Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1984. 16/66. évfolyam
Az oktatás műhelyéből - Gergye László: Vajda János viszonya Petőfi Sándor örökségéhez. A sirámok című dalciklus tanulságai 700–710. p.
Az oktatás műhelyéből 701 Barta János véleménye szerint Vajdának nem is annyira a Petőfi-féle, hanem már az epigonoktól eltanult dalműfaj továbbfejlesztésével kellett megpróbálkoznia. Barta világosan utal arra, hogy Vajda útja másfelé vezet, mint Petőfié. Kétségkívül helytállóak ezek a megállapítások. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy Vajda csupán fellazítja Petőfi költészetének műfaji-gondolati-poétikai kereteit. Erre talán éppen a Sirámok-ciklus a legjobb példa. Vajda következetesen hű marad Petőfi versformájához, a dal műfaját pedig a Sirámokban hasonlatosan Petőfi említett költeményéhez — filozofikus kérdésfeltevések gondolati színterévé teszi. Miért alapvetően különböző mégis a két vers, s milyen tényezők állnak a változások hátterében? A dolgozat elsősorban ezeket a problémákat próbálja megoldani. A költemények szövege a következő: Petőfi: Édes öröm, ittalak már'' Édes öröm, ittalak már És hová lett az a pohár, Amelyből ittalak téged? Összetörött, cseréppé lett. Keserű bú, ittalak már És hová lett az a pohár, Amelyből ittalak téged? Összetörött, cseréppé lett. Fényes nap a szív öröme Sötét felhő takarja be Sötét felhő a szív búja Szellő jön és odébb fúja. Vajda János: Sirámok.7 Száll a hegyre barna felhő, Zúg alatta már az erdő. Észrevétlen langy lehellet Rázza a faleveleket. Hajaszáll a vadonnak Hervadt levelek szállongnak, Fecske földet szántva repdes Minden oly merengő, csöndes. Erdő, mező merre nézek, Egy nehéz, bús előérzet. Hosszú árny kísért a réten, Szél sóhajt az erdő mélyén . . . " Barta János: Gina költője. II. 1962. 31. 6Petőfi Sándor: Összes versei. Bp. 1953. II. o. 34-36. (A továbbiakban e kiadásból idézünk.)Vajda János: Összes versei. Bp. 1967. 116-117. (A továbbiakban e kiadásból idézünk.)