Irodalmi Szemle, 2009

2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Ady Endre: Ki látott engem?, A vállad, a vállad, A kimérák istenéhez, Köszönöm, köszönöm, köszönöm, A rabbiság sorsa

Ady Endre versei : Mert mi együtt kezdtük a hűhót, Mert egyformán Titok­a voltunk S ami lázmunkánkban hazug, Mindent, mindent együtt koholtunk. Te, Isten, mi egyek vagyunk, Mikor kimérákba szerettem, Már ott voltál hátam mögött, Nehogy kimúljak hülye­sebben. Nógattál folyton, konokul, Hogy véresen be a bozótba Törjek magyarul, dalosan S hogy ne némuljon el a nóta. Én voltam, Isten, bolond nyilad S nyiladat most már messzelőtted. Fölemelt véres homlokom Nem estem porba most előtted. Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog, Nagyobb, több, mint egy élet ára S én más bolondként nem megyek Egykönnyen a kálváriára. Most, vagy-vagy, eldől, ha akarod, Hogy ér-e valamit a kardunk És hogy ér-e ez valamit, Mit együtt kezdtünk és akartunk. Titok vagy, és Titok, tudom én, Velem együtt és a világgal, De egy percnyi szeszélyedért Még­sem égek el hiú lánggal. Együtt kezdtük, vihar-fellegek Nőttek a fejemre azóta, Te Isten, te Titok, közös Bűnünk volt minden bűnös nóta.

Next