Ipargazdaság, 1987 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
A megújulás fő forrása a termelékenység növelése BECK TAMÁS : Gazdaságunk teljesítménye nem növekszik megfelelően; ellenkezőleg, tartósan nem felel meg a valóságos teljesítőképesség színvonalának sem. Jellemző a teljesítményhiány. Ez sok, nem egyszer objektív körülménnyel is magyarázható. Ez azonban nem változtat azon a lehangoló tényen, hogy gazdaságunkban a befektetett emberi munka nem elég hatékony, nem termeli meg azokat az értékeket, melyek létrehozására képes és alkalmas volna. Gazdasági helyzetünk nem teszi lehetővé a változtatás elodázását. Szembe kell néznünk a valósággal: keresni kell azokat az új utakat, melyek minőségi változáshoz vezetnek munkakultúráinkban. Amikor az emberi munka nem kielégítő hasznosulásának kérdései felmerülnek, sokszor hajlandók vagyunk azt a munkafegyelem terén tapasztalható lazaságokkal indokolni. Meggyőződésem szerint azonban ennél sokkal többről van szó. A munkafegyelmet nem lehet a társadalomban uralkodó általános fegyelem színvonalától elválasztani. Be kell vallanunk, hogy általában rendkívül fegyelmezetlenek vagyunk. Nem tiszteljük eléggé azokat a szabályokat, amelyek a társadalmi együttélés alapjait képezik; nem adunk eleget egymás megbecsülésére, embertársaink méltóságára, nem ügyelünk környezetünkre, nem tiszteljük a köztulajdont, önzőek vagyunk saját érdekeink minden eszközzel történő érvényesítésében. Ezt mutatják emberi kapcsolataink, a durva hang, környezetünk kétes tisztasága, az egyéni előnyök hajhászása. Azonos tőről fakadó hiányosságok ezek, amelyekkel sok bosszúságot okozunk egymásnak, de egyszersmind lerontjuk tevékenységünk hatékonyságát, társadalmi hasznosságát is. A munkaidőalap jobb hasznosítása komplex feladat Mindezek ellenére a helyzet megváltoztatása, az általános fegyelem javítása elsősorban a munka helyes értékelése, a valóságos teljesítmény alapján álló társadalmi szintű megszervezése útján érhető el. Ehhez szükség van az intenzitás növelésére, de az anyagi feltételek biztosítására is. Amikor tehát a munkaidőalap jobb hasznosításáról beszélünk, komplex kérdést kell kezelnünk, olyat, melyet nem lehet a dolgozók egyes rétegeire értelmezni, hanem az egész társadalomra. Magyarán, a munka becsületének helyreállítása összefügg a hatékonyság érdemi javulásával is. Boldogulásunk alapja csakis a munka termelékenységének érdemi növelése lehet. A termelékenység javulása tehát ma a központi kérdés és egyben sok olyan problémának a megoldása is, melyeket önmagukban, a jelenségek alapján alkalmazott felületi kezeléssel nem tudunk gyógyítani. Ide tartozik a lógás, a fusizás, a bürokratikus és lassú ügyintézés, a hivatalnoki stílus érvényesülése az üzleti életben és még sok-sok, mindennapos közérzetünket alapvetően rontó jelenség. A termelékenységet tehát széles értelemben és minden társadalmilag hasznossá tehető tevékenység vonalán meg kell követelnünk, általánossá kell tenni a termelékenységnek, mint teljesítménymutatónak a követelményét. Az egységnyi időráfordítással előállított érték kategóriája a jelenleginél sokkal szélesebb körben alkalmazható és világossá teszi, hogy a termelékenység javulása többletértékben nyer kifejezést. És ez nem csak az anyagi termelés vonalán igaz, hanem széles társadalmi összefüggésekben is. További tanulság, amit ebből leszűrhetünk, hogy a teljesítménykövetelményt ugyancsak kiterjesztett értelemben kell alkalmaznunk. Nem elégedhetünk meg a munkatermelékenység megfelelő helyre sorolásával, mert ekkor még „csak” az élőmunka és a teljesítmény összefüggését tettük kezelhetővé. Foglalkoznunk kell a gépek és berendezések teljesítményével, miután nem vitás, hogy az a termelékenyebb berendezés, mely azonos idő alatt több termékértéket képes előállítani. Eljutunk tehát oda, hogy a termelékenységet komplex mutatóként fogjuk fel, miután aligha vonható kétségbe — éppen a munka értékteremtő jellege folytán — hogy az élőmunka-ráfordítások hasznát aligha választhatjuk el a gépi teljesítőképesség feltételeitől. A termelékenység tényezői Mélyebb elemzés élvezet annak egyértelmű felismeréséhez, hogy a termelékenység alakulásának több tényezője van, s ezek közül egyik sem játszik alárendelt szerepet. Néhány tényezőt, annak érdekében, hogy a kérdés jelentőségét még jobban aláhúzzam, szeretnék kiemelni. Ezek kapcsán néhány, a termelésben problémát okozó körülményre hívom fel a figyelmet, anélkül, hogy szem elől téveszteném: az itt említett fogalmak értelemszerűen alkalmazandók a szolgáltatás, az oktatás, az egészségügyi ellátás, sőt az államigazgatás tevékenységére is. Az élőmunka-ráfordítás Az általam kiemelt — korántsem a teljes felsorolásnak megfelelő — tényezők közül elsőként a ráfordított élőmunka mennyiségét említem. Termelésirányítási gyakorlatunk e téren sokkal pontosabb képpel rendelkezik, mint azt a statisztikai IPAR—GAZDASÁGi Magyar Kereskedelmi Kamara, elnök, 1987. január