Irodalmi Ujság, 1967 (18. évfolyam, 1-22. szám)
1967-11-15 / 20. szám
1967. november 15. MÁRER GYÖRGY Petőfi-kézirat New Yorkban és Petőfi Múzeum Budapesten NEMCSAK az emberek emigrálnak, a tárgyak is. Mégpedig nemcsak a személyes holmik, mint például egy fogkefe vagy egy meghitt nyakkendő, néha ún. közérdekű tárgyak is átcsusszannak a határokon. Ki gondolná például, hogy azt a szerződést, amelyet Petőfi Emich Gusztáv ’’könyvárus”-sal kötött 1846-ban "Összes költeményei” kiadására, az egyik New York-i bank páncélpincéjében őrzik. Ez az elsárgult okmány, amelyet Petőfi sajátkezűleg írt, bizonyára nem magától került Amerikába, valaki magával hozta az emigrációba. Hogy ki és mikor, azt e sorok írójának nem sikerült kiderítenie, pedig érdekes lenne ismerni a láncot, amelynek utolsó szeme a New York-i bank-safe. Amit tudunk, csak annyi, hogy a bankba egy régen nyugalomba vonult New York-i szabómester, név szerint Milton Smith helyezte el néhány évvel ezelőtt. Ő egy magyar énekesnőtől vásárolta 100 dollárért, miután az illető hölgy már sok másnak felajánlotta megvételre, elsősorban Amerikában élő magyar intellektueleknek. Senkinek sem kellett, így került Mr. Smith-hez, aki szintén Magyarországról származott ide. MILTON SMITH, akit otthon még Kupferschmidt Menyhértnek hívtak, közel 60 éve jött el Magyarországról. Előbb Berlinben élt, majd 45 évvel ezelőtt áthajózott az Egyesült Államokba. Magával hozta a magyar versek szeretetét és az emigrációban született gyermekeit is megtanította nemcsak a magyar nyelvre, de magyar versekre is. 1954-ben kiadta New Yorkban saját költségén egyik kedves költőjének, Kiss Józsefnak válogatott verseit, 2000 dollárt áldozott rá, a kötetek nagy részét elajándékozta. Az énekesnővel egy magyar irodalmi esten ismerkedett meg, ahol ez megzenésített Kiss József verseket énekelt. A hölgyet Smith megajándékozta egy Kiss József kötettel. Évekkel ezután jelentkezett nála az énekesnő a Petőfi szerződéssel. Közölte, hogy az irat nem az övé, ő csak közvetítő s az eladásnak egyetlen feltétele, hogy Smith nem kutatja, kinek a birtokában volt előbb a szerződés és az ő nevét sem említi meg senkinek. Az énekesnő azóta meghalt. Milton Smith tartja a feltételt, nem árulja el a nevét, aminek nem is volna már különösebb jelentősége, mert titkát a sírba vitte, így nem tudni, hogyan került ki New Yorkba az értékes, irodalomtörténeti becsű okirat, amely egyúttal eredeti Petőfi kézirat is. Nem tudni, melyik emigrációs hullám sodorta ide, nem a Kossuth féle-e ? Milton Smith a vétel végleges lebonyolítása előtt mindenesetre meg akart győződni az okmány valódiságáról és erre azt a módot találta a legalkalmasabbnak, hogy a szerződés fénymásolatát elbírálás végett elküldte Budapestre a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Ott megállapították, hogy az irat hiteles, a Múzeum 1962-es évkönyvében tanulmányban ismertették is és a fotókópiáját is közölték, mégpedig igen szokatlan módon. ’’Több mint 100 éves lappangás után, — írták a többi között — egy öreg amerikai magyar tulajdonából a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokába került az eredeti kontraktus Petőfi kézírásával fennmaradt példányának fényképmásolata.” AMI TELJESEN JOGTALANUL történt, mert Milton Smith nem ajándékozta a múzeumnak a másolatot, hanem ’’köztulajdonba vették”, így került a múzeum birtokába. A másik figyelemre méltó tulajdonsága a közlésnek, hogy nincsen megemlítve benne az ”öreg amerikai magyar” neve, amit pedig föltétlenül megérdemelt volna. Milton Smith szegény ember, akit két évtizeddel ezelőtt autóbaleset ért, megrokkant, munkaképtelen lett, bezárta üzletét és azóta igen szerény anyagi viszonyok között él,amihez az olyan költséges passziók is hozzájárultak, mint az említett könyvkiadás) A 100 dollár komoly anyagi áldozatot jelentett számára, de meg akarta menteni az enyészettől az értékes okiratot és el akarta helyezni ott, ahol szerinte méltó helye volna a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ez a méltatlan eljárás azonban annyira felháborította, hogy az eredetit ezek után nem juttatta el Budapestre, hanem megőrzésre egy New York-i bank páncéltermében helyezte el. Rejtély, illetve nem is olyan nagy rejtély, hogy az évkönyv tanulmányírója, vagy szerkesztője miért tartotta olyan fontosnak az öreg amerikai magyar inkognitóját. Ki lehet az a Milton Smith? Hátha sötétben bujkáló imperialista ügynök, akit nem szabad megdicsérni, sőt még megemlíteni sem tanácsos. Sohasem lehet tudni, nem lesz-e baj belőle. Azután minek osztozni a felfedezés érdemén ? A SZERZŐDÉS nyilvánvalóan Emich Gusztáv példánya volt. Bizonyítja ezt, hogy rá van vezetve a két részletben fizetett honorárium nyugtája. Hogy ilyen írásos szerződés egyáltalában létezett, ezt senki sem tudta, a szerződés pontos tartalmát még a kortársak sem ismerték, amit a korabeli újságok kommentárjai is bizonyítanak. Először a Petőfi Múzeum említett jogtalan közlése révén, tehát 1962-ben került nyilvánosságra az érdekes okmány. A szerződés legérdekesebb pontja kétségtelenül a honorárium öszszege : 500 pengőforint, ami a pénz akkori vásárlóerejét tekintve igen nagy összeg lehetett. (Ezt egyébként a korabeli lapok is megállapították.) Nem egészen egy évre rá Emich örökáron további 1500 forintért az 1000 példányon felüli kiadás jogát is megvásárolta. (Ez a szerződés már ismeretes volt eddig is), Petőfi tehát összesen 2000 pengőforintot kapott az ’’Összes költemények”-ért. A könyv addig szokatlanul díszes kiadás á ban egy év alatt háromezer példányban fogyott el, előbb 3, majd 4 forintos áron. Ha figyelembe vesszük az ország akkori értelmiségi rétegeződését, a könyv sikerét forradalmi jelentőségűnek kell tartanunk. A szerződés teljes szövege a következő : Szerződés melly a mai napon az alulírtak között következőképen köttetett • I. Én Petőfi Sándor átadom l.er. Emich Gusztáv urnak költeményeim összes és illetőleg második, ezer példányra terjedhető kiadását, mellynek tartalma : a. János vitéz, b. Helység kalapácsa, ez. Salgó d. Versek I. kötet e. Versek II. kötet f. Czipruslombok g. Szerelem gyöngyei h. Felhők. i. Egy víg hősköltemény k. A meglevő s eddig még ki nem nyomatott költemények egy füzetre terjedő kézirata. Míg ezen ezer példányos kiadás egészen el nem kél , nincs jogom azt sem magamnak újra kinyomatni, sem másnak eladni. II. Én Emich Gusztáv adok t. ez. Petőfi Sándor urnak ezen egy kiadásért 500 fi azaz ötszáz forintot pengő pénzben, mellynek felét azaz 250 pengő forintot akkor fizetem, le, ha szerző a kéziratot teljesen kezembe adja, a másik 250 pengő ftot pedig a könyv kinyomatása után 14 nappal. Pest, jún. 22. 1846. Petőfi Sándor (viaszpecsét) Emich Gusztáv könyváros Nyugtatvány, 250 ftról azaz kétszázötven forintról pengő pénzben, mellyet t. ez. Emich Gusztáv úrtól szerződésünk második pontjának következtében mint az összes verseimért nekem járandó honoráriumnak felét, pontosan, minden hiány nélkül, mi napon átvettem. Pesten, augusztus 28 -án 1846. Petőfi Sándor Nyugtatvány 250 ftról azaz kétszáz ötven forintról pengő pénzben, mellyet t. ez. Emich Gusztáv úrtól mint az összes verseimért járandó honorarium másik felét minden hiány nélkül fölvettem, s így a föntebbi költemények egy kiadásának árát egészen megkaptam. Pest, martius 18. 1847. Petőfi Sándor /* GYÖRGY Két órája lélegzetvisszafojtva nézem, mily néma mozdulatlanul alszol. Lapockád angyalszárnyak csonkja. Tarkód hajtásán síelni tanul a hold. Aztán lesiklik a lejtőre gerinced kis buckái közt. Kaján szél támad. Két fargömböd borzong tőle, mint szűzi hattyúpár az éj taván. E misztikus, neolit ünnepélyen nem testedet : a szerelmet dicsérem ; az ember azt gondolja, ismeri, míg egyszer eljön hozzá és betölti borát, hogy lásson mindent, ami földi s megértsen mindent, ami isteni. IFALUDY CL staimince-tábol szonett Irodalmi Újság 9 ELLENSÉG (STARK VALERIA REGÉNYE, TEL-AVIV, 1966, 315 oldal.) A vállalkozás merész, de íróhoz méltó. Egy alakuló ország örökké mozgó talaján élő emberek örömét és boldogtalanságát, sikerét és bukását és csak úgy mellékesen egy család — a Cidkonn család — két generációját végigkísérni, tehát az egész életet ábrázolni, nem könnyű feladat. Az ellenség nemcsak az ország — Izrael — határán áll, sőt nemcsak áll, hanem gyakran fegyverrel tör át a határon, de ellenség az is, aki a határon belül, önmagunk határán belül a lélek mélyén áll lesben, hogy egy óvatlan pillanatban győzzön le bennünket. E két ellenség ellen harcolnak Stark Valéria új regényének szereplői, akik győznek, vagy elbuknak önmaguk — vagy a külső világ törvényei szerint, — s ez emeli a regényt ; de amikor ez csak az író átlátszó beavatkozásából történik, akkor elvesz a regény értékéből. A történet, Áriél, az orvos és felesége Ráchel, a pedagógus köré épül. Ez a két emberi anyagból konstruált figura viszi és mozgatja a regényt. Ez a két ember a maguk összetettségében belső és egymással perbe szálló ellentéteikkel hitelesen él és cselekszik. A férj, aki ugyan csalja, de szereti a feleségét és úgy gyengéd, hogy amikor tapintata értetlenül hull vissza a feleségről, türelmetlen lesz és darabos is a nő, aki egy ideig társtalanul tántorog a szenvedések labirintusában és akkor sem találja a kiutat, amikor egy új szerelem kivezető megváltásában reménykedik. Uriel és Ráchel körül már gyengébben megrajzolt figurák igyekeznek élni és hatni, de kevesebb sikerrel és eredménnyel. Uriel és felesége, a múlt lágerpoklából menekülni akaró Lea, aki az országon kívül akarja a múltat felejteni, az író szerint nem teheti büntetlenül. Uriel, a férj, mint portugál katona hal meg egy gyarmati csetepatéban, vagy Ruti, aki elveti magától az egyszerű élet örömeit, Hollywoodban tűnik fel, mint milliomosok szeretője, a bűn és büntetés szokványos, közhelyszerű összefüggését példázza. A regény megírásának módszere hagyományos. És, ha vét is a szilárd szerkezet ellen, erre csak a zsúfolt eseménysorozat kényszeríti. Ettől a regény nem lesz mozgalmasabb, csak fárasztóbb. A feloldás, az elégtétel minden szenvedésért a regény utolsó soraiban éri el Ráchelt . ”Az egyik mezőrészlegen eke dolgozott. Szántottak. Májusban február helyett ! Orrcimpája tele lett a felhányt föld friss szagával. A szeretet forró hulláma öntötte el. A földhöz, az országhoz. Elmegy a tanfelügyelőségre. Azonnal. Dolgozni, tanítani akar. Vidám lett és futni kezdett. Édes hazám, gondolta és nem szégyellte magát az érzelgősségéért. Hajába belekapott a szél. Hagyta. Sietnie kellett. Temérdek sok volt a dolga.” S ha mindez, amiért tulajdonképpen a regény íródott, nem ilyen, közvetlen, kissé iskolás tanulság levonásával kerülne az olvasóhoz, hitelesebb lett volna, de így is közelebb hozza a közelmúlt eseményeit. Stark Valéria vállalkozása, ha nem is sikerült teljesen, de írói készsége igazolja azt az eredményt, amely egy új ország irodalmának értékét gyarapította. (enen) ARADI ERVIN : ”A CSODÁK 6 NAPJA” Tel Aviv, 1967, 234 o. Az arab-izraeli háború hatnapos viharára hasonló gyorsan reagáltak a háború krónikásai is. Egyikük, Abádi Ervin, ”A csodák 6 napja” címen jelentette meg beszámolóját. A dokumentációkat, illetve a 6 nap eseményeinek rádió, televízió- és sajtóidézeteit hitelesen sorakoztatja fel és ez már önmagában is — hisz az események a jó szemű írót és újságírót kronologikusan kényszerítik erre — feszültséget tud teremteni. Csodákról van-e szó tulajdonképpen vagy az önvédelem, a szorongásból való feloldódás teremtette meg azt a helyzetet, amit csodának lehet nevezni ? — Végeredményben mindegy. És az író e két fogalmat reálisan tudja összehangolni. A dokumentációk csoportosítása jó szerkesztői munkára vall, sőt igyekszik ezen túl is lépni, amikor a napi jelentések közé egy-egy a tárgyhoz alkalmazkodó novellisztikus írást iktat. Ez a kísérlet figyelmet érdemel, de kivitelében megtöri a könyv folyamatosságát. Talán túlságosan közel vannak még az események ahhoz, hogy szépirodalommá érjenek, és így nehéz elkerülni a sematizmus veszélyét. A könyv szövegét a szerző rajzai és fényképfelvételei méltóan kísérik. U K — DÁN OFRY : IZRAEL GYŐZELMES HAT NAPJA (KÁRMEL KÖNYVKIADÓ, TEL-AVIV) Alig ért véget a közel-keleti háború, a magyar nyelvű könyvpiacon már meg is jelent az ”Új Kelet” egyik munkatársának, Dán Ofrynak nagy alakú, 150 oldalas, fényképekkel gazdagon illusztrált munkája, amely a háború előzményeiről és lefolyásáról ad beszámolót. Szaggatott, az események ritmusához tökéletesen illeszkedő stílusban megelevenednek előttünk a május végi, június elejei diplomáciai manőverek, hogy aztán helyt adjanak a katonai manővereknek. Noha a hadászati mozdulatok, az emberi helytállás leírása sok érdekes, ismeretlen részlettel gazdagítja az olvasót, olyasvalakinek, akit a csatazaj nehezen tud lekötni vagy lelkesíteni, talán még ezeknél a fejezeteknél is tanulságosabb azoknak a ’’kulisszatitkoknak” feltárása, amelyek az izraeli belső helyzetre vonatkoznak. Tanulságosabb és megnyugtatóbb. A belső ellentétek takargatás nélküli feltárása azt igazolja, hogy Izraelban a demokrácia van, a véleményegység nem kötelező pártparancs, s éppen ez a demokratizmus teszi lehetővé — miként a II. Világháború alatt, a Churchill-Attlee koalíció idején Angliában — a veszélyek közepette a teljes és valódi nemzeti egység megvalósulását. Ki vethetné az izraeli újságíró szemére, hogy a hatnapos háborúról szólva — izraeli újságíró szemével látja, tollával ábrázolja az eseményeket ? Ha valamit kifogásolhatunk, az nem ez a természetes elfogultság, hanem az ebből fakadó stílus-bicsaklások. Feltétlenül jogosult és meggyőző például Nasszer háború előtti egyik nyilatkozatának idézése : ”A zsidók háborúval fenyegetőznek. Mi erre azt feleljük : Áhtálán Uszádábn ! Bárcsak beváltanák a fenyegetőzésüket. Bárcsak kitörne a háború. Mi készen állunk a harcra !” Az idézet magában hordja önnön csattanóját. Mi szükség ehhez még hozzátenni, hogy Nasszer a nyilatkozatot ’’kaján mosollyal a száján” tette ? Egy aktuális könyv szerzőjének legnagyobb öröme, ha munkája minél tovább megőrzi aktualitását. Hadd mondjuk mi most mégis azt : a közel-keleti feszültség az utóbbi hetekben inkább fokozódott, mint enyhült s Dán Orry könyve sajnos mindmáig nem évült el. —m — KÖNYVEKRŐL RÖVIDEN Három izraeli magyar könyv