Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1970. 2/52. évfolyam
Figyelő - Nagy Péter: Lukács György köszöntése 85. születésnapja alkalmából 3–6. p.
I* LUKÁCS GYÖRGY KÖSZÖNTÉSE 85. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL A Magyar Irodalomtörténeti Társaság vezetősége és az Irodalomtörténet szerkesztő bizottsága nevében szívből, szeretettel köszöntjük a 85. születésnapját ünneplő Lukács Györgyöt és további jó egészséget, töretlen munkakedvet és munkabírást kívánunk neki. Lukács György minden tekintetben rendhagyó jelenség a magyar — de nem csak a magyar — szellemi firmamentumon : amikor mások már évtizedek óta csak a „készből", fiatalságuk eredményeiből élnek, ő — megindító és lelkesítő fiatalsággal — szinte új életművet hozott létre és teljesít ki — olyat, mely magában is díszére válna egy munkás emberi élet egészének. Ha az antikvitásban születik, valószínűleg még az életében a föld fölé emeli őt a „több élet legendája"; de antikvitás és legenda nélkül is alig lehet elvonatkoztatni gondolatunkat a „több élet" fogalmától, hiszen az életpálya, az emberi aktivitás, amely Lukács György osztályrészéül jutott, vagy helyesebben amelyet vállalt, kialakított, kivívott magának, szintén sokszorta több, mint ami egy emberi életbe általában belefér. S ebben az útban talán nem is az a legmeglepőbb, hogy a századvégi bankvezér jólpárnázott gyermekszobájából a heidelbergi filozófus— famulus diáktanyáján át az osztályharc csatatereire vezetett, hogy a cselekvés és elmélkedés szerencsés — de irányított szerencséjű — váltakozását és dialektikáját tudta kialakítani az életben s ennek mindkét szálát a gondolati érettség és horizont kiteljesítőjévé tudta tenni, — bár mindez nem kis érdem s nem kis csoda. Az igazán meglepő és példaszerű — legalább számomra — az, hogy ezt az utat a jellemi és gondolati integritás