Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1953. 41. évfolyam
Tanulmányok - Bóka László: Marx tanítása a haladó hagyomány felhasználásáról 1–5. p.
meztet. Az irodalmi életre alkalmazva a marxi igazságot, még világosabban látjuk mindenfajta akadémikus hagyományőrzésnek reménytelenségét, reakciós, fejlődést gátló jellegét, minden olyan illúzió csődjét, mely egyik vagy másik irodalmi k korszak eredményeit a fejlődés elérhető legmagasabb csúcspontjának fogva fel, azt tovább akarja éltetni, mint Gyulaiék Petőfi és Arany »klaszszicizmusát«. (Talán az sem túl vulgáris alkalmazása Marx megállapításának, ha azt mondjuk : innen nézvést válik érthetővé, hogy miért válik az akadémikus epigonizmus valóban gyerekessé, gyügyögővé, sőt miért szorulnak költői a reakciós politikai hatalom tankönyveibe, ifjúsági lapjaiba. Gondoljunk csak Karinthy Frigyes Szabolcska- és Pósa-karikatúráira!) A hagyományhoz azért kell visszatérni, hogy az új úton tett első, bizonytalankodó lépteinknél el ne veszítsük biztonságunkat, hogy a merészen új ne formátlanul robbanjon ki, hogy megkíséreljük lefordítani arra az irodalmi anyanyelvre, melyben már otthon vagyunk. A hagyományhoz való visszatérést azonban csak az indokolja, ha a hagyományos formában a megszülető új rejlik s csak addig indokolja, amig az annyira ki nem rejlik, hogy meg tudja már teremteni magának a maga sajátos, merőben új formáit. A hagyományhoz azért kell visszafordulni, hogy a nagy múltbeli analógiákból az újhoz merítsünk erőt, hogy az analógiák felidézésével el tudjuk képzelni a még soha nem voltat, hogy a múlt forró szavait fölidézve, ihletést nyerjünk új szavak új hevére. »A halottak feltámasztása tehát ezekben a forradalmakban az új harcok dicsőítésére szolgált, nem pedig a régiek parodizálására, arra szolgált, hogy az adottfeladatot a képzeletben túlozzák, nem pedig arra, hogy gyakorlati megvalósítása elől visszariadjanak, arra, hogy újra felidézzék a forradalom szellemét, nem pedig, hogy azt csak kísértetjárásra használják fel.« A hagyomány felidézése akkor termékeny, ha a múlt idéző serkentő példává tudja emelni. Zrínyi ősének szigetvári hőstettét az egész emberiség sorsdöntő eseményévé fokozza a »Szigeti Veszedelem«-ben, valósággal megsemmisül a maga alkotta nagy példa előtt (»Kis elme ez, ki ír nagy Atyám dolgáról«), de éppen ezáltal jut el feladata felismeréséhez : »Kézzel is, ha lehet, követem Atyámat«. Petőfi sóhaja, »Mert nem születtem ezer év előtt«, nem a múltba vágyódás sóhaja, hanem egy különb jövendő állítása, ha ő emlékezik, a jövendő lehetőségeit feszegeti . ... Többek közt én, emlékezem, Rómában Cassius valék, Helvéciában Tell Vilmos, Párizsban Desmoulins Kamill.. . Itt is leszek tán valami... Ady forradalmi fejlődésének előremutató állomása a kuruc versek korszaka : a legszebb kuruc versek egyidőben születnek a legszebb forradalmi versekkel, nem véletlen az, hogy az »Esze Tamás komája« és »A Jövendő fehérei« ciklusok egy verskötetben jelennek meg, a tizes évek forradalmi előszelében. Aminthogy ugyancsak 1910-ben, Móricz Zsigmond így búcsúzik Mikszáth Kálmántól : »Követni fogunk és eltérünk tőled. Emlékezünk rád és lerázzuk hatásodat...« A hagyomány felhasználásában eleve ott kell lenni a hagyománytól való eltérés lehetőségének. Marx arra is rámutat egy Lassalle-hoz 1861 július 21-én írott levelében, hogy a formai átvétel, a formák átvétele hogyan történik. »Az 4