Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1958. 46. évfolyam

Tanulmányok - Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond kritikai fogadtatása 1–22. p.

is vele, nagy tehetségét nem vonják kétségbe. Egy-két kisebb protestáns egyházi lap és néhány vidéki újság cikkéből derül csak ki olyasmi, hogy Móriczot minden jelentőség nélküli írónak tartja egy-egy kritikusa. De ezek száma elenyésző és e cikkek szerzőit el sem feledhette az iro­dalmi köztudat, mert meg sem tanulta a nevüket. Az is feltűnő, hogy Móricz művei kapcsán sok értékes, nagy jelentőségű tanulmány született az első évtizedben — Ady, Babits, Benedek Marcell, Fenyő Miksa, Hatvany Lajos, Ignotus, Kosztolányi, Schöpflin írásai — amelyek a magyar kritika és esszé-irodalom legértékesebb alkotásai közé számítanak. Ha mármost madártávlati felmérés után a kritika némi (nem erőszakolt) csoportosítá­sára teszünk kísérletet, akkor megállapíthatjuk : a Nyugat, a Huszadik Század, A Hét, a Vasárnapi Újság, a Világ, a Pesti Napló kritikáiból egyöntetűen az derül ki, ha erősen kritizál­ják is (mint pl. Benedek Marcell a Huszadik Században megjelent kitűnő tanulmányában a fáklyát­), hogy Móricz jelentős író, akinek a műveivel a beható, alapos tanulmány vagy kritika színvonalán kell foglalkozni. A Népszavában egyetlen kritikát jelez a Móricz-bibliográfia : Pogány József lelkes, meleg kritikáját A tűznek nem szabad kialudni c. kötetről, 1916-ból.­ Érdekes módon az Új Időkben is csak dicsérő kritikák jelennek meg Móriczról a vizsgált perió­dusban, pontosan két bírálat : Farkas Pálé­ és Balla Ignácé.­ Azok a bírálatok, amelyek (bár itt-ott némi elismerést is tartalmaznak), de lényegük Móricz műveinek (de nem tehetségének) művészi tagadása, morális okokra hivatkozva történő elvetése, vagy alapvető kritikája, a Budapesti Szemlében, a Budapesti Hírlapban, a Milotay szerkesztette Új Nemzedékben, a Katolikus Szemlében, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban, a Dunántúli Protestáns Lapban és a jezsuiták szerkesztésében megjelent Magyar Kultúra hasábjain láttak napvilágot. Ilyen jellegűek Palágyi Lajos Móricz-kritikái is a Sándor Tivadar szerkesztette Magyar Nem­zetben,ő vagy Szász Károly írása az Urániában,6 Nagyon érdekes, váltakozó irányú következet­lenséget mutatnak Móriczzal kapcsolatban az Élet c. katolikus folyóirat kritikái. Néhol meg­rójják Móriczot erotikája, vagy a „paraszti vaskosságok" miatt, máskor a kispolgári ízlés elő­ítéleteitől ment, érdekes, figyelemreméltó kritikák jelennek meg az Életben. Ezekből a kriti­kákból látszik, hogy még nem mondtak le végleg az Élet szerkesztői köreiben Móriczról — mint a Harmatos Rózsa írójáról. Ez a korai Móricz-regény ugyanis az Életben jelent meg és ha kritizálják is Móriczot, hogy vaskos és erotikus, kiderül a kritikákból, hogy a Harmatos Rózsához hasonló írást máskor is szívesen közölnének tőle. De persze óvatos közeledési kísér­leteikben, egy-egy Móricz könyv megjelenését kiváltó lelkes bírálatukban nem szabad csak szerkesztési taktikát gyanítani : az Élet szerkesztői a folyóirat egyes periódusaiban megpróbál­koztak a vallásos világnézet és a modern irodalmi törekvések egybehangolásával. Nem vélet­len, hogy az Életben olyan írók vendégszerepelnek éppen ezekben az években, mint Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi. Móriczról is olyan értékes írások jelentek meg a folyóirat hasábjain, mint Hevesi Sándor, Halasi Andor, Boros Ferenc tanulmányai. Az Élet szerkesztőségének belső köreihez tartozó munkatársak írásaiban azonban mutatkozik olyan törekvés is, amely sok A Nyugat-ellenes táborból származó Móricz kritikában is felfedezhető, hogy Móriczot elszakítsák a Nyugat köreitől. Különösen az első évek­ben feszegetik ezek a kritikák, hogy Móricz mennyire számítható a Nyugat körébe, vagy mennyire csak a véletlen köti a Nyugat gárdájához. Farkas Pál az Új Időkben, a Hét krajcár kötetről írva hangoztatja, hogy a magyar „műmodernizmus" kliséi közül friss elevenséggel­ ­ Benedek Marcell, A pap, a dzsentri, meg a paraszt, Huszadik Század, 1918. V. 2 (p. j.) [Pogány József], Népszava 1916, 342. sz. 3 Fl. Pl. [Farkas Pál], Új Idők 1909. II. k. 100. 1. 4 (Balla Ignác), Új Idők, 1911. III. 5. — P. L. [Palágyi Lajos], Magyar Nemzet, 1910. XII. 17. — [Palágyi Lajos], Magyar Nemzet, 1911. XII. 24. — P. L. [Palágyi Lajos], Magyar Nemzet, 1912. I. 23. 6 -iy [Szász Károly], Uránia, 1909. szeptember.­­ Farkas Pál i. m.

Next