Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1976. 8/58. évfolyam
Tanulmányok - Wéber Antal: Irodalomtudományunk három évtizede 3–16. p.
A Weber Antal irodalomtudománynak az irodalmi köztudatban erőteljesen érvényesülő szemléletének korrigálása volt, a marxista irodalomtudomány alapjainak megteremtése. Köztudomású ma már, hogy Lukács György és Révai József tevékenysége nyomán ebben a munkában milyen érdemeket szerzett a magyar marxista irodalomtörténetírás első nagy generációja: Waldapfel József, Bóka László, Tolnai Gábor, Kardos László, Barta János, Kardos Tibor, Sőtér István, Trencsényi-Waldapfel Imre, Bán Imre és többen mások. Könyveik, cikkeik, megállapításaik ma már tudománytörténeti jelentőséggel is bírnak, de érdemeik korántsem szorítkoznak a szűkebb értelemben vett szakmai tevékenység területére : megszervezői és elindítói voltak számos irodalmi tudományos fórumnak és orgánumnak, s nem utolsó sorban a felsőfokú irodalomoktatásnak, az irodalomnépszerűsítésnek. Többüket fájdalmasan nélkülöznünk kell ; a ma is élők változatlanul tevékeny folytatói az oly sok eredményt termő munkának. Három évtized múltán különös hangsúllyal kell kiemelnünk a kezdetek időszakának sokoldalú szervezői, polémikus, utódokat nevelő képességeket egyaránt megkövetelő munkájának roppant arányait, az építés, a gondoskodás, a viták ma már történelmi távlatból érzékelhető tevékeny és mozgalmas légkörét. Anélkül, hogy generációs osztályozási kísérletekbe bonyolódnánk, a folyamatosságra is figyelmeztetni kell. Szauder József, Király István, Klaniczay Tibor, Szabolcsi Miklós, Pándi Pál, Nagy Péter, Julow Viktor, Kovács Kálmán, Tarnai Andor, Mezei József, Német G. Béla, Stoll Béla, Czine Mihály, Koczkás Sándor, Nagy Miklós és mások munkásságát idézhetnék fel ebben a vonatkozásban. Új irodalomtudományunk kibontakozásának, a mából visszatekintve, arányosnak tetsző, cezúrákkal tagolható, történetileg is igazolható fejlődésmenete rajzolódhat ki egy ilyen összegezésből. Az utókor hajlamos az eredményeket a véglegesség biztonságával elkönyvelni, s némi fölénnyel korrigálni a kezdetek tévedéseit, egyszerűsítéseit, sommás következtetéseit. Mintha divatossá vált volna az ötvenes évek irodalmi nézeteinek olykor jóindulatú, máskor szinte türelmetlen, de általában leereszkedő