Waldapfel József szerk.: Irodalomtörténet, 1949. 37. évfolyam
Tanulmányok - Lukács György: Elnöki székfoglaló beszéd 1–28. p.
múltbeli áramlatokat, melyeknek igazi jelentőségét a kortársak — nem ismerve a társadalmi-történelmi fejlődés útját — nem voltak képesek felismerni s ennek megfelelően igazságosan értékelni. Mindezek a szempontok felmerültek a régebbi revízióknál is, azonban ezeknél még csak spontánul, ezért gyakran önkényesen, szinte mindig rendszertelenül, szemponttalanul. (Gondoljunk a Nyugat, a népi irodalom kritikai tevékenységére.) Ez a spontaneitás onnan ered, hogy az elmúlt magyar történelem folyamán az írók és a kritikusok túlnyomó része a legjobb esetben is csak ösztönösen sejti a jelenbeli átalakulás igazi társadalmi jelentőségét, s ezért csak ösztönösen viszonyul a múlthoz is, hajtja végre a múlt átértékelését. Ez az ösztönösség esztétikailag a tiszta, tartalmiság vagy az elvont formaiság hamis dilemmájában szokott esztétikai kifejezést nyerni. Ha a magyar irodalomtörténet múltbeli revízióiról beszélünk, különös hangsúllyal kell kiemelnünk a reakciós revíziók fontosságát, hosszú évtizedekre való kihatásukat. Ezek közül a legfontosabb: a 67-es kiegyezést követő magyar akadémizmus és az ellenforradalmi korszak „szellemtudománya". Ez utóbbinak kíméletlen bírálata kell, hogy társulatunk működésének homlokterében álljon. Itt, egész röviden csak néhány szempontra hívhatom fel a figyelmet. Mindenekelőtt meg kell vizsgálni azt a társadalmitörténelmi koncepciót, mely az egész irodalmi értékelés tudatos-öntudatlan alapja volt a magyar „szellemtudományában. A legmélyebbre ható befolyása Szekfű Gyula történelemfelfogásának volt. E felfogásból csak két vezérmotívumot emelünk ki, melyek természetesen egymással a legszorosabb kapcsolatban állanak. Az egyik Magyarországnak „sorsszerű" kapcsolata a Habsburgmonarchiához. (A „szellemtudomány" itt csak felmelegítette és aktualizálta Kemény Zsigmond 48 bukása után írt ellenforradalmi pamfletjeit.) Ez azután meghatározza az összes magyar szabadságmozgalmak negatív, konzervatív vagy egyenesen ellenforradalmi értékelését. A másik vezető szempont a magyar nemzet sorsának szükségszerű összekapcsolása a nagybirtokos-kapitalista-dzsentri-Magyarországéval. Ennek a társadalomnak hanyatlását a „szellemtudomány", mint nemzeti hanyatlást állítja be. 1* 3