Kabdebó Lóránt - Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 1998. 29/79. évfolyam
Műelemzés - Debreczeni Attila: Petőfi Sándor összes művei. Költemények 3. Sajtó alá rend.: Kiss József et al 667–670. p.
szemle fogadnunk a mikrofilológiai vizsgálatok szokásosnál nagyobb arányát is. Úgy véljük, szükség van arra, hogy világossá váljék, mi tekinthető adatolható ténynek, mi hipotézis, és mi tartozik a legendák világába. Ha egy kritikai kiadás vállalja ennek elvégzését, s fő vonásaiban megfelel feltett céljának, csak tiszteletet érdemel. A jegyzetek felépítése a jól bevált rendet követi. Ez nemcsak az alfejezetek rendszerére vonatkozik, de a fejezeteken belül alkalmazott logikai konvenciókra is. Nagyon jónak mondható az a törekvés, hogy a szöveges részek hasonló érvelési rendet kövessenek. Jellemző például a keletkezés meghatározásában az ante quem és a post quem dátumok kiemelése, s a mondandó ezek köré szervezése. Ezt árnyalja tovább a szélesebb időkör és a szűkebb időkör meghatározásának elválasztása, s az a tény, hogy mindig élesen különválik, mi az adatszerű tény, s mi hipotézis. Ez persze nem oldja meg azt a problémát, hogy a jobb híján mindössze hipotetikus érvek alapján besorolt versek a továbbiakban, a népszerű kiadásokban immár a hipotézis elolvadásával, a tényszerűség státusában datálva hagyományozódnak tovább. A kritikai kiadás azonban feltehetőleg nem tehet többet annál, amit a jelen kötet is tesz: legjobb tudása szerint elválasztja egymástól a tényszerűt és a ki nem kerülhető feltevéseket. A keltezés mindazonáltal így is súlyos elvi problémákat vet fel. A tények hiánya, vagy az egymásnak ellentmondó adatok feltevésekre, illetve a források hitelességének megítélésére, a közülük való válogatásra késztetik a sajtó alá rendezőt. Ez azonban beemel egy olyan mozzanatot a filológiai érvelésbe, amely gyakran a mű és az életmű értelmezésével kapcsolatos, elszakíthatatlan attól. Jó példa erre A királyok ellen című vers. A költemény csak 1848 októberében jelent meg, azonban egy olyan, magától Petőfitől származó jegyzettel, hogy a megírás 1844-ben történt. A királyellenes vers 1848-ban nem volt feltűnő Petőfi költészetében, annál inkább annak számíthatott 1844-ben. A vers datálása tehát az életmű értelmezésének alapkérdéseivel van összefüggésben: hogyan, milyen ütemben alakultak Petőfi társadalmi-politikai nézetei. A jegyzetet író Kerényi Ferenc rendkívüli alapossággal járt el, számba vette és kritikailag értékelte az egymásnak ellentmondó szakirodalmi véleményeket, igyekezvén kiszűrni a filológiától távol álló indíttatásokat. Egy ponton azonban ő maga sem tudott szabadulni az eszmetörténet és az életmű értékelésének szempontjaitól, nevezetesen akkor, amikor a 366. lapon az életmű korabeli verscsoportjának belső logikáját felvázolva próbált érveket keresni a keltezéshez. A probléma persze szinte megoldhatatlan: egy eszmetörténetileg és az életmű szempontjából frekventált mű keletkezésének meghatározása maga sem nagyon vonatkoztathat el értékelő szempontoktól, ha nem állnak rendelkezésre teljesen egyértelmű adatok. A jelen kötet tartalmazza a Petőfi-életmű egyik legismertebb darabját, a János vitézt, amelynél szinte valamennyi eddig tárgyalt probléma felvetődik. A megírás idejére vonatkozóan ellentmondásos emlékezésekből kellett kiindulni, s az értelmezések is kiemelt helyet szentelnek a műnek. A rendkívül nehéz feladat megoldása alapvetően sikerült, mindazonáltal a több fázisú keletkezésre vonatkozó feltevések bírálata nem tűnik elég meggyőzőnek. A megírás ideje és fázisai körüli problematika ugyanis - noha szorosan összefügg - nem teljesen egyező szempontot foglal magába, a megírás két fázisának elkülönítése a műértelmezés területére vezet: ahhoz a kérdéshez, mennyire szerves a műegész szerkezetileg. A dilemma tehát az volt, mennyiben lehet e nézőpontot bevonni a filológiai vizsgálatokba. Az értelmezés egyébként teljesen indokolt kívülrekesztése ezúttal viszont mégis némi hiányérzetet kelt a probléma tárgyalási mélységét illetően. 669