Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam
Tanulmányok - Pándi Pál: Beszámoló a Magyar Irodalomtörténeti Társaság közgyűlésén 1–9. p.
az Irodalomtörténet hasábjain, s hogy a felmerülő érdekes problémákat nem vitték megoldásig elmélyülő szakmai megbeszélések. Az itt ismertetett, a Társaság által rendezett megemlékezéseken kívül a Társaság részt vett a Petőfi, Gárdonyi, Csokonai évfordulók budapesti és vidéki ünnepségein. Аг elmúlt másfél évben a Társaság öt vitaülést rendezett. Képes Géza Horváth János Rendszeres magyar verstanáról tartott vitaindító előadást, Nagy Péter Móricz Zsigmond Erdélyéről, Vargha Balázs a magyar szatírahagyományról, Molnár Miklós a Bánk bánról, Esze Tamás pedig a kuruc költészetről. Ezek az ülések többnyire igen élénkek voltak, különösen a verstani vita, az Erdélyről és a Bánk bánról rendezett vita volt gondolatébresztő. De eredményeik mellett is látnunk kell, hogy ezek a viták nem voltak eléggé széleskörűek, keveseket hoztak közelebb az irodalomhoz, nem szabadították fel minden esetben a jószándékú, de hallgató véleményeket. S ami a legnagyobb hiba : a viták nem vertek további hullámokat, nem teremtettek erős közvéleményt egy-egy vitatott kérdés körül, s gyakran nem is jutottak túl az aula falain. Csak felemás eredményekről számolhatunk be a Társaság vándorgyűléseit illetően. Kétségtelenül helyes elvből fakadt az elmúlt időszakban az a célkitűzés, hogy szélesítsük vándorgyűléseink területét, hogy ne csak egyetemi városban rendezzünk előadásokat. Helyes volt, hogy Debrecen és Szeged mellett Kecskeméten, Miskolcon, Pécsett, Kaposváron rendeztünk gyűléseket. Ezeknek az előadásoknak igen nagy sikere volt s nemcsak a vidéki szakemberek között, hanem a közönség széles körében is. Ami azonban ezeknek a vándorgyűléseknek tudományos jellegét illeti, ahhoz sok szó férhet, — nem számítva a pécsi és debreceni vitákat. Munkánk gyakorlatában kissé eltorzult a vándorgyűlések eredeti célkitűzése. Vitaülések helyett népszerűsítő felolvasások születtek, ami természetesen szintén jó és hasznos, — de ehhez nem szükséges harminc-negyven szakember leutaztatása vidékre. A vándorgyűlések célt értek abban a tekintetben, hogy közelebb vitték az irodalmat a közönséghez. De nem érték el azt a céljukat, hogy eleven vitákban forrasszák össze a szakembereket, hogy szakmai eseményt is jelentsenek, hogy kovácsolják a tudományos közvéleményt. Ennek a féleredménynek,— mely egyébként gyakran jellemezte budapesti vitaüléseinket is, sőt nem egyszer a Nagy Magyar Írók sorozatának kiadványait is — mélyebb oka is van. Az Irodalomtörténeti Társaságnak éveken keresztül egyik fő feladata volt az országos irodalomnépszerűsítő munka elvi-szakmai és szervezeti-adminisztratív irányítása. Ez az utóbbi időben már mintegy évi 13—14 ezer előadás irányítását követelte, szakmai népszerűsítő brosúrák kiadását 15—20 témáról, ellenőrzést, stb. Szívesen végeztük ezt a munkát, eredményei szétsugároztak az egész országban. De ez a nagy feladat szinte felfalta a Társaság vezetőségének munkáját, a Társaság irodájának munkáját, olykor költségvetését is. Egy idő után az irodalomnépszerűsítéssel való foglalkozás a tudományos munka kárára ment, vándorgyűléseken olykor vitaüléseken, de Társaságunk egész munkájáén is. Többek között ennek következtében csökkent a Társág vonzóereje a szakemberek felé, tudományos kutatók felé, és ezért nem tudta helyesen betölteni a Társaság társadalmi funkcióját az irodalomtudomány területén. Erre a kérdésre később még visszatérek. A Társaság vezetősége a legnagyobb örömmel vette tudomásul azt a határozatot, mely ez év elején egységesen szervezett Társadalom és Természettudományos Ismeretterjesztő Társulat alapítását rendelte el, s amely az irodalomnépszerűsítést is az új társulat körébe utalta. Az új Társulat munkáját a továbbiakban is testvéri szeretettel támogatjuk és ezúton is sok sikert kívánunk működéséhez. Társaságunk munkájának eredményeit s fogyatékosságait világosan mutatja a főmunkaterületek képe. Tudományos munkaközösségeink hosszú ideig nem állottak a Társaság munkájának középpontjában. Évekig csak a régi magyar irodalommal foglalkozó munkaközösség dolgozott rendszeresen, itt születtek is szép eredmények. Az utóbbi esztendőben megerősödött a munka a XIX. század második felének irodalmával foglalkozó munkaközösségben. De nem történt