Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1920. 9. évfolyam
Tanulmányok - Perényi József: Somló Sándor 4–18. p.
TANULMÁNYOK. SOMLÓ SÁNDOR. Irta : PERÉNYI JÓZSEF. Élete. — Somló Sándor, családi nevén: mogyorósi és bánóczi Hlavathy Ödön, született 1859-ben Kaposon, Ung megyében. Atyja a premontreiek jószágigazgatója volt. Iskoláit Ungváron, Sárospatakon és Budán járta. Itt vett annyira erőt rajta a színészet utáni vágy, hogy elhagyta az iskolát és egy iskolatársával Budáról megszökött, hogy Székesfehérvárt belépjen az ottani színtársulathoz. Családja hallani sem akart arról, hogy valamikor színésszé legyen. A szökevényt útközben utolérte nagybátyja és visszahozta Pestre, de a rajongó ifjút nem tudta lebeszélni eltökéléséről. 1875-ben nagybátyja maga iratta be az országos színészeti iskolába — Somló Sándor név alatt —, de a szigorú apa megvont tőle minden anyagi támogatást, hogy így birja rá fiát az iskolába való visszatérésre. De minden hiába volt. Az ifjú kimondhatatlan nélkülözések közt végezte tanulmányait. Másolásból és statisztaságból tartotta fenn magát. Mindvégig a legkitűnőbbek közt volt. Kedvelt tanítványa lett Szigligeti Edének, Paulay Edének és Szigeti Józsefnek. Lírai költeményekkel már előbb is megpróbálkozott, de rendszeresen ez időben kezdett a Magyarország És A Nagyvilág c. lapban verseket írni. A színműírás terén is ebből az időből valók első kísérletei, amelyekért Szigligeti is bátorította. A színésziskola elvégzése után 1878-ban a győri színházhoz szerződött, ahol három évet töltött. Győrből Debreczenbe szerződött, majd megfordult Esztergomban, Pozsonyban, Szombathelyen és ismét Debreczenben. Szegeden ismerkedett meg Vadnay Vilmával — nagyváradi Stépán Vilma —, ki éppen úgy, mint Somló, már gyermekkorában nagy vágyat érzett a színpad után, s kit végre is Blaháné művészete vonzott a színi pályára. A két rokon művészlélek csakhamar megértette egymást és Somló feleségül vette az akkor már ünnepelt népszínmű- és operette énekesnőt, kit mindenfelé a kis Blaháné-nak hívtak. Vele bejárta az ország minden nagyobb városát. Nemcsak mint előadóművész, de mint drámaíró is szép sikereket ért 1884 óta, amikor az Első szerelem c. vígjátéka akadémiai koszorút nyert. 1893-ban a Nemzeti Színház tagja lett. Mint színésziskolai tanár előbb Rákosi Szidi színésziskolájában működött, majd az Országos Színészakadémián, hol a művelődéstörténet tanára volt. Paulay Ede halála után ennek az intézetnek igazgatója lett, az ő körültekintő vezetése alatt az iskola színvonala magasra emelkedett. Hasonló érdemeket szerzett mint a Nemzeti Színház igazgatója (1902.). Mint ilyen a nagy irodalmi tradiciókat szolgálta. A drá-