Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1923. 12. évfolyam
Tanulmányok - Négyesy László: Elnöki megnyitó beszéd a magyar Irodalomtörténeti Társaság 1923. évi közgyűlésén 3–9. p.
TANULMÁNYOK. ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TÁRSASÁG 1923. ÉVI KÖZGYŰLÉSÉN. Tisztelt Társaság! Történettel foglalkozunk, megszoktuk a tényeket a századok délkörvonalaiban látni. És bármily kevés tárgyi jelentősége van is a kerekszámoknak, de ha már a nagyközönség is ünnepi hangulatba melegedik egy-egy százéves évforduló képzetétől, ha fölgerjedt érdeklődéssel fordul egy-egy nagy esemény vagy egy-egy kiváló egyéniség emléke felé, ha ez az ünnepi hangulat egyetemes lelkesedéssé fokozódik , akkor bizonyára nem kerülheti ki a mi figyelmünket a jubiláris évszám, akkor nem maradhatunk közömbösek épen mi, akik nemcsak a százados évfordulók alkalmával, hanem minden esztendő minden hétköznapján ezeknek az emlékeknek és ezeknek az egyéniségeknek kultuszát ápoljuk. Hogyan hallgathatnánk ez évi ünnepi egybesereglésünkön arról a két magyar költőről, akiknek százéves születését ünnepli az ország, s akiknek neve a nagyvilág távolibb pontjairól is vissza-visszahangzik felénk, tudtunkra adva, hogy van még a magyar névnek becsülete!? Hogyne dobbanna meg épen a mi szívünk, mikor a mi hőseinkért lelkesedik mindenki ? Észre kell vennünk, hogy a mi korunk a legtöbb esetben íróknak, művészeknek szenteli a százados ünnepeket, nem államférfiaknak, hadvezéreknek, akiket koruk inkább ünnepelt. A mai kor az egykori nagy költőket, gondolkodókat, művészeket kanonizálja leginkább szentjeivé, ezeknek emlékét fonja körül glóriával, ezeket teszi kultuszának tárgyaivá. Így van ez külföldön, és így van nálunk is, ahol különben a szellemi munka értéke hihetetlenül aláhanyatlott a fizikai munkáé mellett. Aranyunk, ezüstünk nincs, de erkölcsi elismerés tőlünk is telik, legalább az elhunyt nagyoknak. Hogy azonban ilyen erkölcsi elismerésben a múlt nagyjai közül legtovább az írókat részesítik, világszerte is, abban nemcsak utólagos jóvátételt láthatunk, hanem a művelődés jelentőségének fokozódó érzését. A múlt nagy alakjai közt