Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1944. 33. évfolyam
Kisebb közlemények - Kovalovszky Miklós: Petőfi nevéről 59–63. p.
Petőfi nevéről. Vannak dolgok, amelyeket megszokottságukban annyira természetesnek veszünk, hogy nem is jut eszünkbe gondolkozni rajtuk. Így vagyunk Petőfi Sándor nevével is. Mindenki tudja, hogy eredetileg Petrovicsnak hívták, de jóformán még az irodalomtörténet sem firtatta ennek a névváltoztatásnak a létrejöttét. A Petrovics-család felvidéki származású s állítólag 1667-ben kapott nemességet I. Lipóttól, bár vannak, akik kétségbe vonják, hogy a költő ennek a nemes ágnak leszármazottja. Kevésbbé ismert az az érdekes tény, hogy a család eredeti neve Petrovicz. Még Petőfi apja is Petrovitznak, Petrovicznak írja nevét kezdetben a kiskőrösi számadásokban, bár az aszódi házassági anyakönyvben, 1818-ból Stephanus Petrovitsot találunk. 1823-tól kezdve Petrovitsnak, Petrovicsnak nevezi magát a költő apja. Ez a változás állítólag a kiskőrösi jegyzőnek, Raksányi Józsefnek tulajdonítandó, aki ezt a „magyarosabb" alakot ajánlotta. Avics végű, szerb hangzású alak miatt gondolták sokan Petőfit rác vagy szerb eredetűnek. A név írott alakjának állandóságával tehát nem sokat törődtek akkoriban. Jellemző ez a múltra. Történelmi nagyjaink nevét, sőt aláírását különböző alakban találjuk a régi okiratokban. (Elég a Balassa—Balassi-vitára utalnunk.) Csak a múlt század elején tiltják meg királyi rendeletekkel a nevek önkényes elváltoztatását. A költő ifjúságából származó okmányok is eltérően őrzik meg nevét. A kiskőrösi evangélikusegyház születési anyakönyvének első bejegyzése az 1823. évben január 1. ketettel: Alexander, parentes Stephanus Petrovics et Maria Hius. De már a kecskeméti evangélikus elemi iskolában 1828 májusában Alexander Petrovits néven írják be a gyermeket. A pesti evangélikus gimnázium az 1833—34. iskolaévről Petrovich Alexandernek ad bizonyítványt. A következő évben a pesti piaristáknál Petrovics néven szerepel, aszódi gimnazista koráiból származó füzetein és bizonyítványain, az 1836—38. évekből Alexander Petrovics olvasható. Innen Selmecbányára kerül az evangélikus líceum VI. osztályába. Itt verset ír Szeberényi Lajos nevű barátja emlékkönyvébe s ez alá Petrovich Sándornak, jegyzi nevét. Így szerepel az önképzőkör, a „Xenice Magyar Társaság" jegyzőkönyveiben is. Nevének di-val írása, úgy látszik, szándékos. Bizonyosan magyarosabbnak érzi ezt az alakot s talán előkelőbbnek is, bár ismerve korán kialakult demokratikus felfogását, ilyen szándéka valószínűtlennek látszik. Fellobbanó magyar érzése vezette a változtatásban, mert magyarságában sértik és támadják meg. Pánszláv érzelmű tanára magyar történelemből buktatja meg, holott maga is alig tud magyarul, a tót és magyar önképzőkör ifjúsága szinte ellenségként áll szemben egymással. Mindez az alföldi „kunfi"-ban, ahogy magát, büszkén nevezi, öntudattá izzítja magyarságát. Hirtelen lobbanó, makacs természete és elvhűsége már ekkor megnyilatkozik s kitör minden célzásra, sértésre vagy támadásra. Sokszor végletesen is. Azt vitatják szlovák iskolatársai, hogy neve és vallása szerint nem magyar, köztük van tehát a helye, megtagadja szülővárosát és vallását is. Itt a magyarázata azoknak a vitáknak, amelyek születésének helye körül folytak, s amelyeknek maga is alapot adott, amikor „Szülőföldem" c. verse