Ipargazdaság, 1993 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

nak. Ugyancsak további lényeges különbség, hogy amíg a tömegtermelésben a végtermékek gyakor­latilag teljes mértékben sztenderdizáltak, addig egy létesítmény - noha részben sztenderdizált elemekből jön létre - többnyire egyedi. Ezekből a különbözőségekből adódóan lénye­gesen eltérnek egymástól a két tevékenységfolya­matra jellemző belső sajátosságok, így: - a tevékenységfolyamat egészére, s annak egyes szakaszaira, illetve az egyes tevékeny­ségekre jellemző bizonytalanságok jellege, száma, azok intenzitása; - a tevékenységfolyamat elemei közötti kölcsö­nös összefüggések - az interdependenciák - jellege és komplexitása. Összehasonlítva az ipari tömegtermelés és a létesítmény-megvalósítás folyamatainak tevé­kenységeit, könnyen belátható, hogy a létesítmé­nyi folyamat egészére komplexebb interdependen­ciák és nagyobb számú, intenzív jellegű bizonyta­lanságok jellemzőek, miközben maguk a bizony­talanságok is növelik a tevékenységelemek kö­zötti kölcsönös összefüggések komplexitását. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a létesít­ményi folyamat egyes egységei a rájuk jellemző bizonytalanságok és a tevékenység-elemek kö­zötti kölcsönös összefüggések tekintetében is kü­lönböznek egymástól. Minthogy egy tevékenységfolyamat sztenderdi­­zálhatósága nagymértékben függ a folyamatra jel­lemző bizonytalanságoktól és interdependenciák­­tól, így maga a sztenderdizálhatóság befolyásolja a tevékenységelemek közötti - s így végsősoron a tevékenységet végzők közötti - koordináció lehe­tőségét. Ezek a koordinációs lehetőségek (közvet­len felügyelet, közös egyeztetés) pedig egy bizo­nyos struktúra irányába terelik a szervezetet, így a közvetlen felügyelet elsősorban a lineáris-funk­cionális struktúra irányába, majd egy bizonyos komplexitáson túl a projektre orientált struktúra irányában míg a közös egyeztetésnek sokkal in­kább a mátrix struktúra felel meg. Ezt az összefüggést látszik alátámasztani a nem­zetközi létesítmény-megvalósítási gyakorlat is. Mintegy összefoglalásul meg kell jegyezni, hogy a hazai beruházási gyakorlat kevéssé él a szerve­zeti struktúrák tudatos változtatásának a lehetősé­gével, így annak kialakítása sokszor esetleges és nem a létesítményi folyamatok elemzésén alapul. Erre azért is érdemes több gondot fordítani, mert a jól megválasztott szervezeti struktúra bizonyos mértékig képes korrigálni a projektterv hiányos­ságait, és a kalkulációs hibákat, de a nem megfe­lelő szervezeti struktúra jelentős veszteségek for­rása is lehet. Ez az írás elsősorban a beruházási projektekre vonatkoztatva vizsgálja a szervezeti struktúrák kérdését. A szerző úgy véli azonban, hogy az itt leírtak lényegét tekintve értelmezhetők az egyéb projektek irányításának szervezeti struktúrája te­kintetében is. IRODALOM [1] Dobák Miklós: Szervezetalakítás és szervezeti formák, KJK, Budapest, 1988. [2] Dobák Miklós és munkatársai: Szervezeti formák és koor­dináció, KJK, Budapest, 1992. [3] Görög Mihály: Az optimális létesítményvezetési technika Vezetéstudomány 1991/8 [4] Görög Mihály: Bevezetés a projekt menedzsmentbe (1992, kézirat) HÍREK A Rostocki Egyetem Gazdasági és Társadalom­­tudományi Fakultása meghívására az SZVT el­nöke részt vett az „Üzemgazdasági napok Schwe­rin ’92” című rendezvényen. A tanácskozáson „Környezetorientált menedzs­ment” címmel előadást tartott, amelyen összesen 21 referátum hangzott el. Ezek országonkénti összetétele: 16 német, 1 angol, 1 lengyel, 1 ma­gyar, 1 svéd és 1 amerikai volt. IPAR­ GAZDASÁG 1993. január Trethon Ferenc a konferencián találkozott a német gazdaság privatizációj­ával foglalkozó Treu­handanstalt vezető szakembereivel, akikkel esz­mecserét folytatott a témával kapcsolatos tapasz­talatokról. Kérésére rendelkezésére bocsátották az intézmény által kiadott - a privatizáció elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó­­ dokumentu­mokat. Ezek az SZVT elnöki titkárságán az érdek­lődők rendelkezésére állnak. 3

Next