Irodalmi Ujság, 1970 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-15 / 7-8. szám

2 Árvizek JÚNIUS 7-ÉN írták a képesla­pot Budapesten. A kép Munkácsy Mihály ’’Rőzsehordó nő”-jének reprodukciója. A szöveget Ilus né­ni írta. Nehézkes, öreges hetük. "Mélységes bánattal közlöm, hogy drága szülőföldünk, a Székelyföld, sőt majd egész Erdély a szörnyű árvíz martaléka lett. Minden pa­tak, a Feketeügy, a Kászon, Ko­­vászna vize, a folyók, az Olt, Ma­ros, Küsküllők, mind-mind feltá­madtak, tengerré változtak. Ellep­te a víz Marosvásárhelyt, Székely­udvarhelyt. Segesvár és Szatmár­németi csak volt. Erdély megkö­zelíthetetlen. Mérhetetlen szenve­dések a víz nyomában : hajlékta­­lan családok, éhező betegek, tá­masz nélküli öregek, reményt­­vesztett fiatalok. Beteljesedett." Leverten nézegetem a lapot. Minden este hozta a tévé a beszá­molót az erdélyi árvizekről. Az ember ül a képernyő előtt, nézi az ismeretlenül ismerős tájakat, ame­lyeket eltorzít az ár, hallja a ri­porter tárgyilagos hangját, a szá­mokat, hány ház dőlt romba, hány hektár föld került víz alá, hány ember pusztult el, hány családot telepítettek ki. Pattognak a számok, még fel sem tudjuk mérni, mit jelentenek. Egyálta­lán, a gyorsan változó képek és pergő számadatok valahogyan személytelenné, tárgyilagossá te­szik az egészet. Nincs idő gondol­kodni, nincs idő együttérezni. Kü­lönben is a kép azonnal átvált a perui földrengésre, ismét számok... ennyi halott ... annyi sebesült ... amannyi rombadőlt ház ... Erdély és Peru összegabalyodik egy csen­des borzadályban, amelyhez nem találjuk meg a kapcsolatot. De Ilus néni lapja, a reszkető sorok... ”...a Feketeügy...” Hirte­len szétrobban a tompaság, a tévé­okozta elidegenedés kábulata és megértem, végre megértem a tra­gédiát. A PÁRATLAN árvízkatasztró­fa Magyarország lakóit is sújtot­ta. A Tisza, Maros, Kőrösök és Berettyó magyar és romániai partja mentén egyaránt pusztí­tott a víz. Az érzelmeken túl az újságíró gyakorlott szemmel és szakmai pragmatizmussal ösztö­nösen azonnal vizsgálni kezdi, ho­gyan reagál a sajtó a szerencsét­lenségre ? Miként informálják a nagyvilágot ? A különbség megdöbbentő és jellemző. A ROMÁN hírügynökség, az Agerpress, a katasztrófa első per­cétől a szó szoros értelmében elárasztotta a nyugati hírügynök­ségeket a jelentésekkel, beszámo­lókkal. Részletes adatokat közölt és semmit sem hallgatott el. Sőt, ismételten hangsúlyozták, ”az ár­víz nagyobb károkat okozott az országnak, mint a második világ­háború", "a mostani és következő ötéves tervek teljesíthetetlenek”, "az egész ország termelése meg­bénult", ”a gyáripar jóvátehetet­len károkat szenvedett”. A román hatóságok azonnal beengedték a nyugati országok tévé-riporterjeit, akik akadályok és formaságok nélkül filmezhettek, mozoghattak az egész ország területén, ripor­tokban, interjúkban megszólaltat­hatták a kárvallott embereket, a politikai és egyházi vezetőket. A nyugat-német tévé például más­félórás filmet készített az erdélyi árvízről, a naponta közölt hely­színi beszámolókon túl. Felhívták a lakosságot az árvízkárosultak segélyezésére, 41 41 41 szám alatt valamennyi német banknál kü­­lönszámlát nyitottak, amelyre nap mint nap tekintélyes összegek fu­tottak be az ország minden részé­ből. A Nyugat-német Kormány is haladéktalanul megkezdte segély­­szállítmányait, gyógyszereket, élel­miszereket, takarókat, sátrakat, vízszűrő és szállító berendezéseket, gépjárműveket és ruhaneműket küldött és küld Romániába. Ezzel párhuzamosan több millió már­kányi készpénzsegélyt szavaztak meg, állam és egyházak, nagyösz­­szegű és hosszúlejáratú hiteleket ajánlott fel a kormány és gyors intézkedésekkel módosította a ro­mán-német kereskedelmi forgalom feltételeit. A szolidaritás az árvíz­­károsultakkal háttérbe szorított minden politikai előítéletet. A ro­mán állami szervek nyílt maga­tartása teremtette meg ehhez az előfeltételeket. MAGYARORSZÁGON ezzel szemben az árvíz elmosta ugyan a földek és házak egy részét, de nem a hírközlő szervek álszemér­mes elzárkózottságát. A katasztró­fát, a jelek szerint, belső pártügy­nek minősítették, amiről a ’’kapi­talista és imperialista” külföldnek nem illik információkat adni. A kucserák nyilván attól tartottak, hogy a kommunista világrendszer gyengeségeként ítélik majd meg a katasztrófát és a partszakadást a pártszakadással azonosítják. Az MTI csupán szűkszavú jelentése­ket küldött külföldre, melyek épp csak annyit mondtak, hogy ’’árvíz van”. Nyugati tévéseket nem en­gedtek be, sőt az akkreditált kül­földi újságírókat is igyekeztek tá­voltartani a katasztrófa színhelyei­től. Így a nyugat-német tévé például térképen beiatírozásokkal jelezhet­te csak nézőinek, hol van árvíz Magyarországon és az ehhez kap­csolódó párszavas hír nem érzé­keltethette az árvíz szörnyű való­ságát. A nyugati közvélemény nem fogta fel, mi történt Magyar­­országon — mindenki csak Ro­mániát emlegette. És érthetően a segélyek is Romániába mentek ... Persze meglehet, hogy a magyar pártnak és kormánynak nincs is szüksége nyugati segítségre, vagy ha igen, méltóságán alulinak tart­ja annak elfogadását. A Szovjet­unió majd segít, ha kell ... A Szovjetunió egyébként, a je­lek szerint, differenciáltan kezeli a román és magyar árvizet. A ro­mánoknak Brezsnyev és Koszigin csak részvéttáviratot küldött,­­ezt is jóval későbben a kínaiaknál, al­bánoknál és számos nyugati kor­mány hasonló megnyilatkozásá­nál), segélyről a táviratban nem esett említés. Külföldi megfigyelők azt hallották Bukarestben, hogy az oroszok a románok konkrét se­gélykérésére várnak, hogy azután ennek alapján ’’tárgyaljanak”. A magyaroknak Koszigin Fock Jenő­höz intézett táviratában, a részvé­ten túl, segélyt is kilátásba helye­zett. Ennek nagyságáról és jelle­géről azonban semmit sem lehe­tett hallani. A nyugat-német ’’Deutsche Wel­le” rádióadó magyar nyelvű adá­sában elemezte a magyar és ro­mán hivatalos magatartást az ár­vízzel kapcsolatban és rámutatott arra, hogy a magyarok ’’államti­­tok”-ként kezelik a katasztrófát és államtitok az is, milyen és mennyi segélyt és hitelt folyósít majd a Szovjetunió hű szövetségesének. A ’’Magyar Hírlap” június 10-i számában felháborodva utasította vissza ezt az állítást és végre ’’részletezte” az orosz segítséget : "Aki pedig nemcsak bírálja, ha­nem olvassa is lapjainkat, az min­den erőfeszítés nélkül megtudhat­ja például a következőket : a ma is készenlétben álló szovjet heli­kopterek és kétéltűek mindenkit megelőzve vettek részt a mentés­ben. A gépkocsik útlevél nélkül, az országhatárok között szokásos formalitásokat mellőzve, hordják megállás nélkül a védekezéshez a köveket és az építéshez nélkülöz­hetetlen faanyagot a Szovjetunió­ból.” Kő és fa. Igen-igen szerény se­gítség. A LEGNAGYOBB VÉSZ nap­jaiban a ’’Népszabadság” címol­dalán a következő vastagbetűs cí­mek hirdették a nap legfontosabb eseményét : "Khartoumban Nasz­­szer, Numeiri és Kadhafi meg­nyitotta az arab csúcsértekezle­tet!”, ”A párt és állam vezetői meglátogatták a Budapesti Nem­zetközi Vásárt".­ ­ AMIKOR a Nyugat-német Kor­m­ány megindította segélyszállítá­sait Romániába, a Román Kor­mány azt a kérését nyilvánította, tekintsenek el attól, hogy a had­sereg, a Bundeswehr szállító re­pülőgépeit használják fel e cél­ra. (Köztudomásúan a jugoszláviai és törökországi földrengések, a tuniszi árvíz alkalmával például a Bundeswehr repülői voltak az elsők, amelyek a helyszínre szállí­tották az oly sürgősen szükséges anyagokat és felszereléseket). A románok ugyanis attól tartottak, hogy a Szovjetunió ’’félreértheti” a Bundeswehr repülőinek megjele­nését román terület felett és eset­leg ellenintézkedéseket foganato­sít. Jellemző, hogy amikor min­dent elpusztított a víz, akkor is a szovjet szövetségestől való félelem maradt a legnagyobb. * A KISZOLGÁLTATOTTSÁG a természet vak és vad erőivel szem­ben közös emberi sors az atom­korszak tudományos diadalai ide­jén is. Mélységesen együttérzünk a Duna völgye árvízkárosultjaival. A dühöngő ár elsodort ma háza­kat, állatokat, földeket. Emberek százait temette a romok alá, százezreket tett földönfutókká. Reményünk, hogy egyszer, mi­előbb, a humanizmus árja is ily elemi erővel sodorja el a mester­séges korlátokat, amely az embe­reket az emberektől ma még el­választják. GYÖRGY ERVIN hanem megújult szervezet. Edward Heath ereiben sem folyik kék vér. Építőmester volt az apja. Kor­mányában csupa kipróbált, nagy távlatú miniszter ül. Nem annyira színesek, nem annyira snájdigok, mint sok más ország miniszterei, de az első jelekből úgy tűnik, tud­ják, mit akarnak. Lehet, hogy a brit oroszlán rövidesen újra hal­latni fogja a hangját. (­yr-) SodMSari Irodalmi Újság Három választás Sorrendben, úgy ahogy történt. Első : a Szovjetunió. Szabályos választási kampány. Tömegek, be­szédek, ígéretek, lobogók és jelöl­tek. Mindenki választhat, hogy a párt, vagy a párt által kijelölt nem párttagok közül ki képviselje. A kommunista, vagy a­­ kommu­nista. Eredmény : — idén —­ a szavazók 99,8 %-a leszavazott és, csodák­ csodája, a párt összes je­löltje képviselő lett. Ezt senki sem tudja utánuk csinálni. De hát, mint közismert : a Szovjetunióban egységbe tömörült a nép és a ve­zetés és erre úgy vigyáznak, mint a szemük világára stb. stb. stb. stb. Második választás : Nyugat-Né­­metország három államában. Itt már mereven ragaszkodnak a de­mokrácia játékszabályaihoz, ami­nek persze néha megvan a rossz oldala. Időnként öngólt lehet rúg­ni. Ki kell állni a tömegek elé és­­ azok döntenek. Hogy ez poli­tikailag mit jelent, erről a továb­biakban külön cikk is szól. A harmadik és történelmi szempontból is jelentős : a június 18-i angol választás, amelyen az előzetes propaganda és áltudomá­nyos prognózis-gyártás úgy per­gett le az angol választókról, mint puliról a zápor. Még csak meg sem rázták magukat. Csak a ma­guk feje után megbuktatták a népkormányként szereplő mun­káspártot és — java­részt munkás­szavazók — visszahozták a kon­zervatívokat. Hogy ez most mi­lyen változást hoz ? Ki kell pró­bálni. Legfeljebb négy évig kell kibírni őket, ha rosszul szavaztak, így gondolkoznak. Úgy vélik, hogy az új angol kormány minden va­lószínűség szerint az évtized kor­mánya marad. Fiatalok, java részben már nem a régi Tory-párt. Matematikusok előnyben ! JÚNIUSBAN három német szö­vetségi államban tartottak válasz­tásokat. A választások jelentősége messze felülmúlta a szokásos ke­reteket. A tartományi parlamentek tagjain túl afelett is döntöttek : helyeslik-e a választópolgárok Wil­ly Brandt szociál-liberális kor­mányának politikáját. A három tartományban a Szövetségi Köz­társaság lakosainak több mint 40 %-a él. A választások eredmé­nye versengésre hívta a matema­tikusokat. A két nagy párt, a ke­reszténydemokraták és a szociál­demokraták ugyanis számtani mű­veletekkel akarják igazolni győzel­müket, illetve azt, hogy nem szen­vedtek vereséget. A kereszténydemokraták szá­mítása a következő : győztünk, mert mindhárom tartományban több szavazatot kaptunk, mint legutóbb. Észak-Rajna—Vesztfá­­liában azonkívül visszaszereztük a legutóbb elvesztett relatív többsé­get. A kormánykoalíció kisebb pártja, a szabaddemokraták, ki­buktak a saarvidéki és alsó-szász­­országi Parlamentből. A szociáldemokraták így szá­molnak : nem szenvedtünk veresé­get, mert mindhárom tartomány­ban növekedett szavazataink szá­ma. Igaz, nem akkora mértékben mint a CDU-é, de ez csak annak következménye, hogy a szélsőjobb­­oldal, az NPD, összeomlott és hí­vei legnagyobbrészt a CDU-ra szavaztak — érthetően —, mert a CDU átvette a nacionalista jelsza­vakat. Végül pedig egyértelműen győztünk, mert a kormánykoalí­ció két pártjára együttesen a vá­lasztók 51 %-a szavazott, tehát megkaptuk az abszolút többséget. A szabaddemokraták így szá­molnak : a három tartomány kö­zül csak Észak-Rajna—Vesztfá­­liában volt szociál-liberális tarto­mányi kormány, itt szavazatain­kat 5,4 %-ról 5,5 %-ra növeltük. A másik két tartományban, ahol a CDU-val voltunk koalícióban, illetve ellenzékben voltunk, kibuk­tunk. Tehát választóink helyeslik szövetségünket a szociáldemokra­tákkal. Akik nem helyeselték, úgyis elvándoroltak már a CDU- hoz, így az egyedüli út számunk­ra, ha újra felépítjük pártunkat a baloldali liberalizmus jegyében. SZÁMTANI okoskodással sok mindent lehet bizonyítani. Végső fokon a 2x2 azonban mindig 4 marad. Tehát a legegyszerűbb ne­vezőn vizsgálva a helyzetet : Né­metországban is a kétpártrendszer felé halad a politikai fejlődés. A konzervatív, nemzeti és kelet felé rezerváltabb kereszténydemokra­­­ták egyfelől, a liberális, balolda­­libb és Kelet felé nyíltabb szo­ciáldemokraták másfelől jelenleg még egyensúlyban tartják a mér­leg nyelvét. Hogy száz ember kö­zül egy hol ide, hol oda áll, dia­dallal töltheti ugyan el hol az egyik, hol a másik pártot — lénye­ges változást azonban nem jelent. A külföldi szemlélők legtöbbjét befolyásolta a látványos tény, hogy a neonácik egyik tartományban sem jutottak mandátumhoz. Fel­legvárukban, Alsó-Szászországban is csúfosan megbuktak. E látszat azonban csal. Tény ugyanis, hogy a CDU választási propagandája annyira jobbra tolódott, hogy fenntartás nélkül adhatták voksu­­kat a CDU-ra, már csak azért is, mert tudták, hogy így okozhatnak legtöbb kárt főellenségeiknek, a szociáldemokratáknak. A MOSTANI EREDMÉNYEK mindenesetre intő jelként szolgál­hatnak Willy Brandtnak : jóval óvatosabbnak kell lennie keleti politikájában, tartózkodóbbnak Walter Ulbricht államával szem­ben. Több gondot kell fordítania a belső reformokra és meg kell ál­lítania az áremelkedéseket. A kormány helyzete ezenfelül bármely pillanatban megrendül­het, ha a szabaddemokraták jobb­szárnya azt a következtetést von­ná le, hogy egyéni politikai kar­rierjüket csak a kereszténydemok­ratákhoz való csatlakozás menthe­ti meg. Hat szabaddemokrata kép­viselő a Bundestagban már eddig is csak pártfegyelmi alapon ma­radt hű a kormányhoz. Hat kép­viselő átvándorlása az ellenzék tá­borába éppen elegendő volna Wil­ly Brandt megbuktatásához. A NÉMET belpolitikai helyzet borotvaélen táncol. A mostani tar­tományi választások ezt láthatóvá tették. De felmerül a kérdés : va­jon így kellett-e ennek történnie". A tény, hogy a kereszténydemok­raták aggálya Brandt kelet-európai kísérletei miatt befolyásolta a vá­lasztó­polgárokat, nem magyaráz­ható csupán azzal, hogy a néme­tekre ma is hatnak nacionalista szólamok. Ellenkezőleg, Brandt­nak igaza volt, amikor azt mon­dotta, hogy a lakosság körében na­gyobb többsége van, mint a Par­lamentben. A közvélemény szim­pátiával és reménykedéssel fogad­ta a ’’nyitást keletre”. Hogy a mostani választásokon mégsem volt nagyobb a szavazói többség, mint az eddigi parlamenti válasz­tásokon, annak oka elsősorban Walter Ulbricht magatartásában keresendő. A kérlelhetetlen me­revség, amellyel Kelet-Berlin még Moszkván is túltett, a fennhéjázó gőg és önteltség, amelyik nap mint nap a kelet-német sajtóban, rádióban és tévében diadalünnepet ült, hideg zuhanyként hatott a nyugat-németekre, ez tette egyál­talán lehetővé, sőt szükségessé a megmerevedést a CDU-ban és ez váltott ki megfelelő reakciót a köz­véleményben. Ha például Ulbrichték semmi mást nem tettek volna, csak egy­szerűen ismét megengedték volna a nyugat-berliniek rokonlátogatá­sait Kelet-Berlinben, ahogy ez még két évvel ezelőtt, Kiesinger kormánya idején is lehetséges volt —, és ami Ulbrichtnak nem­hogy hátrányt, hanem előnyös devizabevételt is jelentett volna, — egy ilyen alapjában olcsó gesztus­sal — a Brandt-kormány elsöprő győzelmét biztosíthatták volna. ÓHATATLANUL felmerül a kérdés : akarja-e egyáltalán Ulb­richt rendszere a konzervatívok­kal szemben Brandtékat támogat­ni? A válasz kézenfekvő : nem. Nemcsak azért nem, mert Ulb­richt rendszere, a Kreml rendsze­re, velejéig konzervatív, (a párt­­apparátus uralmát akarja konzer­válni), hanem elsősorban azért nem, mert Ulbricht helyzetét az európai feszültség erősíti, a meg­békélés gyengíti. Brandt kormányának labilis helyzete a kelet-német merevség tükröződése. Enyhülés csak úgy lehetséges, ha a másik fél is tesz valamit ennek érdekében. K. D. 1970. július 15-augusztus 15. AZ ’’AMERIKAI MAGYAR SZEMLE” legújabb kettős száma a 75 éves Mécs Lászlóról emléke­zik meg. Közli a költő fényképét, önéletrajzi fejezetét és új verseit. Angolul Kabdebó Tamás : a kos­­suthi Konföderációról, Prof. Shem­­­a : Körösi Csom­áról, Demopou­­los : Egri Lajosról, Várnai : Ko­dály ’’Háry János”-áról értekezik, míg Kovács Imre a ’’Rozsdateme­­tő”-ről ír könyvismertetést. Az an­gol részt Watson Kirkoonnell, Ro­bert C. Roach, Könnyű László, Charles Genther, Kasey Casebolt versei, illetőleg fordításai egészí­tik ki. Az 1970-es kettős szám ára 2.50 $. Megrendelhető, a pénz előzetes beküldésével : ’’Amerikai Magyar Szemle”, 5410 Kerth Road, SAINT-LOUIS, Missouri, 63128.

Next