Iparpolitikai Tájékoztató, 1979 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1. szám
Dr. Bánki Géza: * Korunk fontos iparszervezési feladata az automatizálás. Elsősorban azokban az országokban és azokban a gazdasági egységekben került előtérbe, ahol az emberi munkaerő számottevő növekedése már nem várható, illetőleg a jövedelmezőség szempontjából az automatizálás látszik a legkedvezőbb útnak. Napjainkban több helyen ez utóbbi a divatos szempont és automatizálást még akkor is megvalósítanak, ha az iparfejlesztés más útjai is járhatók volnának. Ez azt is jelenti, hogy az automatizálás napjainkban már túlnőtt az ipari folyamatok vállalatgazdasági és iparszervezési körén és fontos népgazdasági, illetve politikai tényezővé is vált. Ehhez tartozóan kell megemlíteni, hogy az automatizálás a nemzetközi ipari együttműködés pl. a kibontakozó KGST-integráció mindinkább fontosabbá váló témaköre is. Ezt mutatják az automata szerszámgépekből egyre növekvő volumenű kölcsönös szállítások. A SZU üzembe helyezett Magyarországon több automata gépsort és ezek voltak az első ilyen létesítmények gépiparunkban. Fejlődő szerszámgépiparunk viszont több automata szerszámgépet ill. gépsort szállított a SZU számára. A gépipar gyártófolyamatainak automatizálása viszonylagos elmaradásban van annak ellenére, hogy fejlesztésére évtizedek óta igen jelentős erőfeszítések történtek. Ennek egyik fontos oka az, hogy pl. a gépgyártótechnológiák tudományos alapjainak feltárása ugyancsak viszonylagos elmaradásban van más termelési folyamatok törvényszerűségeinek megismeréséhez képest, továbbá a technológiai struktúra ebben az ágazatban lényegesen összetettebb. Ily módon az egzakt tudományos alapon vezérelhető és szabályozható folyamatok kialakítása nehézségekkel jár. Tájékoztató arányszámokat kaphatunk pl. a gépgyártás automatizáltságának arányairól, ha azt vizsgáljuk, hogy a megmunkálógéppark hány százalékában alkalmaznak valamilyen automatizáltsági fokú szerszámgépet. Figyelemmel kell lennünk azonban arra, hogy a gépparkarányok még nem jelentik a termelés egész folyamatának automatizáltsági szintjét, mert egy-egy gép vagy gépcsoport a termelési időalapban nem egyforma arányban vesz részt. Az automatizáltság szempontjából ma legfejlettebbnek tekinthető amerikai gépiparban is alig nagyobb ennek mértéke 50 %-nál, s más — egyébként fejlett iparúnak mondott — országban sokkal kisebb. Ehhez még hozzátartozik, hogy az ipari prognózisok a század végéig — elsősorban az USÁ-ban — nem az automatizálás volumetrikus kiterjedését jósolják, hanem a meglévő automata rendszerek átváltását fejlettebb műszaki tartalmú megoldásokkal, vagyis inkább minőségi, mint mennyiségi fejlődést prognosztizálnak. Ez nem azt jelenti, hogy a fejlett európai országokban nem fog jelentősen növekedni az automatizált gépek és géprendszerek alkalmazása, de olyan arányt, mint az amerikai, előreláthatóan nem fognak elérni. A gépipari automatizálás fejlődése legközvetlenebb összefüggésben a gyártási sorozat nagyságával van. Ha számba vesszük a hozzá szükséges viszonylag magas tőkeigényt, valamint a befektetések megtérülésének gazdaságossági kényszerűségét, érthető e közvetlen összefüggés. Ennek tudható be, hogy a gépgyártásban elsőként azoknál a termékeknél jött létre automatizált gyártási folyamat, melyekből viszonylag rövid idő alatt lépett fel nagy piaci igény. Ipartörténelmi jellegzetesség, hogy ilyen helyzet a személygépkocsi-gyártás esetében alakult ki elsőként az USA-ban és jöttek létre a folyamatos szerelőszalagok és a gépsornak nevezett gyártórendszerek. Az ipari termelés fejlődéstörténetével foglalkozó szakemberek még vitatják, hogy mi okozta a gépkocsi előretörését, „vezérgyártmánnyá" válását. Kétségkívül szerepet játszott ebben az a gyorsan kialakuló és ma is meglévő piaci szívóhatás, ami a gépkocsi nagysorozatú termelésének alapja. Egyszerű volna olyan következtetést levonni ebből, hogy keresett cikkek gyártásának az automatizálása egy csapásra megoldja a kereslet és gyártóképesség sokszor feszült viszonyát. Az autógyártás fejlődése is rávilágít azonban arra, hogy az automatizálásnak nemcsak ilyen szerepe volt, hanem elősegítette az emberi igényeket mind jobban kielégítő típusok előállítását is. Mindezek hatása az ipari termelésre igen mélyreható, de hatnak és hatottak a társadalmi, szociológiai fejlődésre is. Egy nyugatnémet felmérés szerint pl. e század elején egy átlagos gépkocsi mintegy 2500 db alkatrészből állott, gyártási ideje kb. 600 munkaórát tett ki. A hat- Az ember szerepe a gépipari termelési folyamatokban *KGM