Iparpolitikai Tájékoztató, 1980 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám

Somogyi Sándor: A vaskohászat legfontosabb termelőberendezései az 1970-es évek elejére elérték kapacitásuk felső határát. A termelés további növelésére nagyobb mértékű rekonst­rukciók vagy új, korszerű teremelőbázisok létesítése nélkül már nem volt lehetőség. A IV. ötéves terv első évében rendelkezésre álló 9 db nagyolvasztó 2005 Et összes kohótermék, a 25 db Siemens- Martin és 27 db különböző méretű elektrokemence 3110 Et nyersacél, a 24 db hengersor, illetve állvány 2063 Et hengerelt készáru teremelését adta. Az egyes technoló­giai fázisok - a nyersvas és acélgyártás, az acél és hengereltáru-termelés - teljesítőképessége között a szük­séges összhang megvolt. A teremelőberendezések nagy száma és a termelés aránylag alacsony színvonala egyér­telműen utal arra, hogy a berendezések kis kapacitásúak, kevés kivételtől eltekintve korszerűtlenek voltak. Napirendre kellett tehát tűzni az alágazat teljes keresztmetszetű kor­szerűsítésének kidolgozását és a szükséges fejlesztések megvalósítását. A vaskohászat magas állóeszközigénye nem tette lehe­tővé minden technológiai fázis párhuzamos fejlesztését. A népgazdaság teherviselő képességével összhangban a legelmaradottabb technológiai terület, a rúd-idomáruter­­melés gyors ütemű korszerűsítésére kellett az anyagi eszközök és szellemi kapacitások döntő részét koncent­rálni. A IV. ötéves tervben négy korszerű profilhengersor létesült, 850 Et együttes kapacitással. Az új hengerművek termelésfelfutásával összehangoltan öt, kis kapacitású, rendkívül elhasználódott, nehéz fizikai munkát igénylő rúdáru-termelősort állítottak le, évi 150 Et teremeléssel. Megkezdődött a Dunai Vasmű 1700 mm folytatólagos meleghengerművének korszerűsítése, figyelembe véve a már üzemelő folyamatos öntőgépek termelésfelfutását. Az említett fejlesztések 1971-1975 között 900 mt új kapacitást eredményeztek. Az acéltermelés ilyen arányú növelésére­­ még a Siemens-Martin acélművek oxigénes intenzifikálásának be­vezetése révén sem­­ volt lehetőség. A IV. ötéves terv végére tehát feszültség keletkezett az acéltermelő és fel­dolgozó kapacitások között. 1975-ben a hazai acélterme­lésen felül már közel 400 Et kiegészítő acélféltermék importja vált szükségessé. Az acélhiány a hengerművek fokozottabb mértékű kihasználása következtében az V. ötéves terv végére meghaladja a 700 ezer tonnát. Súlyosbította az alágazat helyzetét, hogy a meglevő acélművek közül a Lenin Kohászati Művek és a Csepel Művek Acélmű Siemens-Martin üzemeinek rekonstruk­cióját részben a nagy volumenű állóeszköz-fejlesztési összeg, részben a nagymértékű termeléskiesés következ­tében nem lehetett végrehajtani, új acélgyártó bázisok építése vált szükségessé. Az V. ötéves terv kiemelkedő fejlesztéspolitikai célkitűzéseként tehát - mint ahogy azt az V. ötéves tervtörvény is előírta - a metallurgiai fázisok, ezen belül is az acélgyártás bővítése került előtérbe. E nagyarányú bővítés két gazdasági egységet érint. A Lenin Kohászati Művek területén egy korszerű, évi 1 millió tonna teljesítőképességű, kombinált technológiával (konverter és elektro eljárás) dolgozó nemes és ötvözött acélféleségek gyártására alkalmas üzem létesül. Az egyes termelőegységek fokozatos belépésével összhangban le­állítják a régi - évi 800 Et kapacitású­­ SM acélművet, és mérséklődik a Csepeli SM acélmű termelése is. Az új mű tehát országos szinten többlettermelést nem ered­ményez. A Dunai Vasmű területén, ugyancsak az V. ötéves terv éveiben kezdődött el a konverteres acélmű kivitelezése. E korszerű berendezéseket a Szovjetunió szállítja. A két 130 t atlagsúlyú konverterek évi teljesítménye - betét­ellátástól függően - 1,6 Mt lesz. Az üzembe helyezés időpontja 1981, illetve 1982 vége. E két egyidőben épülő termelőrészleg együttes kapacitása 2,6 Mt. A leállítandó Siemens-Martin üzemek évi 1 millió tonna termelés­­kiesést eredményeznek. A kapacitásnövekmény 1,6 millió tonna lesz. A Dunai Vasmű esetében számításba kell venni, hogy a ma üzemelő, kereken 1,2 millió tonna kapacitású SM acélmű termelése 50%-kal csökken, az új konverteres acélmű pedig 1985-ben 1,2 millió tonna nyersacélt termel. A két új acélmű, az egyéb acélművekkel együtt kereken 5 millió tonna nyersacél gyártására lesz alkalmas. Ez a termelési szint szerepel a vaskohászat 1990-ig történő fejlesztési koncepciójában is. Az acéltermelés volumennövekedése természetszerűen az acélgyártást megelőző technológiai fázisok (ércelőké­szítés és nyersvasgyártás), továbbá a koksz, ötvöző és tűzálló anyag gyártásának nagyarányú termelésfejlesztését is maga után vonja. A kohóművek korszerűsítése az acélgyártás fejlesztésével egyidőben, az V. ötéves terv éveiben megkezdődött. A Dunai Vasmű és az Ózdi Kohászati Üzemek nagyolvasz­tói folyamatosan, nagyobb térfogatra bővültek, 1980-ban a Lenin Kohászati Művek III. számú nagyolvasztójának tér­fogatbővítése is megtörténik. A vaskohászat VI. ötéves tervének fejlesztési célkitűzései és problémái * KGM

Next