Iparpolitikai Tájékoztató, 1978 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám
d a versenyképesség növelése a nemzetközi piacokon a minőség javításával, a piackutatás hatékonyabbá tételével, a nemzetközi együttműködés fokozásával. A szükséges és lehetséges intézkedések jellege, száma az előzőekben felsoroltaknál sokkalta szélesebb körű, "színesebb" és azt alapvetően az egyes vállalatok sajátossága határozza meg. Éppen ezért úgy véljük, hogy minden gyakorlati tapasztalaton alapuló tanács jelentős támogatást adhat a hatékonyságjavító vállalati intézkedések kidolgozásához, megtételéhez. Ilyen intézkedések összeállításához és végrehajtásához kívánunk segítséget nyújtani lapunk mai számában e témakörből írott két cikkünkkel. E cikkek szerzői különböző oldalról és némileg eltérő szemléletben mutatják be a népgazdasági és vállalati hatékonyság fogalmát, mérésének módszerét, növelésének útját és eljárását. Meggyőződésünk szerint a téma eltérő feldolgozása csak segítheti vállalatainknál a hatékonyság, a jövedelmezőség növelését szolgáló legmegfelelőbb módszerek, eljárások felkutatását, megtalálását, újabb és újabb gondolatok, cselekvések ébresztését. Pető Márton: A hatékonyságnövelés vállalati feladatairól A gazdálkodás hatékonysága a termelési tényezők, az élőmunka és a tárgyiasult holtmunka (állóeszközök és forgóeszközök) működésének, felhasználásának az eredményességét jelenti. Abban az esetben, ha a ráfordítást - tehát a termelési tényezőket - élő- és holtmunkára bontjuk, és külön-külön végezzük el a hatékonysági számítást, akkor az élőmunka termelékenységéről (hatékonyságáról), illetve a holtmunka esetében az eszközhatékonyságról van szó. A termelékenységi mutató számításánál a számlálóban valamilyen hozam (termelési érték, hozzáadott érték, nettó anyagmentes termelési érték stb.), a nevezőben pedig élőmunkát naturálisan kifejező adat (pl. létszám, teljesített óra, korrigált létszám stb.) szerepel. A termelékenység a hatékonyságnak azonban csak egy részét mutatja, hiszen nem tartalmazza a gazdálkodás több minőségi jellemzőjét. Többek között nem fejezi ki a ráfordítások, a költségek és a hozam arányát, az anyagtakarékosságot vagy a pazarlást stb. Hasonló problémákat tartalmaz azonban az eszközhatékonysági mutató is. A felhasznált eszköz értékre jutó hozam arányát ugyancsak "torzíthatja" például a termelési szerkezet változása, az anyag- és munkaigényesség stb. Ezért lehet, hogy bár az eszköz és hozam aránya javul, mégis a gazdálkodás egészének hatékonysága romlik. A termelékenység és az eszközhatékonysági mutatók problémái, hiányosságai értelemszerűen különböző vállalatok (ágazatok) " összehasonlítása" esetén inkább felszínre kerülnek, mint egy-egy gazdálkodó egység dinamikus vizsgálatánál. Eléggé nyilvánvaló tehát, hogy a gazdálkodás egészének hatékonysága reálisan csak a hozam és a felhasznált termelési tényezők, mint ráfordítás, együttes figyelembevételével mérhető. A hatékonyság tehát a termelési tényezők (munkaeszköz, munkatárgy, munkaerő) felhasználásának az eredményét fejezi ki, és az optimális hatékonyság a legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredmény elérését jelenti. "Sokszor még azonos időszakban, azonos szinten is vannak eltérő értelmezések, minthogy a közgazdaságtudomány egységes, általános érvényű meghatározást a hatékonyság fogalmi körére még nem alakított ki. Hazai gyakorlatunkban az elmúlt években körvonalazódott e fogalom alkalmazásának módja, tartalmi értelmezése. Eszerint hatékony működésen egy iparvállalat esetében azt értjük, ha minél kevesebb ráfordítással, minél nagyobb hasznot tud elérni. Ez az erősen szűkített meghatározás azonban nagyobb, összevontabb gazdasági egységekre már nem terjeszthető ki teljesen azonos értelemben." (Nyitrai Ferencné dr.: Az ipari hatékonyság alakulása. Társadalmi Szemle 1974. 1 .sz.) A hatékonyság mindig fázis szintű, hiszen a termelőtevékenység hatékonyságát mérhetjük és vizsgálhatjuk munkahelyre, műhelyre, üzemre, gyárra, vállalatra, ágazatra, népgazdaságra, és a részfolyamatok hatékonyságának aggregátuma jelenti az egésznek a hatékonyságát. A termelési ráfordítást, valamint a hozamot bizonyos fázisokban kifejezhetjük naturális mutatókkal, általában azonban csak értékmutatókkal jellemezhetjük. A hatékonyság fázis szintű és aggregát jellegéből következik tehát naturális és érték "arculata" is. Nem lehet, de értelmetlen is lenne például egy adott esztergagépen adott munkadarab-megmunkálás hatékonyságát értékben kifejezni, a tevékenység magasabb fázisában viszont a naturális mutató alkalmazása nem lehetséges, hiszen többféle konkrét munka, termelőeszköz és anyagfelhasználás, de többféle termék (szolgáltatás) előállítása történik. Ezért sem a ráfordítást, sem a hozamot naturálisan már nem lehet jellemezni . Az egyes termelési erőforrások felhasználásának hatékonysága (gazdasági) más üzemi és vállalati, valamint népgazdasági szinten. Vállalati szinten például - mint ismeretes - olyan tényezőket is (pl. eszközlekötési járulék, illetményadó stb.) ráfordításként számolunk el, ami népgazdasági szinten jövedelemként (hozamként) jelentkezik. Vállalati szinten a gazdasági hatékonyságot egy adott időszakban a folyamatos ráfordítás (költség, K) és a nyereség (Ny), vagy árbevétel (A) alá- 2