Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1973. 5/55. évfolyam
Figyelő - [Szerkesztőségi bevezető a Petőfi Sándor-különszám elé.] 5–10. p.
tanulmánnyal válaszolhatna a szorgalmas és lelkiismeretes szemlélő. A szemle eredményeként bizonyára leszögezhetné, hogy előrelépett az irodalomtörténetírás Petőfi életrajzának a kutatásában; új eredmények születtek az életmű kiadásának kritikai gondozásában; a korábbinál nagyobb fénnyel világítottuk meg Petőfi prózáját, lírájának és magatartásának plebejus demokratizmusát, költészetté lényegült eszméinek forradalmiságát, magyarságának európaiságát s európai látókörének magyar meghatározottságát jobban látjuk, mint azelőtt. Ilyen és ezekhez hasonló eredményekről lehetne — jó lelkiismerettel — számot adni. S talán a legközelebbi jövőben már a Petőfi-szótár első kötetének megjelenéséről is — dicsérve nyelvészeink munkáját. * Három szempontra hívjuk fel itt a figyelmet, mintegy kiemelve őket a haszonnal érvényesíthető szempontok sűrűjéből. Támadóinak válaszolva, az Összes Költeményekhez írott Előszóban — 1847 január elsején — ezt vetette papírra Petőfi, kritikusait támadva . Később, 1848. január 13-án kelt levelében ezt írta Petőfi Kossuth Lajosnak : „Úgy hiszem, van jogom némi öntudattal tekinteni vissza pályámra, mert (nem pretenziót, hanem tényt mondok) a magyar köznép között az én dalaim voltak a szabadság első leckéje, megjelenésem előtt hírét sem hallotta ennek az eszmének, amelyért most harcol. .." Az előbbi idézetből arra lehet következtetni, hogy — bár Petőfi tapintatosan fogalmazott — a költő tisztában volt lírája formai újító értékével, volt „sejtése" arról, mit jelent az a magyar költészet történetében, ha valaki nem „szorosan" alkalmazza a régebben „Ezen uraknak a magyar rímről és mértékről fogalmuk sincs. Ők a magyar versekben latin metrumot és német kádenciát keresnek, s ez az én költeményeimben nincs, az igaz, de nem is akartam, hogy szorosan legyen. A magyar mérték és rím még nincs meghatározva, ez még ezután fog, ha fog, kifejlődni és meghatároztatni, e szerint róla nekem sincs tudatom, de van sejtésem. . . az ösztön vezet, s ahol ők engem rím és mérték dolgában a legnagyobb hanyagsággal vádolnak, talán éppen ott járok legközelebb a tökéletes, az igazi magyar versformához."