Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Szegedy-Maszák Mihály: Illyés és a francia irodalom 3–20. p.
SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY Illyés és a francia irodalom „Az irodalomtörténetek ontják a példát arra, hogy a természettől nagy tehetséggel s ráadásul termékeny, hosszú élettel megáldott, a társadalomtól pedig dicsőséget, népszerűséget nyert írók a temetésük után az országos gyászban lefolyt nagy elhantolás után - a közöny valamiféle limbusába jutnak." ( Victor Hugo védelme, 1952) 1934. március 11-én a Pesti Hírlap hasábjain jelent meg Kosztolányi Dezső cikke, a Vojtina új levele egy fiatal költőhöz. Illyés Gyula Nép és költészet, meg egy kis verstan címmel válaszolt. A fiatalabb költő a francia irodalomra hivatkozva védte a népi mozgalom híveinek álláspontját, a következőképpen: Van köztük, aki egyenesen párizsi szövetből öltözködik. Talán nem a legfrissebből, de mindenesetre frissebből, aminőből ön öltözködött. Az önök öltönyét Gautier szabta és Herédia, a múlt század ötvenes éveinek modorában! [...] Már Rimbaud is elképesztette a fél-értéket, olyan rímekkel, mint sentinelle és nulle, vagy amik valóságos forradalmat okoztak: bléme és Bethléem. Azóta az ilyenfajta rímeknek egész irodalma támadt. Én önnél körülbelül tizenöt-húsz évvel később voltam okulni Párizsban; engedelmével tudatom, hogy ott mostanában így rímelnek: Le marchand des julep Chassé de l'archipel.2 Talán érdemes hangsúlyozni, hogy a francia irodalmat Illyés hozta szóba. Érvelésében két előföltevés rejlett: az irodalom megítélésében döntő szerepet játszik az időszerűség, mivel a költészet alakulása valahonnan valahová vezet, másrészt pedig ami megengedhető a franciáknál, azt nálunk is el kell fogadni. Az utalás Gautier-ra és Herediára burkoltan magában rejti a bírálatot, mely szerint Kosztolányi nemzedéke fiatalkorában is a tegnap ízlését képviselte. Ha az égi bálról szóló sorokra gondolunk a Hajnali részegségből, el kell ismerni, hogy nem volt indokolatlan Illyés észrevétele. Amennyiben viszont az Októberi táj című háromsoros költeményt idézzük föl, kissé már egyoldalúnak mondható a megrovás. Ismeretes, hogy Kosztolányi halála után Illyés módosított az ítéletén. Az Erős várunk a nyelv elé 1940-ben írt bevezetés azt is elárulja, hogy Illyés nyelvszemlélete talán kissé maradibb volt, mint annak a felfogása, kinek értekező .