Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1922. 11. évfolyam
Figyelő - Négyesy László: Beöthy Zsolt. [Nekrológ] 1–2. p.
BEÖTHY ZSOLT: NÉGYESY LÁSZLÓ búcsúzó beszéde Beöthy Zsoltnak a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tiszteletbeli tagjának és volt elnökének ravatalánál. Pályatársaid, barátaiddá emelt egykori tanítványaid és a követőidből vezetéseddel alakult és felvirágzott Magyar Irodalomtörténeti Társaság, továbbá baráti köreid, ezek közt a te kedves budai Auroraköröd nevében hadd búcsúzom tőled, rajongva szeretett édes jó barátunk, híven követett drága mesterünk, most már kihúnyt vezércsillagunk! Hányszor búcsúztál tőlünk, mikor távol országokba és világrészekbe útra keltél s hányszor fogadtunk örömmel, mikor az emberi kultura termőhelyeit bejárva, nyugat vagy kelet, dél vagy észak művészeti, szellemi és természeti környezetének virágaiból mézet hoztál haza! Most te indulsz útra, mégis mi búcsúzunk tőled, mert ékesszóló ajkad néma lett s ahova mostan mégy, onnan nem várhatunk vissza. Hányszor merültél el a múlt távolságaiba, a magyar szellem múltjába s tértél meg onnan és kedveskedtél nekünk és nemzetednek ott felfedezett kincsekkel! Most az örökkévalóságba költözöl és magaddal viszed kivételes műveltségű szellemed és örökifjú kedélyed egész gazdag kincstárát. A gondolatnak és a formának új meg új reveláczióit hoztad nekünk, egy más, egy szebb világból, a szépnek új meg új kinyilatkoztatásait, mintegy az égből orzott sugarakat. Most magaddal viszed a sugarat, a meleget, innen, ebből a máris borús és hideg világból, oda, ahol úgyis örök napja ragyog az eszménynek. És mi hozzád közelálló pályatársaid zokogó szívvel és remegő ajakkal tördeljük a költő szavait : Irodalomtörténet.