Ipargazdaság, 1981 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
4 IPARGAZDASÁG gének, hatékonyságának további számottevő emelésével lehet elérni. A tervezés és az irányítás most ennek megfelelő, a korábbiaknál szigorúbb követelményeket állít a vállalatok elé. Ilyen körülmények között a vállalati vezetés minden eddiginél fontosabb helyet foglal el a népgazdaság működési hatékonyságának javításában. Az előadó részletesen szólt az elemzések és prognózisok fontosságáról, arról, hogy a vállalati tervezés eszköztárában aktív szerepet kell kapnia a hazai kereslet, a külső piacok, az áralakulás stb. előrebecslésének, a volumen- és értékfolyamatok együttes értékelésének. Erőteljesen növekszik az alternatívákban való vállalati gondolkodás fontossága, az alternatívák vizsgálatának és a vizsgálati eredmények vállalati folyamatokba való „visszacsatolása” jelentősége. Olyan vállalati tervezési és vezetési gyakorlat gyorsabb kibontakoztatása és alkalmazása szükséges, amely rugalmas reagálásokat képes megalapozni, lehetővé teszi hogy a gazdálkodó szervek — felismerve agazdasági feltételek módosulását — képesek legyenek korábbi céljaik változtatására, ne ragaszkodjanak mereven a korábbi változatokhoz. A vállalati terv mind kevésbé lehet adathalmaz. A rugalmas, a tartalékokkal is számoló, a vállalati munka társadalmi összefüggéseire is figyelmet fordító tervezés, vezetés segíthet a fontos gazdaságpolitikai célok valóra váltásához. Az előadó foglalkozott a gazdasági szervezet változtatásának elveivel, irányaival. Rámutatott, hogy sokáig változatlan szervezeti megoldások mellett nem helyes irányú megítélések, lépések is érvényre jutottak, például a nagyvállalatok fölényének helytelen értelmezése. Az irányítási szervezet módosítása, a vállalati szervezeti rendszer napirenden lévő korszerűsítése természetesen önmagukban nem jelenthetnek minden bajra „gyógyírt”. A cél és a realitás az, hogy az új, feszített feladatokhoz az eddiginél jobb feltételrendszer alakuljon ki. A szervezeti változtatások is ezt szolgálják, de elsősorban az irányítási rendszer egészének fejlesztése, a szabályozórendszer korszerűsítése, a vállalati munka kulturáltságának, a vállalati vezetésnek, szervezésnek a továbbfejlesztése jelentik a legfontosabb tartalékokat a gazdasági építőmunkában. Ezeknek a folyamatoknak a kibontakozását, meggyorsítását jól segíti az SZVT is. Dr. Béres Gyula: Főtitkári beszámoló Az SZVT munkájáról, feladatairól, az előzetesen közreadott főtitkári beszámoló a társaság legutóbbi, 1979 áprilisi, valamint az MTESZ XII. közgyűlésén hozott határozatok teljesítésére irányuló tevékenység áttekintése mellett, részletes ismertetést adott a szakosztályok, központi bizottságok, megyei, városi, nagyközségi és üzemi szervezetek munkájáról, s foglalkozott az 1981. évi feladatokkal a további működés, fejlődés fő irányaival. Az összeállítás néhány főbb gondolatát, a működést, a kapcsolati rendszert jellemző megállapításokat kiemelve ehelyütt is abból indulhatunk ki, hogy — mint arra a beszámoló bevezetéseként rámutat — az új gazdaságirányítási rendszer kezdeti szakaszán, kereken tíz éve 1970 októberében jött létre az SZVT. Az SZVT kezdettől a valós társadalmi igények alapján tudatosan törekedett az aktuális gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásának segítésére, s a figyelmének, programjainak középpontjába a vezetői munka színvonalának emeléséhez való hozzájárulást állította. A társaság tevékenysége tartalmában fokozatosan szélesedett és mennyiségi tekintetben is számottevő eredményeket ért el. A végzett munka kisebb-nagyobb bizonytalanságoktól, egyenetlenségektől sem mentes. Egészében azonban helyes irányú törekvések alapján dinamikus fejlődés jellemzi társaságunk évtizedes tevékenységét. Nagy súllyal foglalkozott a beszámoló az SZVT működését, feladatait, munkastílusát befolyásoló követelmények változásaival, a jövőbeli munkák lehetséges fő irányaival. Ez összefüggésbe hozható az MTESZ XII. közgyűlésén, valamint az SZVT legutóbbi közgyűlésén elfogadott határozatokkal. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság legutóbbi, 1979. április 9-i évi rendes közgyűlése mellett jelentős esemény volt még a belső rendezvények sorából az 1979. szeptember 21—22-én Székesfehérváron megtartott országos elnök-titkári értekezlet, az 1979. november 26-i választmányi ülés, valamint legutóbb Szekszárdon ugyancsak az országos elnök-titkári ülés. Ezeken a társaság tevékenységét elemző tanácskozásokon jutott kifejezésre, hogy az SZVT tevékenysége mind mennyiségi, mind tartalmi szempontból dinamikusan fejlődött, de a lényegesen megváltozott szakmai igényhez jobban kell alkalmazkodni — vonták le a következtetéseket az említett rendezvények résztvevői. Az SZVT-től egyre inkább azt várják — hangsúlyozza a főtitkári beszámoló —, hogy ne csak propagálja a vezetés és szervezés korszerű elveit, módszereit, hanem az eddigieknél nagyobb mértékben foglalkozzon az alkalmazás előmozdításával. Ehhez — többek között — szükséges az is, hogy az új, bevált hazai és külföldi vezetési és szervezési eljárások, módszerek elterjesztésének meggyorsításában szervezettebben működjünk együtt a szakmai intézetekkel, vállalati szakemberekkel. A társaság — igazodva a változó feltételekhez — az 1979—80. évi nagyrendezvényeken fokozottan törekedett a gazdaságpolitikát, a vezetés-szervezési kultúrát segítő legfontosabb feladatokra koncentrálni. Ennek jegyében a következő kiemelt témákkal foglalkozott: — a személyzeti vezetés és a gazdasági vezetés kapcsolata, — a bérpolitikai, munkaerő-gazdálkodási, szociálpolitikai kérdések, — a termelő vállalatok és a kereskedelem kapcsolata, — a szervezéstudomány kérdései, — a vezetéstudomány kérdései, — az irányító szervek és a társadalmi szervezetek kapcsolata — az SZVT példáján keresztül, — a vállalati pénzügyi kérdések, — az SZVT oktató munkájának tapasztalatai. A szakosztályok megyei, városi, nagyközségi és üzemi szervezetek előadásai, klubdélutánjai és más szakmai fórumai jól tükrözik a társaság sokszínű