Irodalmi Ujság, 1967 (18. évfolyam, 1-22. szám)

1967-11-15 / 20. szám

1967. november 15. MÁRER GYÖRGY Petőfi-kézirat New Yorkban és Petőfi Múzeum Budapesten NEMCSAK az emberek emig­rálnak, a tárgyak is. Mégpedig nemcsak a személyes holmik, mint például egy fogkefe vagy egy meghitt nyakkendő, néha ún. közérdekű tárgyak is átcsusszan­nak a határokon. Ki gondolná például, hogy azt a szerződést, amelyet Petőfi Emich Gusztáv ’’könyvárus”-sal kötött 1846-ban "Összes költeményei” ki­adására, az egyik New York-i bank páncélpincéjében őrzik. Ez az elsárgult okmány, amelyet Pe­tőfi sajátkezűleg írt, bizonyára nem magától került Amerikába, valaki magával hozta az emigrá­cióba. Hogy ki és mikor, azt e sorok írójának nem sikerült kiderítenie, pedig érdekes lenne ismerni a láncot, amelynek utolsó szeme a New York-i bank-safe. Amit tu­dunk, csak annyi, hogy a bank­ba egy régen nyugalomba vonult New York-i szabómester, név sze­rint Milton Smith helyezte el né­hány évvel ezelőtt. Ő egy ma­gyar énekesnőtől vásárolta 100 dollárért, miután az illető hölgy már sok másnak felajánlotta meg­vételre, elsősorban Amerikában élő magyar intellektueleknek. Sen­kinek sem kellett, így került Mr. Smith-hez, aki szintén Magyar­­országról származott ide. MILTON SMITH, akit otthon még Kupferschmidt Menyhértnek hívtak, közel 60 éve jött el Ma­gyarországról. Előbb Berlinben élt, majd 45 évvel ezelőtt áthajó­zott az Egyesült Államokba. Ma­gával hozta a magyar versek sze­­retetét és az emigrációban szüle­tett gyermekeit is megtanította nemcsak a magyar nyelvre, de ma­gyar versekre is. 1954-ben kiadta New Yorkban saját költségén egyik kedves költőjének, Kiss Józsefnak válogatott verseit, 2000 dollárt ál­dozott rá, a kötetek nagy részét elajándékozta. Az énekesnővel egy magyar iro­dalmi esten ismerkedett meg, ahol ez megzenésített Kiss József ver­seket énekelt. A hölgyet Smith megajándékozta egy Kiss József kötettel. Évekkel ezután jelentke­zett nála az énekesnő a Petőfi szerződéssel. Közölte, hogy az irat nem az övé, ő csak közvetítő s az eladásnak egyetlen feltétele, hogy Smith nem kutatja, kinek a birtokában volt előbb a szerződés és az ő nevét sem említi meg sen­kinek. Az énekesnő azóta meghalt. Milton Smith tartja a feltételt, nem árulja el a nevét, aminek nem is volna már különösebb je­lentősége, mert titkát a sírba vit­te, így nem tudni, hogyan került ki New Yorkba az értékes, iro­dalomtörténeti becsű okirat, amely egyúttal eredeti Petőfi kézirat is. Nem tudni, melyik emigrációs hullám sodorta ide, nem a Kos­suth féle-e ? Milton Smith a vétel végleges lebonyolítása előtt mindenesetre meg akart győződni az okmány valódiságáról és erre azt a módot találta a legalkalmasabbnak, hogy a szerződés fénymásolatát elbírá­lás végett elküldte Budapestre a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Ott megállapították, hogy az irat hi­teles, a Múzeum 1962-es év­könyvében tanulmányban ismer­tették is és a fotókópiáját is közölték, mégpedig igen szokatlan módon. ’’Több mint 100 éves lappangás után, — írták a többi között — egy öreg amerikai magyar tulaj­donából a Petőfi Irodalmi Mú­zeum birtokába került az eredeti kontraktus Petőfi kézírásával fennmaradt példányának fénykép­másolata.” AMI TELJESEN JOGTALA­NUL történt, mert Milton Smith nem ajándékozta a múzeumnak a másolatot, hanem ’’köztulajdon­ba vették”, így került a mú­zeum birtokába. A másik figye­lemre méltó tulajdonsága a köz­lésnek, hogy nincsen megemlítve benne az ”öreg amerikai magyar” neve, amit pedig föltétlenül meg­érdemelt volna. Milton Smith szegény ember, akit két évtizeddel ezelőtt autóbaleset ért, megrok­kant, munkaképtelen lett, bezár­ta üzletét és azóta igen szerény anyagi viszonyok között él,­­ami­hez az olyan költséges passziók is hozzájárultak, mint az említett könyvkiadás) A 100 dollár ko­moly anyagi áldozatot jelentett számára, de meg akarta menteni az enyészettől az értékes okiratot és el akarta helyezni ott, ahol szerinte méltó helye volna­­ a Pe­tőfi Irodalmi Múzeumban. Ez a méltatlan eljárás azonban annyi­ra felháborította, hogy az erede­tit ezek után nem juttatta el Bu­dapestre, hanem megőrzésre egy New York-i bank páncéltermében helyezte el. Rejtély, illetve nem is olyan nagy rejtély, hogy az évkönyv ta­nulmányírója, vagy szerkesztője miért tartotta olyan fontosnak az öreg amerikai magyar inkognitó­­ját. Ki lehet az a Milton Smith? Hátha sötétben bujkáló imperia­lista ügynök, akit nem szabad megdicsérni, sőt még megemlíteni sem tanácsos. Sohasem lehet tud­ni, nem lesz-e baj belőle. Azután minek osztozni a felfedezés érde­mén ? A SZERZŐDÉS nyilvánvalóan Emich Gusztáv példánya volt. Bizonyítja ezt, hogy rá van ve­zetve a két részletben fizetett ho­norárium nyugtája. Hogy ilyen írásos szerződés egyáltalában léte­zett, ezt senki sem tudta, a szer­ződés pontos tartalmát még a kor­társak sem ismerték, amit a kora­beli újságok kommentárjai is bi­zonyítanak. Először a Petőfi Mú­zeum említett jogtalan közlése ré­vén, tehát 1962-ben került nyil­vánosságra az érdekes okmány. A szerződés legérdekesebb pont­ja kétségtelenül a honorárium ösz­­szege : 500 pengőforint, ami a pénz akkori vásárlóerejét tekintve igen nagy összeg lehetett. (Ezt egyébként a korabeli lapok is meg­állapították.) Nem egészen egy év­re rá Emich örökáron további 1500 forintért az 1000 példányon felüli kiadás jogát is megvásárolta. (Ez a szerződés már ismeretes volt eddig is), Petőfi tehát összesen 2000 pengőforintot kapott az ’’Összes költemények”-ért. A könyv addig szokatlanul díszes kiadás­­ á­ ban egy év alatt háromezer példányban fogyott el, előbb 3, majd 4 forintos áron. Ha fi­gyelembe vesszük az ország ak­kori értelmiségi rétegeződését, a könyv sikerét forradalmi jelentő­ségűnek kell tartanunk. A szerződés teljes szövege a kö­vetkező : Szerződés melly a mai napon az alulírtak között következőképen köttetett • I. Én Petőfi Sándor átadom l.­er. Emich Gusztáv urnak költe­ményeim összes és illetőleg máso­dik, ezer példányra terjedhető ki­adását, mellynek tartalma : a. János vitéz, b. Helység kalapácsa, ez. Salgó d. Versek I. kötet e. Versek II. kötet f. Czipruslombok g. Szerelem gyöngyei h. Felhők. i. Egy víg hősköltemény k. A meglevő s eddig még ki nem nyomatott költemények egy füzetre terjedő kézirata. Míg ezen ezer példányos kiadás egészen el nem kél , nincs jogom azt sem magamnak újra kinyo­matni, sem másnak eladni. II. Én Emich Gusztáv adok t. ez. Petőfi Sándor urnak ezen egy kiadásért 500 fi azaz ötszáz forin­tot pengő pénzben, mellynek felét azaz 250 pengő forintot akkor fizetem, le, ha szerző a kéziratot teljesen kezembe adja, a másik 250 pengő ftot pedig a könyv ki­­nyomatása után 14 nappal. Pest, jún. 22. 1846. Petőfi Sándor (viaszpecsét) Emich Gusztáv könyváros Nyugtatvány, 250 ftról azaz két­százötven forintról pengő pénz­ben, mellyet t. ez. Emich Gusz­táv úrtól szerződésünk második pontjának következtében mint az összes verseimért nekem já­randó honoráriumnak felét, pontosan, minden hiány nélkül, mi napon átvettem. Pesten, au­gusztus 28 -án 1846. Petőfi Sándor Nyugtatvány 250 ftról azaz két­száz ötven forintról pengő pénz­ben, mellyet t. ez. Emich Gusz­táv úrtól mint az összes versei­mért járandó honorarium má­sik felét minden hiány nélkül fölvettem, s így a föntebbi köl­temények egy kiadásának árát egészen megkaptam. Pest, martius 18. 1847. Petőfi Sándor /* GYÖRGY Két órája lélegzetvisszafojtva nézem, mily néma­ mozdulatlanul alszol. Lapockád angyalszárnyak csonkja. Tarkód hajtásán síelni tanul a hold. Aztán lesiklik a lejtőre gerinced kis buckái közt. Kaján szél támad. Két fargömböd borzong tőle, mint szűzi hattyúpár az éj taván. E misztikus, neolit ünnepélyen nem testedet : a szerelmet dicsérem ; az ember azt gondolja, ismeri, míg egyszer eljön hozzá és betölti borát, hogy lásson mindent, ami földi s megértsen mindent, ami isteni. I­­FALUDY CL staimince-tábol szonett Irodalmi Újság 9 ELLENSÉG (STARK VALERIA REGÉNYE, TEL-AVIV, 1966, 315 oldal.) A vállalkozás merész, de íróhoz méltó. Egy alakuló ország örökké mozgó talaján élő emberek örömét és boldogtalanságát, sikerét és bu­kását és csak úgy mellékesen egy család — a Cidkonn család — két generációját végigkísérni, tehát az egész életet ábrázolni, nem könnyű feladat. Az ellenség nemcsak az ország — Izrael — határán áll, sőt nemcsak áll, hanem gyakran fegyverrel tör át a határon, de ellenség az is, aki a határon belül, önmagunk határán belül a lélek mélyén áll lesben, hogy egy óvatlan pillanatban győz­zön le bennünket. E két ellenség el­len harcolnak Stark Valéria új regényének szereplői, akik győznek, vagy elbuknak önmaguk — vagy a külső világ törvényei szerint, — s ez emeli a regényt ; de amikor ez csak az író átlátszó beavatkozá­sából történik, akkor elvesz a regény értékéből. A történet, Áriél, az orvos és fe­lesége Ráchel, a pedagógus köré épül. Ez a két emberi anyagból konstruált figura viszi és mozgat­ja a regényt. Ez a két ember a maguk összetettségében belső és egymással perbe szálló ellentéteik­kel hitelesen él és cselekszik. A férj, aki ugyan csalja, de szereti a feleségét és úgy gyengéd, hogy amikor tapintata értetlenül hull vissza a feleségről, türelmetlen lesz és darabos i­s a nő, aki egy ideig társtalanul tántorog a szenvedések labirintusában és akkor sem találja a kiutat, amikor egy új szerelem kivezető megváltásában reményke­dik. Uriel és Ráchel körül már gyen­gébben megrajzolt figurák igyekez­nek élni és hatni, de kevesebb siker­rel és eredménnyel. Uriel és felesége, a múlt láger­poklából menekülni akaró Lea, aki az országon kívül akarja a múltat felejteni, az író szerint nem teheti büntetlenül. Uriel, a férj, mint portugál katona hal meg egy gyarmati csetepatéban, vagy Ruti, aki elveti magától az egyszerű élet örömeit, Hollywood­ban tűnik fel, mint milliomosok sze­retője,­­ a bűn és büntetés szok­ványos, közhelyszerű összefüggését példázza. A regény megírásának módszere hagyományos. És, ha vét is a szilárd szerkezet ellen, erre csak a zsúfolt eseménysorozat kényszeríti. Ettől a regény nem lesz mozgalmasabb, csak fárasztóbb. A feloldás, az elégtétel minden szenvedésért a regény utolsó sorai­ban éri el Ráchelt . ”Az egyik mezőrészlegen eke dol­gozott. Szántottak. Májusban feb­ruár helyett ! Orrcimpája tele lett a felhányt föld friss szagával. A sze­retet forró hulláma öntötte el. A földhöz, az országhoz. Elmegy a tanfelügyelőségre. Azonnal. Dolgoz­ni, tanítani akar. Vidám lett és futni kezdett. Édes hazám, gondolta és nem szégyellte magát az érzelgősségéért. Hajába belekapott a szél. Hagyta. Sietnie kellett. Temérdek sok volt a dolga.” S ha mindez, amiért tulajdonkép­pen a regény íródott, nem ilyen, köz­vetlen, kissé iskolás tanulság levoná­sával kerülne az olvasóhoz, hitele­sebb lett volna, de így is közelebb hozza a közelmúlt eseményeit. Stark Valéria vállalkozása, ha nem is sikerült teljesen, de írói készsége igazolja azt az eredményt, amely egy új ország irodalmának értékét gyarapította. (enen) ARADI ERVIN : ”A CSODÁK 6 NAPJA” Tel Aviv, 1967, 234 o. Az arab-izraeli háború hatna­pos viharára hasonló gyorsan rea­gáltak a háború krónikásai is. Egyikük, Abádi Ervin, ”A csodák 6 napja” címen jelentette meg beszámolóját. A dokumentáció­kat, illetve a 6 nap eseményeinek rádió, televízió- és sajtóidézeteit hitelesen sorakoztatja fel és ez már önmagában is — hisz az események a jó szemű írót és új­ságírót kronologikusan kényszerí­tik erre — feszültséget tud terem­teni. Csodákról van-e szó tulaj­donképpen vagy az önvédelem, a szorongásból való feloldódás te­remtette meg azt a helyzetet, amit csodának lehet nevezni ? — Vég­eredményben mindegy. És az író e két fogalmat reálisan tudja összehangolni. A dokumentációk csoportosítása jó szerkesztői mun­kára vall, sőt igyekszik ezen túl is lépni, amikor a napi jelentések közé egy-egy a tárgyhoz alkal­mazkodó novellisztikus írást ik­tat. Ez a kísérlet figyelmet érde­mel, de kivitelében megtöri a könyv folyamatosságát. Talán túl­ságosan közel vannak még az ese­mények ahhoz, hogy szépiroda­lommá érjenek, és így nehéz elke­rülni a sematizmus veszélyét. A könyv szövegét a szerző raj­zai és fényképfelvételei méltóan kísérik. U K — DÁN OFRY : IZRAEL GYŐZEL­MES HAT NAPJA (KÁRMEL KÖNYVKIADÓ, TEL-AVIV) Alig ért véget a közel-keleti há­ború, a magyar nyelvű könyvpiacon már meg is jelent az ”Új Kelet” egyik munkatársának, Dán Ofry­­nak nagy alakú, 150 oldalas, fényké­pekkel gazdagon illusztrált mun­kája, amely a háború előzményeiről és lefolyásáról ad beszámolót. Szaggatott, az események ritmu­sához tökéletesen illeszkedő stílus­ban megelevenednek előttünk a május végi, június elejei diplomá­ciai manőverek, hogy aztán helyt ad­janak a katonai manővereknek. Noha a hadászati mozdulatok, az emberi helytállás leírása sok ér­dekes, ismeretlen részlettel gaz­dagítja az olvasót, olyasvalakinek, akit a csatazaj nehezen tud lekötni vagy lelkesíteni, talán még ezeknél a fejezeteknél is tanulságosabb azoknak a ’’kulisszatitkoknak” fel­tárása, amelyek az izraeli belső hely­zetre vonatkoznak. Tanulságosabb és megnyugtatóbb. A belső ellenté­tek takargatás nélküli feltárása azt igazolja, hogy Izraelban a demok­rácia van, a vélemény­egység nem kötelező pártparancs, s éppen ez a demokratizmus teszi lehetővé — miként a II. Világháború alatt, a Churchill-Attlee koalíció idején Angliában — a veszélyek közepette a teljes és valódi nemzeti egység megvalósulását. Ki vethetné az izraeli újságíró szemére, hogy a hatnapos háborúról szólva — izraeli újságíró szemével látja, tollával ábrázolja az ese­ményeket ? Ha valamit kifogásolha­tunk, az nem ez a természetes el­fogultság, hanem az ebből fakadó stílus-bicsaklások. Feltétlenül jogo­sult és meggyőző például Nasszer háború előtti egyik nyilatkozatának idézése : ”A zsidók háborúval fenyegetőznek. Mi erre azt felel­jük : Áhtálán Uszád­áb­n ! Bárcsak beváltanák a fenyegetőzésüket. Bárcsak kitörne a háború. Mi ké­szen állunk a harcra !” Az idézet magában hordja önnön csattanóját. Mi szükség ehhez még hozzátenni, hogy Nasszer a nyilatkozatot ’’ka­ján mosollyal a száján” tette ? Egy aktuális könyv szerzőjének legnagyobb öröme, ha munkája mi­nél tovább megőrzi aktualitását. Hadd mondjuk mi most mégis azt : a közel-keleti feszültség az utóbbi hetekben inkább fokozódott, mint enyhült s Dán Orry könyve saj­nos mindmáig nem évült el. —­m — KÖNYVEKRŐL RÖVIDEN Három izraeli magyar könyv

Next