Pintér Jenő szerk.: Irodalomtörténet, 1928. 17. évfolyam
Tanulmányok - Hankiss János: Jókai Mór és egy francia anekdotakincs 1–22. p.
TANULMÁNYOK. Jókai Mór és egy francia anekdotakincs, írta: HANKISS JÁNOS. A „motívumvándorlás" válságának korát éljük. Ami ezelőtt tizenöt évvel a pozitivista irodalomtörténetírás egyik leglényegesebb, mert legkézzelfoghatóbb eredményének látszott: a tárgyi hatások megállapítása ma kénytelen szerényebb hellyel megelégedni az irodalomtudomány nagyszámú feladatai között. Hogy régebben milyen szuverén uralkodója volt ennek a területnek, az is bizonyítja, hogy a be nem avatottak nyelvén „filológia" majdnem teljesen egyenértékű az irodalmi hatások, utánzások, nem ritkán plágiumok földerítésével. Ma az ellenkező végletfelé evez a közvélemény: írók ézs kritikusok gyakran tiltakoznak jobb ügyhöz méltó buzgósággal olyan megállapítások ellen, amelyek pedig teljes tapintatossággal csak „olvasmányi emlékekről", a „levegőben lévő irodalmi motívumok és eszmék" „öntudatlan átvételéről" mernek beszélni. Sőt gyakran hallunk olyan hangokat is, hogy ez meg az a nagy költő nem vehetett semmit mástól, de különösen nem nála kisebb kaliberű idegen íróktól! Mintha bizony a fiatal Petőfi, vagy az öreg Jókai pontos mérlegre tehette volna olvasmányainak öszszes szerzőit és saját műveit is, s azután megállapíthatta volna azt a határt, amelyen alul méltatlan dolog volna bármit is megjegyeznie; mert hiszen amit egyszer megjegyzett, bármikor, önkéntelenül is reprodukálhatja! (Ezt a mérleget nagyon szívesen kölcsönkérnők tőlük mi is, az irodalomtörténetírás szerényebb munkásai !...) Az irodalmi hatások megállapítása pedig mégis — minden divattól függetlenül — nélkülözhetetlen. A legtöbb íróra (talán azt is mondhattuk volna: valamennyire nézve ez az a konkrét anyag, amit negatív és pozitív tanácsadásra szólíthatunk fel. Negatív tanulsága az, hogy amit írónk idegenből vett, az eleve Irodalomtörténet. 1