Állami Főgimnázium, Ipolyság, 1918
Adatok az év történetéhez. Iskolánk 6 éves történetében a legviharosabb, a legtöbb viszontagságnak kitett, a legmegbízhatatlanabb nehézségekkel terhelt esztendőről kellene beszámolnom a nyilvánosság előtt. A jövő munkás nemzedékét nevelő intézet életéről szólván nem volna szabad figyelmen kívül hagynom azokat a rettenetes politikai viharokat, melyek környezetet alkottak a tanító-nevelő munka számára; de lehet-e, szabad-e ma beszélnem anélkül, hogy pártosnak ne látszassam, hogy úgy ne tűnjék fel szavamból intézetünk, mint valamelyik világnézet, vagy társadalmi, nemzeti felfogás, érvényesülési törekvés elfogult tenyésztő helye ? Pedig szent, meggyőződésem, hogy amikor az iskola nagy magasztos nevelő hivatását teljesíti, mentnek kell maradnia minden elfogultságtól s puritán tiszta kezűséggel, szennytelen lélekkel kell a rábízott ifjúságba beoltania azt a tudást, amely az életben boldogulásra fogja segíteni s azt az erkölcsi érzéket, amely egyedül fogja nemes emberi feladatai végzésében az egyetemesség javára elvezetni. Ezzel a felfogással indultunk az új iskolai évben, ezzel igyekeztünk a nagy eseményeket hasznunkra fordítanunk, de aggódó gonddal vigyázva, hogy ne bántsunk, ne sértsünk senkit meggyőződése, lelkiismereti kérdései tekintetében ; vigyázva arra is, hogy a mai kor uralkodó eszméi ne maradjanak ismeretlenek gyermekeink előtt, legyenek gyümölcsözők, hogy érettebb ésszel kiki megalkossa általuk a maga világnézetét. a Személyzet. A főgimnázium évenként egy-egy osztályt kap, új tanszéket azonban már 2 év óta nem töltött be a Ministerium. Hiába volt ezer könyörgésem, nem csak az új tanárok nem érkeztek, hanem az itt levők személyi viszonyai is örökké hátráltatták munkánkat. Sallay Géza dr-t a Minist. központi szolgálatra rendelte be, helyébe Gil Gideon szegedi áll. főgimn. r. tanárt helyezte hozzánk. Karácsonykor Braun Ádám a budapesti IX. ker. áll. főgimnáziumhoz jutott, helye pedig betöltetlen maradt az év végéig. Malártsik Lajos alig nyert felmentést hadiszolgálata alól, azonnal betegség dinén kért szabadságot . dec. 26. Sátoraljaújhelyt szülei karja közt kilehelte nemes lelkét. Végtelenül fáj, hogy terem nincs ez alkalommal kellőleg méltatnom