt a szakmai intézetekkel, vállalati szakemberekkel. A társaság — igazodva a változó feltételekhez — az 1979—80. évi nagyrendezvényeken fokozottan törekedett a gazdaságpolitikát, a vezetés-szervezé­si kultúrát segítő legfontosabb feladatokra kon­centrálni. Ennek jegyében a következő kiemelt té­mákkal foglalkozott: — a személyzeti vezetés és a gazdasági vezetés kapcsolata, — a bérpolitikai, munkaerő-gazdálkodási, szociál­politikai kérdések, — a termelő vállalatok és a kereskedelem kap­csolata, — a szervezéstudomány kérdései, — a vezetéstudomány kérdései, — az irányító szervek és a társadalmi szervezetek kapcsolata — az SZVT példáján keresztül, — a vállalati pénzügyi kérdések, — az SZVT oktató munkájának tapasztalatai. A szakosztályok megyei, városi, nagyközségi és üzemi szervezetek előadásai, klubdélutánjai és más szakmai fórumai jól tükrözik a társaság sokszínű

Next