Irodalomtörténet, 2013. 94. évfolyam
2013 / 2. szám - KRITIKA - Vaderna Gábor: ARCpoetica. Petőfi Sándor készült képmásai, összeállította, a képeket válogatta Adrovitz Anna, felelős szerk. Kalla Zsuzsa, utószó E. Csorba Csilla
KRITIKA tográfiájának kiadására vállalkozott, abból a belátásból kiindulva, hogy a kulturális emlékezet fenntartása és átadása nem pusztán szövegekhez köthető, s a reprezentáció folyamata során hatalom, érték, ideológia cseréjének mechanizmusai lépnek működésbe, s hogy ismét Mitchellt idézve - nemcsak egy ideologéma állíthatja szolgálatába a képeket, de a képeknek is hatalmukban áll, hogy létrehozzák önnön tisztelőiket és kultuszuk követőit. Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy e kötetek ugyan megteremtették annak a lehetőségét, hogy kép, szöveg és szerzőség bonyolult összefüggéseinek kutatása elinduljon, azonban ez egyes eseteket kivéve csak elvétve történt meg. A Petőfi Irodalmi Múzeum ezúttal egy olyan kiadványt adott közre, mely Petőfi Sándor összes arcképét teszi közzé. A szép kiállítású kötet tartalmaz egy részletes katalógust harmincegy ismert és tizenhárom lappangó Petőfi-ábrázolásról, s a fennmaradtak közül jó néhányat nagyobb méretben közöl, s azokhoz elemzéseket ad. (Az elemzéseket Adrovitz Anna és Kalla Zsuzsa írták, ezt az információt azonban — ki tudja, miért — a kötetben sehol sem lehet fellelni, s jelen sorok szerzője is csak a könyvbemutatón tudta meg.) Hogy nemcsak egy albumot, s nem is csupán egy katalógust kapunk, az ARC poetica legnagyobb erénye: a képekhez csatolt, remek megfigyeléseket tartalmazó ikonográfiai tanulmányok megkísérlik bemutatni a kép születésének kontextusát (többek között Petőfinek a képhez való viszonyát), s mindemellett a képi elemek és Petőfi-szövegek összefüggéseire is rámutatnak. Ilyenformán e kötetben a Petőfi Sándor névvel megnevezett szerző kép és szöveg egymásba gabalyodó összefüggésrendszerében alakul ki. Petőfi esete több szempontból is különleges: egyfelől példátlanul nagy számban készült róla kép, másfelől e képek nagy részét viszonylag jelentős művészek alkották. A fényképezés kora előtt egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy kiről készül festmény vagy metszet. Egy-két kirívó esetet nem számítva — mint például a képzőművészetekért rajongó Kazinczyét — leginkább főrangúakról vagy magas rangú egyházi tisztséget betöltőkről született nagyobb mennyiségű képi ábrázolás egy életpálya alatt. Petőfi viszont íróként működött, s az egész életút mindössze néhány évig tartott. E néhány év alatt számos formában megjelent közönsége előtt, s úgy látszik, nagyon gondosan ügyelt arra, hogy versei milyen vizuális környezetben mutatkoznak. Persze az szerencse dolga is, ha a tehetséges pályakezdő költő másod-unokatestvére egy tehetséges pályakezdő festő. Orlai Petries Soma és Petőfi pályája párhuzamosan indul, s Orlai Petries Petőfi-ábrázolásain nagyszerűen követhető a festő művészi kibontakozása is - bár a pályakezdő Orlai Petries sokkalta képzetlenebb festő, mint amilyen költő Petőfi. Egyik korai képének csupán a vázlatrajza maradt fenn: Petőfi az egri 5 A már idézetten túl: „Baráti emlékül -Jókai Mór". Jókai Mór összes fényképe. Ikonográfia, összeáll., előszó E. Csorba Csilla, NPI, Budapest, 1981.; „Nézzétek meg ezt a fotográfiát". Karinthy Frigyes összes fényképe. Ikonográfia, összeáll. Kovács Ida, előszó Halász László, NPI, Budapest, 1982.; „...külön tér... külön idő...’’. Babits Mihály fényképei. Ikonográfia, összeáll. W. Somogyi Ágnes, előszó Keresztury Dezső, NPI, Budapest, 1983.; „Fekete album szürke erdejében”, Juhász Gyula összes fényképe. Ikonográfia, összeáll. Macht Ilona, Tasi József, Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998.; Radnóti Miklós: Fényképek, összeáll. Bókay László, Osiris, Budapest, 1999.; Halkan szitál a tört fény. Kosztolányi Dezső összes fényképe, összeáll. Kovács Ida, előszó Fráter Zoltán, PIM, Budapest, 2006.; E. Csorba Csilla, Ady, a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe, PIM, Budapest, 2008.